Sárkányok tánca (73 page)

– A gyermekkorban létrejött kötelékek a férfi egész életében kitarthatnak – bólintott Doran herceg. – Amikor Trystane és Myrcella összeházasodnak, ő és Tommen testvérekké válnak. Cersei királynőnek teljesen igaza van, a fiúknak találkozniuk kell, hogy összebarátkozzanak. Dorne-nak nagyon fog hiányozni, de itt az ideje, hogy Trystane lásson valamit a Napdárda falain kívüli világból is.

– Királyvárban tárt karokkal fogadják majd.

Most miért izzad
? – töprengett a kapitány.
A teremben elég hűvös van, és hozzá sem nyúlt a raguhoz.

– Ami pedig Cersei királynő másik kérését illeti – folytatta Doran herceg –, való igaz, hogy Dorne helye a kistanácsban betöltetlen fivérem halála óta, és ideje orvosolnunk ezt a problémát. Hízelgő, hogy őfelsége úgy érzi, hasznosak lehetnek a tanácsaim, bár kétlem, hogy lenne erőm egy ilyen utazáshoz. Talán ha tengeri úton mennék...

– Hajón? – hökkent meg Ser Balon. – Ez... biztonságos ez, hercegem? Úgy hallottam, az ősz a viharok időszaka, és... a Lépőkövek kalózai...

– Igen, a kalózok. Talán igazad van, ser. Neked is biztosabb, ha ugyanazon az úton térsz vissza, amelyiken jöttél. – Doran herceg kedvesen mosolygott. – Erről még beszéljünk holnap. Ha odaérünk a Vízkertekbe, elmondhatjuk Myrcellának. Tudom, mennyire izgatott lesz, hiszen neki is hiányzik a testvére.

– Én is alig várom, hogy lássam őt – bólintott Ser Balon –, és természetesen a Vízkerteket is. Azt hallottam, gyönyörűek.

– Gyönyörűek és békések – nyugtázta a herceg. – Hűvös szellő, csillogó víz és a gyermekek nevetése. A Vízkertek a kedvenc helyem ezen a világon, ser. Egyik ősöm építtette őket, hogy elkápráztassa Targaryen hitvesét, és megmentse őt Napdárda porától és hőségétől. Az asszonyt
Daenerysnek
hívták. Jó Daeron király húga volt, és az ő házassága tette Dorne-t a Hét Királyság részévé. Az egész birodalom tudta, hogy a lány szerette Daeron fattyú fivérét, Daemon Blackfyre-t, és az is szerette őt, de a király elég bölcs volt hozzá, hogy lássa, ezrek jóléte előbbre való két ember vágyánál, még ha mindketten kedvesek is számára. Daenerys töltötte meg a kerteket nevető gyermekekkel, kezdetben a sajátjaival, később pedig más nemesekével és földbirtokos lovagokéval, hogy társaságot biztosítson a hercegi származású fiúknak és lányoknak. Egy perzselően forró, nyári napon megszánta lovászai, szakácsai és szolgálói gyermekeit is, és megengedte nekik, hogy használják a tavakat és medencéket. Ez a hagyomány a mai napig él. – A herceg megfogta széke kerekét, és ellökte magát az asztaltól. – De most meg kell bocsátanod nekem, ser. Ez a sok beszéd elfárasztott, és holnap reggel korán indulunk. Obara, volnál olyan kedves az ágyamba segíteni? Nymeria, Tyene, gyertek ti is, kívánjatok jó éjszakát öreg nagybátyátoknak.

A herceg székét Homok Obara tolta ki Napdárda nagyterméből, majd végig egy hosszú folyosón a lakosztályáig. Areo Hotah a testvéreivel együtt követte, de velük tartott Arianne hercegnő és Homok Ellaria is. Caleotte mester fürgén csoszogott utánuk papucsában, úgy ölelve magához a Hegy koponyáját, mint egy csecsemőt

– Nem gondolhatod komolyan, hogy Királyvárba küldöd Trystane-t és Myrcellát! – sziszegte Obara. Nagy és dühös léptekkel haladt, túlságosan is gyorsan, a szék nagy fakerekei hangosan zörögtek a durva kőpadlón. – Ha megteszed, soha többé nem látjuk a lányt, a fiad pedig a Vastrón foglyaként fogja leélni az életét!

