Sárkányok tánca (137 page)

Ám Mace Tyrell a jelek szerint nem látott túl a saját lányát fenyegető veszélyen.

– Őfelsége kinevezte a Királyi Testőrségbe Ser Robertet – emlékeztette Ser Kevan –, és Qyburn is jótáll érte. Akárhogy is, uraim, szükségünk van Ser Robertre. Ha az unokahúgomat bűnösnek találják az ellene felhozott vádakban, gyermekei trónigényét is kétségbe vonhatják. Ha Tommen nem lesz király, Margaery sem lesz királyné. – Hagyta, hogy Tyrell ezen elrágódjon néhány pillanatig. – Akármit is tett Cersei, ő még mindig a Szikla lánya, a saját vérem. Nem hagyom, hogy árulónak bélyegezve haljon meg, viszont kihúzom a méregfogait. Az összes őrét elbocsátottam, és a sajátjaimat tettem a helyükre. Régi társalkodónői helyett kapott egy septát és három novíciát, akiket a fősepton választott ki. A továbbiakban nem szól bele a birodalom kormányzásába, sem Tommen neveltetésébe. A tárgyalás után vissza szándékozom küldeni Casterly-hegyre, és gondoskodom róla, hogy ott is maradjon. Legyen elég ennyi.

A többit nem kellett kimondania. Cersei romlott árunak számított, hatalmának leáldozott. A város összes péklegénye és koldusa látta szégyenét, minden szajha és cserzővarga Bolhavégtől a Húgyvíz-kanyarig megnézhette meztelenül, mohó tekintetüket legeltethették keblén, hasán és női részein. Ezután semmilyen királynő nem reménykedhet uralkodása folytatásában. Aranyban, selyemben és smaragdokban Cersei királynő volt, szinte már istennő; meztelenül viszont csak egy egyszerű, fonnyadó asszony terhességi csíkokkal a hasán és megereszkedett keblekkel... ahogy a tömegből sok asszony örömmel nyilvánvalóvá is tette férjének vagy szeretőjének.
Jobb szégyenben élni, mint büszkén meghalni,
gondolta Ser Kevan.

– Az unokahúgom nem követ el több csalárdságot – ígérte Mace Tyrellnek – Erre szavamat adom, nagyuram.

Tyrell mogorván bólintott

– Úgy legyen. Az én Margaerym úgy döntött, a Hit ítélkezése elé áll, hogy az egész birodalom láthassa ártatlanságát.

Ha a lányod annyira ártatlan
,
amennyire szeretnéd elhitetni velünk, miért kell jelen lennie a hadseregednek, amikor a vádlói elé áll?
– kérdezhette volna Ser Kevan.

– Remélem, hamarosan sor kerül rá – mondta inkább, és Pycelle nagymesterhez fordult. – Van még valami?

A nagymester a papírjaiba pillantott.

– Megbeszélhetnénk a Rosby-örökösödést. Hat igényt jelentettek be...

– Rosbyval majd máskor foglalkozunk. Mi van még?

– Előkészületek Myrcella hercegnő házasságkötésére.

– Vagyis a dorne-iakkal is foglalkoznunk kell – mondta Mace Tyrell. – Biztosan lehetne jobb párt is találni annak a lánynak.

Netán a te Willas fiadat? Myrcellát elcsúfította egy dorne-i
,
Willast megnyomorította egy másik, és ettől összeillenek?

– Nem kétséges – felelte –, de van elég ellenségünk anélkül is, hogy megsértenénk Dorne-t. Ha Doran Martell csatlakozna Connigtonhoz és a hamis sárkányához, nagyon rosszul állnánk.

– Talán meggyőzhetjük dorne-i barátainkat, hogy bánjanak el Connington nagyúrral – vetette fel Ser Harys Swyft idegesítő kacajjal.

– Rengeteg vértől és bajtól kímélnénk meg magunkat.

– Lehet – bólintott fáradtan Ser Kevan. Ideje volt véget vetni ennek az egésznek. – Köszönöm, uraim. Találkozzunk újra öt nap múlva, Cersei tárgyalása után.

– Ahogy óhajtod. A Harcos öntsön erőt Ser Robert karjába. – Mace Tyrell ezekkel a komor szavakkal, és apró biccentéssel búcsúzott a régenstől. Ám ez is több volt a semminél, és Kevan Lannister hálásan nyugtázta a gesztust.

