Sárkányok tánca (7 page)

Read Sárkányok tánca Online

Authors: George R. R. Martin

BOOK: Sárkányok tánca
7.88Mb size Format: txt, pdf, ePub

A mára kiválasztott hosszú fül egyszerű, fehér vászonruha volt aranyrojtokkal. Jhiqui segítségével már a harmadik próbálkozásra sikerült helyesen felöltenie a
tokar
t. Irri a fejére igazította házának háromfejű sárkányát mintázó koronáját. A gyűrűk aranyból voltak, a szárnyak ezüstből, a három fej pedig elefántcsontból, ónixból és jádéból. Dany nyaka és válla sajogni fog a súlyától, mire a nap véget ér.
Egy koronának nem szabad kényelmesen ülnie a fejen.
Valamelyik királyi elődje mondta ezt egyszer.
Az egyik Aegon, de melyik
? Öt Aegon uralkodott Westeros Hét Királyságán, és lett volna egy hatodik is, ha a Bitorló kutyái nem gyilkolják meg bátyja fiát, amikor még csak karon ülő csecsemő volt.
Ha életben marad, feleségül mehettem volna hozzá. Aegon közelebb állt hozzám korban, mint Viserys.
Dany épp csak megfogant, amikor Aegont és a testvérét megölték. Apjuk, Rhaegar, az ő bátyja még korábban távozott, a Bitorló végzett vele a Három Folyónál. Másik bátyja, Viserys üvöltve halt meg Vaes Dothrakban, fején egy olvadt aranyból való koronával.
Ha hagyom, velem is végeznek. A Bátor Pajzsot megölő késeket nekem szánták.

Nem felejtette el a rabszolgagyermekeket, akiket a Hatalmas Mesterek szegeztek ki a Yunkaiból érkező út mentén. Százhatvanhárom gyermek, mérföldenként egy, oly módon felszegezve az útszéli póznákra, hogy egyik karjukkal a városba vezető utat mutassák neki. Meereen eleste után Dany ugyanennyi Hatalmas Mestert feszíttetett meg hasonló módon. Óriási légyrajok kísérték lassú haldoklásukat, és a bűz még hosszú ideig belengte a főteret. Időnként mégis attól félt, hogy nem ment elég messzire. Ezek a meereeniek ravasz és nyakas emberek voltak, akik minden adandó alkalommal ellenállást tanúsítottak. Igen, valóban felszabadították a rabszolgáikat... csak hogy utána szolgálóként újra felfogadják őket, mégpedig olyan kevés pénzért, hogy a legtöbbjüknek ételre is alig jutott belőle. A túlságosan fiatal vagy öreg felszabadítottakat az utcára tették, akárcsak a nyomorékokat és a csecsemőket. És a Hatalmas Mesterek továbbra is összegyűltek piramisaik tetején, hogy panaszkodjanak a sárkánykirálynőre, aki mosdatlan koldusok, tolvajok és szajhák hordáit szabadította nemes városukra.

Meereen uralásához meg kell nyernem magamnak a meereenieket, bármennyire is megvetem őket.

– Készen állok – mondta Irrinek

Reznak és Skahaz a márványlépcső tetején vártak rá.

– Nagy királynő – kezdte Reznak mo Reznak –, oly sugárzó vagy ma, hogy rád nézni is félek. – Az udvarnagy vörösesbarna
tokar
t viselt aranyrojtokkal. Az apró, verejtékező emberke olyan illatot árasztott, mintha parfümben fürdött volna, és a nemes valyr nyelv vastag, ghisi torokhangokkal megfertőzött és ízesített változatát beszélte.

– Ez nagyon kedves tőled – felelte Dany ugyanazon a nyelven.

– Királynőm – morogta a borotvált fejű Skahaz mo Kandaq. A ghisiek haja sűrű volt, és drótszerű; a rabszolgavárosok férfiúi már nagyon rég ezt a viseletet részesítették előnyben, mert könnyen formázhattak belőle szarvakat, tüskéket vagy szárnyakat. Skahaz a borotválással maga mögött hagyta a régi Meereent, és elfogadta az újat. Kandaq testvérei az ő példáját követve hasonlóképpen cselekedtek. Sokan utánozták őket, de hogy félelemből, divatból vagy ambícióból, azt Dany nem tudta volna megmondani; tarfejűek, így nevezték magukat. Skahaz volt
a
Tarfejű... és a legelvetemültebb áruló a Hárpia Fiai és a hasonszőrűek szemében. – Hallottunk az eunuchról.

– Bátor Pajzs volt a neve.