– Bolondnak nézel, Obara? – sóhajtott a herceg. – Sok mindenről nincs tudomásod, de jobb, ha erről nem itt beszélünk, ahol mindenki hallhatja. Ha befogod a szádat, elmondok mindent. – Elfintorodott. –
Lassabban
, ha egy kicsit is szeretsz még! Az utolsó zökkenőnél mintha kést döftek volna a térdembe!

Obara lelassította lépteit.

– Mit fogsz tenni?

Tyene válaszolt

– Amit mindig is szokott – dorombolta. – Késleltet ködösít mellébeszél. Ezekhez senki nem ért feleolyan jól sem, mint a mi bátor nagybátyánk.

– Rosszul ítélitek meg! – vitatkozott Arianne hercegnő.

– Csend legyen! – csattant fel a herceg.

Csak akkor fordult szembe kerekes székével a többiekkel, miután lakosztálya ajtaja becsukódott mögöttük. Még ettől a kis erőfeszítéstől is kimerült és a lábát elfedő myri takaró beakadt két kerékküllő közé, ezért utána kellett kapnia, nehogy elszakadjon. A takaró alatt lába sápadt, puha és ijesztő volt; kivörösödött térde megdagadt, lábujjai csaknem lilára színeződtek, és eredeti méretük kétszeresére pufiadtak. Areo Hotah ezredszer látta, de még mindig nehezére esett odanézni.

Arianne hercegnő előrelépett.

– Hadd segítsek, atyám!

A herceg kiszabadította a takarót.

– Egyelőre még el tudok bánni a saját takarómmal. Ez legalább még megy. – Pedig ez nem sok volt. Lábát már évek óta nem tudta használni, de a kezében és a vállában még maradt némi erő.

– Hozzak hercegemnek egy kis máktejet? – kérdezte Caleotte mester.

– Erre a fájdalomra egy vödörnyivel kellene. Köszönöm, de inkább ne, meg akarom őrizni a józanságomat Ma este már nem lesz rád szükségem.

– Értettem, hercegem. – Caleotte mester meghajolt puha, rózsaszín kezében még mindig Ser Gregor koponyáját tartotta.

– Azt elveszem. – Homok Obara átvette a koponyát, és kinyújtott karral maga elé tartotta. – Hogy nézett ki a Lovagló Hegy? Honnan tudhatjuk, hogy ő az? Szurokba kellett volna mártaniuk a fejet. Miért csupaszították le csontig?

– A szurok talán tönkretette volna a dobozt – találgatott Nym úrnő, miközben Caleotte mester távozott. – Senki nem
látta
meghalni a Hegyet, és senki nem látta, amikor levágták a fejét. Bevallom, ez kissé zavar, de mit nyerhet a szajhakirálynő azzal, ha félrevezet minket? Ha Gregor Clegane él, előbb vagy utóbb kiderül az igazság. Az az ember nyolc láb magas, nincs hozzá hasonló egész Westeroson. Ha újra felbukkan, Cersei Lannister az egész Hét Királyság szemében hazugnak fog tűnni. Bolond lenne, ha ezt kockáztatná. Mit remélhetne ettől?

– A koponya elég nagy, ez nem kétséges – bólintott a herceg –, és tudjuk, hogy Oberyn súlyosan megsebesítette Gregort. Az azóta kapott összes jelentésben az áll, hogy Clegane lassan, nagy fájdalmak között halt meg.

– Ahogy atyánk kívánta – mondta Tyene. – Nővéreim, én ismerem a mérget amit használt. Ha a dárdája csak megkarcolta a Hegy bőrét, Clegane halott, akármilyen óriásira is nőtt. Kételkedhettek a húgotokban, ha akartok, de soha ne kételkedjetek atyánkban!

– Soha nem tettem, és soha nem is fogom! – csattant fel Obara, és gúnyosan homlokon csókolta a koponyát – Ez csak a kezdet ígérhetem.

– A
kezdet?
– hitetlenkedett Homok Ellaria. – Az istenekre, én azt hittem, ezzel befejeződött! Tywin Lannister halott akárcsak Robert Baratheon, Amory Lorch és most Gregor Clegane is... mindenki, aki szerepet játszott Elia és gyermekei meggyilkolásában. Még Joffrey is, aki még nem is élt Elia halálakor. Saját szememmel néztem végig a fiú halálát ahogy a torkát markolászva próbál lélegzethez jutni. Kivel kellene még végezni? Myrcellának és Tommennek is meg kell halnia, hogy Rhaenys és Aegon szelleme végre megpihenhessen? Hol fog ez véget érni?