Randyll Tarly hűbérurával együtt hagyta el a termet, a nyomában zöld köpenyes dárdásaival.
Tarly jelenti a valódi veszélyt,
gondolta Ser Kevan a távozásukat figyelve.
Szűk látókörű ember, de vasakaratú és ravasz, ráadásul a Síkvidék egyik legjobb harcosa. De hogyan nyerjem meg magunknak?

– Tyrell nagyúr nem kedvel engem – jegyezte meg gyászos hangon Pycelle nagymester. – Ez az ügy a holdteával... sosem mondtam volna ilyet, de az özvegy királyné kényszerített rá! Ha régens uram nem bánja, sokkal nyugodtabban tudnék aludni, ha rendelkezésemre bocsátanád néhány katonádat.

– Tyrell nagyúr furcsának találná.

Ser Harys Swyft meghúzogatta kecskeszakállát.

– Nekem is szükségem volna őrökre. Veszélyes időket élünk.

Igen,
gondolta Kevan Lannister,
és nem Pycelle az egyetlen tanácstag,

akit a Segítőnk szeretne leváltani.
Mace Tyrellnek megvolt a jelöltje a pénzmesteri posztra: saját nagybátyja, Égikert udvarnagya, akit az emberek csak Kövér Garthnak hívtak.
A legutolsó dolog, amire szükségem van, mégegy Tyrell a kistanácsban. Már így is túl sokan vannak
Ser Harys ugyan az apósa, és Pycelle-re is lehet számítani, Tarly azonban Égikertre esküdött fel, akárcsak Paxter Redwyne főadmirális, a hajók mestere, aki jelenleg Dome partjainál hajózik, hogy elbánjon Euron Greyjoy vasembereivel. Amint Redwyne visszatér Királyvárba, a tanácsban három-három arányban lesznek Lannister és Tyrell hívek.

A hetedik képviselő a dorne-i nő lesz, aki hazakíséri Myrcellát.
Nym úrnő. Ha Qyburn jelentései igazak egyáltalán nem is úrnő.
A Vörös Vipera fattyú lánya, csaknem olyan hírhedt, mint az apja volt, és feltett szándéka, hogy elfoglalja a tanácsi helyet, melyet Oberyn herceg oly rövid ideig birtokolt. Ser Kevan egyelőre még nem tájékoztatta Mace Tyrellt az érkezéséről. Tudta, hogy a Segítő nem fog örülni.
Kisujjra lenne szükségünk. PetyrBaelish akár a levegőből is képes aranysárkányokat idézni.

– Béreljétek fel a Hegy embereit – javasolta. – Vörös Ronnetnek már nincs rájuk szüksége. – Nem gondolta, hogy Mace Tyrell megpróbálna végezni Pycelle-lel vagy Swyfttel, de ha az őröktől nagyobb biztonságban érzik magukat, hát fogadjanak őröket.

Együtt léptek ki a trónteremből Az udvaron üvöltve kavargott a hó, akár egy szabadulni akaró szörnyeteg.

– Értetek már ilyen hideget? – kérdezte Harys Swyft.

– Nem akkor kell beszélni a hidegről, amikor benne állunk – morogta Pycelle, és az udvaron átvágva elindult a szállása felé.

A másik két férfi még egy darabig álldogált a trónterem lépcsőjén.

– Nincs nagy bizodalmam ezekben a myri bankárokban – mondta Ser Kevan apósának – Legjobb lesz, ha felkészülsz a braavosi útra.

Ser Harys nem tűnt boldognak.

– Ha muszáj. De mint mondtam, a mostani problémák nem miattam alakultak ki.

– Nem. Cersei döntött úgy, hogy a Vasbank várhat a sorára, őt kellene Braavosba küldenem?

Ser Harys pislogott.

– Őfelsége... ez... ez...

Ser Kevan kisegítette.

– Csak tréfa volt, de nem valami jó. Menj, keress egy tüzet, ahol felmelegedhetsz. Én is azt teszem. – Felhúzta kesztyűjét, és a szélbe dőlve, lobogó köpennyel elindult az udvaron át.