– Még többen fognak meghalni, hacsak nem büntetjük meg a gyilkosokat. – Skahaznak még leborotvált fejjel is visszataszító volt a kinézete; előreugró szemöldök, apró szemek nagy táskákkal, mitesszerektől feketéllő, hatalmas ormány, olajosan fénylő bőr, amely sokkal sárgábbnak tűnt a ghisiek megszokott, borostyán árnyalatánál. Durva, brutális, dühös ábrázat. Dany csak reménykedhetett benne, hogy legalább becsületes.

– Hogyan büntethetném meg őket, amikor azt sem tudom, kik azok? – nézett rá a lány. – Ezt mondd meg nekem, Skahaz.

– Nem szűkölködsz ellenségekben, felség. Saját erkélyedről is jól láthatod piramisaikat. Zhak, Hazjar, Ghazeen, Merreq, Loraq, mind a régi rabszolgatartó családok. Pahl. Elsősorban Pahl. Most már az asszonyok háza. Megkeseredett vénasszonyok, akik vérre szomjaznak. Az asszonyok sosem felejtenek. És nem bocsátanak meg.

Nem,
gondolta Dany,
és ezt a Bitorló kutyái is megtanulják, amikor visszatérek Westerosra.
Való igaz, a Pahl-házzal nem volt éppen a legjobb viszonyban. Oznak zo Pahlt Erős Belwas ölte meg párviadalban. Apja, a városi őrség parancsnoka a városkapu védelmében esett el, amikor a Joso Pöcse szilánkokra zúzta a kaput. Három nagybátyja is közte volt a téren megfeszített százhatvanháromnak.

– Mennyi aranyat ajánlottunk fel a Hárpia Fiaival kapcsolatos információkért? – kérdezte Dany Reznakot.

– Százat, ha fényességednek is megfelel.

– Ezer sokkal inkább megfelelne. Intézkedj!

– Felséged nem kérte a tanácsomat – szólalt meg Tarfejű Skahaz –, de azt mondom, a vérért vérrel kell fizetni. Végy egy embert az általam megnevezett családok mindegyikéből, és végezd ki őket. A következő alkalommal, amikor megölik egy emberedet, válassz ki kettőt a nagy házak tagjai közül. Harmadik gyilkosság nem lesz.

Reznak undorral kiáltott fel:

– Ne! Kegyes királynő, ilyen barbár cselekedettel fejedre idéznéd az istenek haragját! Ígérem neked, megleljük a gyilkosokat, és amikor ez megtörténik, ki fog derülni, hogy alacsony származású csőcseléket kerestünk, meglásd!

Az udvarnagy ugyanolyan kopasz volt, mint Skahaz, bár az ő esetében ezért az isteneket terhelte a felelősség.

– Ha egy hajszál volna oly arcátlan, hogy váratlanul megjelenjen, a borbélyom éles pengével készen áll – mondta, amikor Dany maga mellé emelte. Voltak időszakok, amikor a királynő elgondolkodott, nem kéne-e azt a pengét inkább Reznak torkán használni. Használható ember volt, de nem igazán kedvelte, és még kevésbé bízott benne. Qarth Halhatatlanjai azt állították, háromszor fogják elárulni. Mirri Maz Duur volt az első, Ser Jorah a második. Vajon Reznak lesz a harmadik, vagy a Tarfejű, esetleg Daario?
Vagy valaki, akiről nem is gondolnám, például Ser Barristan, Szürke Féreg vagy Missandei?

– Skahaz – mondta a Tarfejűnek –, köszönöm tanácsodat. Reznak, próbáljuk ki, mit érhetünk el ezer arannyal. – Daenerys összefogta
tokar
ját, és lelépdelt mellettük a széles márványlépcsőn. Egyszerre csak egyet lépett, különben megbotlott volna a rojtban, és fejjel előre érkezik udvartartásához.

Missandei jelentette be jöttét. A kis írnoknak erős, dallamos hangja volt.


Térdeljetek le Viharbanszületett Daenerys, a Tűzjáró, Meereen királynője, az andalok, a rhoyne-iak és az Elsők királynője
,
a Nagy Fű-tenger khaleesije, a Bilincsek Letörője
,
a Sárkányok Anyja előtt!

A csarnokot megtöltötték az emberek. A Makulátlanok hátukat az oszlopoknak vetve álltak, kezükben dárda és pajzs, sisakjuk tüskéi tőrök soraiként meredtek a levegőbe. A meereeniek a keleti ablakok alatt gyülekeztek, a felszabadítottak jól láthatóan elkülönültek egykori mestereiktől.
Amíg össze nem vegyülnek
,
Meereen nem ismeri meg a békét.