– Vérben lesz vége, ahogy kezdődött – telelte Nym úrnő. – Akkor lesz vége, amikor Casterly-hegy megnyílik előttünk, és a nap fénye ráesik a bent tekergő férgekre és hernyókra. Tywin Lannister teljes művének romba dőlésével lesz vége.

– Saját fia végzett vele! – vágott vissza Ellaria. – Mit szeretnétek még?

– Azt szerettem volna, ha az
én
kezemtől hal meg. – Nym úrnő letelepedett egy székre, hosszú, fekete lófarkát a vállán átvetve az ölébe engedte. Apja magas, középen lefelé növő hajvonalát örökölte. Hatalmas szeme csillogott, borvörös ajka selymes mosolyra húzódott. – Ha rajtam múlt volna, nem olyan könnyű a halála.

– Ser Gregor magányosnak tűnik – tette hozzá Tyene negédes septahangján. – Biztos vagyok benne, hogy örülne egy kis társaságnak.

Ellaria arca nedves volt a sírástól, sötét szemében könnyek csillogtak.
Még így is van benne erő,
állapította meg a kapitány.

– Oberyn Eliát akarta megbosszulni, ti hárman pedig őt. Emlékeztetlek titeket, hogy van négy lányom. A testvéreitek. Elia tizennégy éves, már majdnem felnőtt nő. Obella tizenkettő, a lánykor végén jár. Csodálnak titeket, ahogy Dorea és Loreza őket. Ha meghalnátok, Elnek és Obellának kellene bosszút állnia értetek, azután Doreának és Loreenak értük? Ez örökké így megy majd, körbe és körbe? Újra kérdem:
hol fog ez véget érni? –
Kezét a Hegy koponyájára helyezte. – Láttam meghalni atyátokat. Itt a gyilkosa. Magammal vihetem a koponyáját az ágyamba, hogy biztonságot nyújtson éjszakára? Megnevettet, dalokat ír nekem, törődik velem, amikor majd öreg leszek és beteg?

– Mégis, mit kellene tennünk, úrnőm? – kérdezte Nym. – Tegyük le mosolyogva a dárdánkat, és felejtsük el mindazt a rosszat ami ért minket?

– Háború jön, akár akarjuk, akár nem – mondta Obara. – A Vastrónon egy gyermekkirály ül. Stannis nagyúr tartja a Falat és északiakat toboroz az ügye mellé. A két királynő úgy marakodik Tommenen, akár a szukák egy mócsingos csonton. A vasemberek elfoglalták a Pajzsokat, és a Manderen portyáznak, mélyen a Síkvidék belsejében, ami azt jelenti, hogy lekötik Égikert erejét. Ellenségünk zavarodott, itt az idő!

– Az idő mire? Még több koponyát szerezni? – Homok Ellaria a hercegre nézett – Nem értik meg, én pedig nem hallgatom ezt tovább!

– Menj vissza a lányaidhoz, Ellaria – mondta a herceg szelíden.– Esküszöm neked, semmi bántódásuk nem esik.

– Hercegem. – Ellaria homlokon csókolta a férfit, és távozott. Areo Hotah szomorúan figyelte.
Nagyszerű asszony.

Nym úrnő törte meg a csendet.

– Tudom, mennyire szerette atyánkat, de egyértelmű, hogy soha nem értette meg öt.

A herceg különös tekintettel nézett rá.

– Jobban megértette, mint te valaha is fogod, Nymeria, és ne feledd, boldoggá tette őt. Egy érző szív sokszor többet jelent a büszkeségnél és a bátorságnál. Akárhogy is, vannak dolgok, melyekről Ellaria nem tud, és nem is kell tudnia. A háború már elkezdődött.

Obara felnevetett.

– Igen, a mi drága Arianne-unk tett róla.

A hercegnő elvörösödött, és Hotah látta, hogy apja arcára kiül a harag.

– Amit tett, azt legalább annyira tette értetek is, mint saját magáért! Én a helyedben nem gúnyolódnék ilyen meggondolatlanul!

– Ez dicséret volt – vágott vissza Obara. – Mellébeszélhetsz, ködösíthetsz, halogathatsz, köntörfalazhatsz, titkolózhatsz, amennyit csak akarsz, de Ser Balon egyszer találkozik Myrcellával a Vízkerteknél, és nem fogja elkerülni a figyelmét, hogy a lány egy füllel megrövidült. És amikor Myrcella elmondja neki, hogyan vágta ketté a kapitányod Arys Oakheartot nyaktól ágyékig az acélasszonyával, nos...