A Maegor Erődjét körülvevő száraz árokban három láb mélyen állt a hó, a vastüskéken csillogott a jég. Az erődbe csak az árokra ereszthető csapóhídon át lehetett bejutni, melynek egyik végénél mindig a Királyi Testőrség egy lovagja strázsált. Ma este ez a kötelesség Ser Meryn Trantra hárult. Mivel Balon Swann Dorne-ban kergette az Éjcsillag nevű renegát lovagot, Loras Tyrell súlyos sebbel feküdt Sárkánykőn, Jaime pedig eltűnt a folyóvidéken, mindössze négy Fehér Kard maradt Királyvárban, akik közül Ser Kevan börtönbe csukatta Osmund Kettleblacket (és fivérét, Osfrydet) alig néhány órával azután, hogy Cersei bevallotta, mindketten a szeretői voltak. Így csak Trant, a hanyatló Blount és Qyburn néma szörnyetege, Erős Robert maradt az ifjú uralkodó és a királyi család védelmére.

Találnom kell új kardokat a Királyi Testőrségbe.
Tommenre mindig hét jó lovagnak kellene felügyelnie. Régen a Királyi Testőrség lovagjai életük végéig szolgáltak, de ez nem akadályozta meg Joffrey-t abban, hogy elbocsássa Ser Barristan Selmyt, és ezzel helyet biztosítson saját kutyájának, Sandor Clegane-nak. Kevan kihasználhatta volna azt a precedenst.
Fehér köpenybe öltöztethetném Lancelt,
gondolta.
Abban több becsület lenne, mint amit a Harcos Fiainál valaha lelhet.

Kevan Lannister a szállására érve felakasztotta hótól átázott köpenyét, lehúzta a csizmáját és utasította szolgáját, hogy hozzon száraz fát a tűzre.

– Egy kis forralt bor is jól jönne – tette hozzá a kandalló mellé telepedve. – Gondoskodj róla.

A tűz mellett hamarosan felengedett, a bor pedig belülről melegítette át. Ugyanakkor el is álmosodon tőle, ezért nem mert megkockáztatni még egy kupával. A nap még messze nem ért véget. Jelentéseket kell elolvasnia, leveleket írnia.
Aztán vacsorázni Cerseijel és a királlyal
Az isteneknek hála, unokahúga a szégyenmenet óta meghúzta magát, alig szólt. A mellé rendelt novíciák szerint ébrenléte óráinak harmadát a fiával töltötte, másik harmadát imádkozással, a maradékot pedig a fürdődézsában. Naponta négy-öt alkalommal is fürdött, lószőrkefével és erős lúgos szappannal dörzsölte magát, mintha meg akarna szabadulni a bőrétől.

Soha nem fogja lemosni a szennyet
,
akárhogy is dörzsöli magát.
Ser Kevan emlékezett rá, milyen volt lányként, tele élettel és hamissággal. És amikor kivirágzott, ahh... sosem látott még nála szebb szüzet.
Ha Aerys beleegyezett volna, hogy hozzámenjen Rhaegarhoz, mennyi halált lehetett volna elkerülni?
Cersei megadta volna a hercegnek a fiúkat, akikre vágyott, ibolyaszín szemű, aranysörényü oroszlánokat... és egy ilyen feleséggel az oldalán Rhaegar soha rá sem nézett volna Lyanna Starkra. Az északi lányban volt valami vad szépség, de bármilyen fényesen lobog egy fáklya, a felkelő napot soha nem halványíthatja el.

De semmi értelme nem volt elvesztett csatákon és be nem járt utakon rágódni. Azok rég halott emberek bűnei. Rhaegar elvette Dorne-i Eliát, Lyanna Stark meghalt, Robert Baratheon feleségül vette Cerseit, és most itt tartanak. Ma este az ő útja unokahúga szállására vezet, és egy asztalhoz fog ülni Cerseijel.

Nincs okom a bűntudatra,
győzködte magát Ser Kevan.
Tywin biztosan megértené. Az ő lánya hozott szégyent a nevünkre, nem én. Amit tettem, a Lannister-ház érdekében tettem.

Nem mintha a fivére soha nem tett volna hasonlót. Apjuk utolsó éveiben, anyjuk távozása után az öreg Lannister maga mellé vette szeretőnek egy gyertyaöntő csinos lányát. Nem volt szokatlan dolog, hogy egy özvegy nemes egyszerű sorból való lánnyal melegítse az ágyát... ám Tytos nagyúr egy idő után már a nagyteremben is maga mellé ültette, elhalmozta ajándékokkal és különféle megtiszteltetésekkel, még kormányzási ügyekben is kikérte a véleményét. A nő egy éven belül már szolgálókat rúgott ki, parancsokat osztogatott a testőrség lovagjainak, sőt az úr nevében rendelkezett, amikor az nem érezte jól magát. Olyan befolyásra tett szert, hogy Lannisrévben az a hír járta, aki azt akarja, hogy meghallgassák a kérelmét, annak térdre kell ereszkednie, és hangosan beszélnie az öléhez... mert Tytos Lannister füle az ágyasa lába közt található. Egészen odáig merészkedett, hogy anyjuk ékszereit viselte.