– Keljetek fel! – Dany leült a helyére, a teremben lévők pedig felálltak.
Ezt legalább egyként teszik.

Reznak mo Reznak készített egy jegyzéket. A szokás megkívánta, hogy a királynő az astapori követtel kezdje, egy egykori rabszolgával, aki Ghael nagyúrnak hívta magát, bár senki nem tudta, voltaképpen minek is az ura.

Ghael nagyúr szája barna volt, a fogai rothadásnak indultak, és sárgás arca leginkább egy menyét pofájára hasonlított. Ajándékot is hozott magával.

– Nagy Cleon ezeket a papucsokat küldi szeretete jeléül Viharban-született Daenerysnek, a Sárkányok Anyjának!

Irri elvette tőle a papucsokat, és felhúzta Dany lábára. Aranynyal bevont bőrből varrták, és zöld édesvízi gyöngyökkel díszítették.
A Mészároskirály azt hiszi, egy pár csinos papuccsal elnyerheti a kezem?

– Cleon király felettébb nagylelkű. Köszönd meg neki nevemben a csodálatos ajándékot. –
Csodálatos, de egy gyermeknek készült.
Danynek nem volt nagy lába, a papucs mégis egymáshoz préselte ujjait.

– Nagy Cleon örömmel hallja majd, hogy sikerült örömet okoznia neked – hajolt meg Ghael nagyúr. – Őfényessége a lelkemre kötötte, mondjam meg neked, hogy készen áll megvédelmezni a Sárkányok Anyját minden ellenségtől.

Ha megint felajánlja, hogy menjek feleségül Cleonhoz, a fejéhez vágom a papucsot,
gondolta Dany, de az astapori küldött ez egyszer nem említette a házasságot. Helyette így folytatta:

– Eljött az idő, hogy Astapor és Meereen véget vessen a yunkai Bölcs Mesterek barbár uralmának, akik minden szabad ember esküdt ellenségei. Nagy Cleon azt üzeni, ő és új Makulátlanjai hamarosan készen állnak a menetelésre.

Az új Makulátlanok legfeljebb obszcén tréfának jók.

– Cleon király jobban tenné, ha a saját kertjeit gondozná, és hagyná, hogy a yunkaik is ugyanezt tegyék – Nem mintha szeretetet táplált volna Yunkai városa iránt. Egyre jobban sajnálta, hogy érintetlenül hagyta a Sárga Várost, miután hadseregét megsemmisítette a harcmezőn. A Bölcs Mesterek visszatértek a rabszolgatartáshoz, amint továbbvonult, és azóta csak azzal voltak elfoglalva, hogy emeljék az adókat, zsoldosokat toborozzanak és szövetségeket kovácsoljanak ellene. Azonban Cleon, az önjelölt „Nagy” sem volt sokkal jobb náluk. A Mészároskirály visszaállította

Astaporban a rabszolgaságot, mindössze annyi változás történt, hogy most az egykori rabszolgák voltak az urak, és az egykori urak a rabszolgák. – Én csupán egy fiatal lány vagyok, és keveset tudok a háborúzásról – folytatta –, de úgy hallottam, Astapor éhezik Cleon király inkább etesse meg népét, mielőtt harcba vezeti őket – Kezével elbocsátó mozdulatot tett, és Ghael csendben visszavonult.

– Fényesség – emlékeztette Reznak mo Reznak –, kívánod meghallgatni a nemes Hizdahr zo Loraqot?

Megint?
Dany bólintott, mire Hizdahr előrelépett; magas, karcsú férfi volt, hibátlan, borostyánszín bőrrel. Ugyanazon a helyen hajolt meg, ahol nem sokkal korábban Bátor Pajzs holtteste feküdt.
Szükségem van erre az emberre,
emlékeztette magát Dany. Hizdahr gazdag kereskedő volt, aki rengeteg barátot tudott maga mögött Meereenben, és még többet a tengerentúlon. Járt Volantisban, Lysben és Qarthban, rokonai éltek Tolosban és Elyriában, és állítólag még Új-Ghisben is bírt némi befolyással, ahol a yunkaik megpróbáltak ellenségességet szítani Danyvel és uralmával szemben.

Ráadásul gazdag. Hírhedten és mesésen gazdag...

És még gazdagabbá válik, ha helyt adok kérelmének.
Amikor Dany bezáratta a város küzdővermeit, a gödrök részesedésének értéke lezuhant. Hizdahr zo Loraq két kézzel vásárolta fel ezeket a részesedéseket, és mostanra az ő tulajdonába került a meereeni vermek túlnyomó része.

A nemes homlokából drótszerű, vörös-fekete hajszárnyak türemkedtek elő, mintha a feje bármelyik pillanatban a levegőbe akarna emelkedni. Egyébként is nyúlánk arcát még hosszabbá tette az aranygyűrűkkel összefogott, villás szakáll. Bíbor
tokar
járól ametisztek és igazgyöngyök lógtak.

– Fényességed tudja, miért vagyok itt.

– Hogy miért? Gondolom, mert nincs más célod, mint engem zaklatni. Hány alkalommal utasítottalak vissza?

– Öt alkalommal, fényesség.

– Most már hat. Nem nyitom meg újra a küzdővermeket.

– Ha felséged meghallgatja érveimet...

– Meghallgattam. Ötször. Netán új érveket hoztál?

– Csak a régieket – ismerte el Hizdahr –, de új szavakkal. Kedves szavakkal és udvariasakkal, melyek tán nagyobb eséllyel hatnak egy királynőre.

– Ügyedet tartom hiányosnak, nem udvarias szólamaidat. Olyan sokszor hallottam már érveidet, hogy magam is elő tudnám terjeszteni kérelmedet. Megtegyem? – Előrehajolt. – A küzdővermek Meereen alapítása óta a város részét képezik. A harcok mélyen vallási természetűek, véráldozatok Ghis isteneinek. Ghis
halálos művészete
nem csupán oktalan mészárlás, hanem a bátorság, szakértelem és erő kifejezése, ami az isteneitek kedvére való. A győztes harcosokat az emberek bőségesen ellátják, a tenyerükön hordozzák, körberajongják, a halottakat pedig nagy becsben tartják, és mindig emlékeznek rájuk. A vermek újbóli megnyitásával megmutatnám Meereen népének, hogy tisztelem szokásaikat és hagyományaikat. A vermek az egész világon nagy hírnévnek örvendenek. Növelik Meereen kereskedelmi forgalmát, és megtöltik a város kincstárát a világ legtávolabbi részeiből érkező arannyal. Minden férfi szereti a vért, és a vermek kioltják ezt a vérszomjat, vagyis biztosítják a nyugalmat a városban. A sivatagi halálra ítélt bűnözők által a vermek a csatában történő igazságszolgáltatást jelképezik, megadják az utolsó esélyt mindenkinek, hogy bizonyítsa ártatlanságát. – Dany félresöpörte az arcába lógó hajtincset, és hátradőlt. – Tessék. Hogy sikerült?

– Fényességed sokkal jobban adta elő, mint ahogy nekem sikerült volna. Látom, legalább olyan okos vagy, mint amennyire gyönyörű. Meg vagyok győzve.

Dany akaratlanul is elnevette magát.

– Én viszony sajnos nem.

– Fényesség – suttogta Reznak mo Reznak a fülébe –, ha emlékeztethetlek rá, a város a vermekből származó jövedelmek egytizedét a kiadások után adóként behajthatja. Ezt a pénzt számos nemes célra fel lehetne használni.

– Lehet – ismerte el Dany –, bár ha
mégis
megnyitnánk a küzdővermeket, a kiadások
előtti
jövedelmek tizedét kellene levonnunk. Én csak egy fiatal lány vagyok, és nem sokat értek az üzlethez, de elég sok időt töltöttem Illyrio Mopatis és Xaro Xhoan Daxos társaságában, hogy ennyit azért tudjak. Hizdahr, ha úgy tudnál hadseregeket állítani, mint érveket, meghódíthatnád a világot... a válaszom ettől függetlenül nem. Hatodszor is.

– A királynő szólt – A férfi újra meghajolt, ugyanolyan mélyen, mint korábban. Igazgyöngyei és ametisztjei lágy csilingeléssel ütődtek a márványpadlónak. Hizdahr zo Loraq igen hajlékony ember volt.

Még vonzó is lenne a nevetséges hajviselete nélkül.
Reznak és a Zöld Kegy próbálták rávenni Danyt, hogy fogadjon maga mellé férjül egy meereeni nemest, mert ezzel megbékíthetné a várost. Ha valaha erre kerülne a sor, Hizdahr zo Loraq megérne egy alaposabb szemrevételezést.
Inkább ő, mint Skahaz.
A Tarfejű felajánlotta, hogy a kedvéért elválik a feleségétől, de Danyt még az ötlettől is kirázta a hideg. Hizdahr legalább tudott mosolyogni.

Other books

Into the Wild by Beth Ciotta
Nicola Cornick, Margaret McPhee, et al by Christmas Wedding Belles
El mundo perdido by Michael Crichton
Maggie MacKeever by Sweet Vixen
VoodooMoon by June Stevens