– Nem. – Arianne hercegnő felállt a párnáról, ahol eddig ült, és Hotah karjára tette a kezét. – Nem így történt, kuzin. Ser Aryst Gerold Dayne ölte meg.

A Homokkígyók egymásra néztek.

– Éjcsillag?

– Ő volt – bólintott a kis hercegnő. – És megpróbált végezni Myrcella hercegnővel is. A lány ezt mondja majd Ser Balonnak.

Nym elmosolyodott.

– Ez a része legalább igaz.

– Az egész igaz – szólalt meg a herceg fájdalmas fintorral.
Vajon a köszvény okoz neki ekkora fájdalmat
,
vagy a hazugság?
– Ser Gerold pedig visszamenekült Remetetoronyba, ahol nem férünk hozzá.

– Éjcsillag – kuncogott halkan Tyene. – Miért is ne? Az egész az ő műve volt. De vajon Ser Balon elhiszi?

– El, ha Myrcellától hallja – közölte magabiztosan Arianne.

Obara hitetlenkedve horkantott.

– Ma talán hazudik, és holnap is, de előbb vagy utóbb elmondja az igazságot. Ha Ser Balonnak engedjük,
hogy visszavigye a történetet Királyvárba, megszólalnak a dobok, és vér fog folyni. Nem hagyhatjuk elmenni!

– Kétségtelenül megölhetnénk – vélekedett Tyene –, de akkor a kíséretével is végeznünk kell, még azokkal a kedves, fiatal fegyverhordozókkal is. Az annyira...
mocskos
volna.

Doran herceg lehunyta a szemét, majd újra kinyitotta. Hotah látta, hogy lába reszket a takaró alatt.

– Ha nem a fivérem lányai volnátok, mindhármatokat visszaküldenélek a cellába, és ott is tartanálak, amíg el nem szürkülnek a csontjaitok. Ehelyett viszont úgy döntöttem, magammal viszlek titeket a Vízkertekhez. Ott majd tanulhattok, ha van hozzá elég eszetek.

– Tanulhatunk? – kérdezte Obara. – Hiszen ott csak meztelen gyermekek vannak!

– Így van – bólintott a herceg. – Elmondtam a történetet Ser Balonnak, de nem az egészet. Ahogy a gyermekek a vízben lubickoltak, Daenerys a narancsligetből figyelte őket, és hirtelen rájött valamire. Nem tudja megkülönböztetni a nemesi születésűeket az alacsony sorból származóktól. Meztelenül csupán gyermekek voltak. Mind ártatlanok, mind sebezhetőek, és mind megérdemlik a hosszú életet, a szeretetet és a védelmet. „
Itt a te birodalmad,
emlékeztette fiát és örökösét,
emlékezz rá mindig, bármit is teszel.”
Anyám is ugyanezeket a szavakat mondta nekem, amikor elég idős lettem, és már nem játszottam a medencékben. Egy hercegnek nagyon könnyű összehívnia a dárdákat, de a végén mindig a gyermekek fizetik meg az árat. Ezért a bölcs herceg az ő érdekükben nem vív háborút alapos indok nélkül, és olyan háborút sem, amelynek a megnyerésében nem reménykedhet. Nem vagyok sem vak, sem süket Tudom, hogy mindannyian gyengének, gyávának és tehetetlennek tartotok. Atyátok jobban ismert nálatok. Oberyn mindig is vipera volt halálos, veszélyes, kiszámíthatatlan. Senki nem mert volna rátaposni. És én voltam a fű, kellemes, simogató, édes illatú, a szellővel hajladozó. Ki félne a füvön járni? Csakhogy a fű rejti el a viperát ellenségei elől, fedezéket nyújt neki, amíg le nem csap. Atyátok és én sokkal szorosabban együttműködtünk, mint hinnétek... ám ő nincs többé. A kérdés az, bízhatom-e benne, hogy a lányai a helyére lépnek?

Hotah sorban végignézett rajtuk. Obara, szegecselt bőrbe öltözve, dühösen, közel ülő szemével és patkánybarna hajával. Nymeria, közönyösen, elegánsan, olajbarna bőrrel, hosszú, fekete haja vörös aranyszállal összekötve. Tyene, kék szemmel és szőkén, egy gyermeki nő puha kézzel és örök mosollyal.

Tyene mindhármuk nevében válaszolt.

– Ez nem lesz nehéz, nagybácsi. Adj nekünk feladatot, bármilyen feladatot, és viszonzásul hűséget, engedelmességet fogsz kapni tőlünk, amire csak egy herceg vágyhat.