Egészen addig a napig, amikor nemes atyjuk szíve felrobbant a mellkasában, miközben hölgyéhez próbált felmászni egy meredek lépcsőn. A haszonlesők, akik a nő barátainak mondták magukat, és állandóan a kegyében jártak, gyorsan magára hagyták, amikor Tywin meztelenre vetkőztette, és végigzavarta Lannisrév utcáin a dokkokig, akár egy közönséges szajhát. Bár senki nem nyúlt hozzá, az a séta véget vetett a hatalmának. Tywin bizonyára még álmában sem gondolta volna, hogy egyszer majd ugyanez a sors vár saját aranyhajú lányára is.

– Így kellett lennie – mormolta Ser Kevan az utolsó korty bor fölött. Őszentsége meg volt elégedve, márpedig Tommennek a háta mögött kell tudnia a Hitet az elkövetkező harcokban. Cersei pedig... az aranyhajú gyermek hiú, ostoba, mohó asszonnyá vált. Ha hagyja uralkodni, ugyanúgy tönkretette volna Tomment, mint Joffrey-t.

Odakint még jobban feltámadt a szél, az ablak zsaluit rángatta. Ser Kevan felállt. Ideje a saját barlangjában szembenézni a nőstény oroszlánnal.
Kihúztuk a karmait. Jaime viszont...
Nem, ezen most nem merenghet

Régi, viseltes zekét öltött arra az esetre, ha az unokahúga még egy kupa bort löttyintene az arcába, de a kardövét a szék támláján hagyta. Csak a Királyi Testőrség lovagjai viselhettek fegyvert Tommen jelenlétében.

Ser Boros Blount volt szolgálatban a gyermekkirály és anyja mellett, amikor Ser Kevan belépett a királyi lakosztályba. Blount lakkozott páncélt viselt fehér köpenyt és félsisakot. Nem festett valami jól. Boros arca és hasa jól láthatóan meghízott az elmúlt időszakban, és a színe sem volt egészséges. A falnak dőlve figyelt, mintha már az állás is túl nagy erőfeszítést okozna számára.

Az ételt három novicia szolgálta fel, tizenkét és tizenhat év közötti, jó családból származó, kitűnő nevelést kapott lányok. Puha, fehér gyapjúruhájukban egyik ártatlanabbnak és légiesebbnek tűnt, mint a másik, a fősepton mégis ragaszkodott hozzá, hogy egyik sem tölthet hét napnál hosszabb időt Cersei mellett, különben a királynő megrontja őket. Rendben tartották a ruhásszekrényt, fürdőt készítettek, bort töltöttek, és minden reggel ágyneműt cseréltek. Egyikük minden éjjel a királynő ágyában aludt, hogy biztosan ne legyen más hálótársa; a másik kettő a szomszédos szobában lakott egy septával, aki felügyelt rájuk.

Egy nagyon magas és vékony, himlőhelyes lány kísérte be a királyhoz. Cersei azonnal felállt amikor megpillantotta nagybátyját, és lágyan arcon csókolta.

– Drága nagybácsi! Olyan jó, hogy velünk vacsorázol! – A királynő olyan visszafogottan öltözött fel, mint egy matróna, sötétbarna ruháját a nyakáig összegombolta, borotvált fejét zöld, kapucnis palást takarta.
A sétája előtt aranykoronával a fején kérkedett volna kopaszságával.
– Gyere, foglalj helyet! Kérsz egy kis bort?

– Csak egy kupával. – Még mindig gyanakodva leült.

Egy szeplős novicia fűszeres bort töltött a kupájukba.

– Tommen azt mondta, Tyrell nagyúr újjá akarja építeni a Segítő Tornyát – mondta Cersei.

Ser Kevan bólintott.

– Az új torony kétszer olyan nagy lesz, mint a leégett.

Cersei felnevetett.

– Hosszú lándzsák, magas tornyok... Tyrell nagyúr utalni akar valamire?

Kevan ezen elmosolyodott.
Jé, hogy még emlékszik, hogyan kell nevetni.
Amikor megkérdezte unokahúgát, megvan-e mindene, a királynő így felelt: