Sárkányok tánca (77 page)

A megtermett lovag saját állítása szerint átaludta a vihart. Tyrion ebben kételkedett, de inkább nem szólt semmit. Lehet, hogy egy nap majd bele akar harapni valakinek a lábába, és ahhoz szüksége volt a fogaira. Úgy tűnt, Mormont egy időre félretette az ellenségeskedést, ezért Tyrion is megpróbált úgy tenni, mintha mi sem történt volna.

Tizenkilenc napig sodródtak, az élelem és a viz egyre fogyott. A nap kegyetlen erővel sütött rájuk. Krajcár meghúzta magát a kabinjában kutyájával és malacával, és Tyrion vitte neki az ennivalót bekötözött lábával. Éjszakánként a sebet szaglászta, üszkösödés nyomai után kutatva. Amikor nem akadt más dolga, az ujjait bökdöste egy tőrrel. Ser Jorah mindennap jelentőségteljesen megélezte a kardját, majd addig törölgette, amíg fényesen nem ragyogott. A három megmaradt Lángoló Kéz minden alkonyatkor tüzet gyújtott, de díszes páncéljukban vezették az imát, és állandóan a kezük ügyében tartották dárdájukat. Többé egyetlen tengerész sem próbálta a törpék fejét dörzsölni..

– Talán újra meg kéne vívnunk a kedvükért? – tette fel a kérdést Krajcár egy este.

– Inkább ne – ingatta a fejét Tyrion. – Csak emlékeztetnénk rá őket, milyen szép, kövér malacunk van. – Csinos valójában napról napra soványabb lett, és Ropogtató is csontos szőrcsomóvá alakult.

Aznap éjjel álmában újra Királyvárban volt, számszeríjjal a kezében.

– Ahová a szajhák mennek – mondta Tywin nagyúr, de amikor Tyrion ujja elmozdult, és a húr megpendült, már Krajcár állt ott vesszővel a gyomrában.

Kiabálásra ébredt.

A fedélzet mozgott alatta, és egy fél pillanatig annyira össze volt zavarodva, hogy azt hitte, visszakerült a
Szende Szűzre.
A disznószar szaga térítette eszméletére. A Bánatot már rég maga mögött hagyta, fél világ választotta el tőle, és az akkori nyugodt, vidám időszak is véget ért. Eszébe jutott, milyen nagyszerűen nézett ki Lemore a reggeli úszás után, ahogy a vízcseppek csillogtak meztelen bőrén, de az egyetlen szűz ezen a hajón szegény Krajcár volt, a balsorsú törpe lány.

Valami azonban történt. Tyrion ásítva csúszott le a függőágyról, és a csizmája után nézett. Örült gondolat volt, de a számszeríját is kereste, ám ilyesmit természetesen nem talált.
Kár,
tűnődött,
hasznát vettem volna, amikor a nagy emberek lejönnek értem, hogy megegyenek.
Felhúzta lábbelijét, és felment a fedélzetre megnézni, mi történt. Krajcár már ott volt, kikerekedett szemmel figyelte a vizet.

– Vitorla! – kiáltotta. – Ott, ott, látod? Vitorla, és észrevettek minket, erre jönnek!
Vitorla!

Ezúttal szívesen csókolta meg a lányt... kétszer az arcán, majd a homlokán, és legvégül a száján. Krajcár elvörösödve nevetett, majd hirtelen elszégyellte magát, de mindez nem számított. A másik hajó közeledett. Hatalmas gálya volt, evezői hosszú, fehér tajtéknyomot hagytak a vízen.

– Miféle hajó ez? – kérdezte Ser Jorah Mormontot – El tudod olvasni a nevét?

– Nincs szükségem a nevére. Arról fúj a szél, érzem a szagát. – Mormont előhúzta a kardját – Rabszolga-kereskedők.

A köpönyegforgató

A
z első hópelyhek akkor kezdtek el szállingózni, amikor a nap leereszkedett nyugaton. Estére már olyan sűrűn esett, hogy a hold láthatatlanul, fehér függöny mögött kelt fel.

– Észak istenei Stannis nagyúrra zúdították haragjukat! – jelentette be Roose Bolton másnap reggel, amikor az emberek összegyűltek Deres nagytermében, elkölteni reggelijüket. – ő idegen itt, és az ősi istenek nem tűrhetik, hogy életben maradjon!

Követői egyetértően éljeneztek, öklükkel a hosszú deszkaasztalokat verték. Deres talán rommá vált, de a gránitfalak továbbra is kint tartották a szél és a hideg nagyját. Rengeteg élelmet halmoztak fel, megmelegedhettek a tűznél, amikor nem voltak szolgálatban, mindig akadt egy száraz hely, ahol átöltözhettek, vagy egy csendes zug, ahol kialhatták magukat. Bolton nagyúr elég fát hordatott be, hogy akár fél éven át is táplálhassák a tüzeket, így a nagyterem mindig meleg volt, és barátságos. Stannisnek mindebből semmi sem jutott.

Theon Greyjoy nem csatlakozott az éljenzéshez, és nem kerülte el a figyelmét, hogy a Frey-ház emberei sem. Ő
k is idegenek itt,
gondolta Ser Aenys Freyt és féltestvérét, Ser Hosteent figyelve. A folyóvidéken született és nevelkedett Freyek még soha nem láttak ennyi havat.
Észak máris hármójuk életét követelte,
idézte fel azokat, akiket Ramsay hiábavalóan keresett Fehérrév és Hantvég között.

Az emelvényen, két fehérrévi lovagja között ott ült Wyman Manderly nagyúr, és elmélyülten kanalazta kövér arcába a zabkását. Láthatóan korántsem ízlett neki annyira, mint a disznóhúsos lepény az esküvőn. Valamivel odébb a félkarú Harwood Stout beszélgetett halkan a halottsápadt Szajhavész Umberrel.

Theon beállt a többiek mögé a sorba zabkásáért, melyet rézüstökből kanalaztak át a fatálakba. A nemesek és lovagok tejjel, mézzel

vagy egy darab vajjal édesíthették reggelijüket, ám neki egyiket sem kínálták fel. Uralkodása Deres hercegeként nem tartott sokáig. Eljátszotta szerepét a komédiában, férjhez adta a hamis Aryát, és Roose Bolton többé már nem vette hasznát.

– Az első télen, amire emlékszem, a fejem fölé ért a hó – mondta egy Hornwood katona a sorban, valamivel előrébb.

– Lehet, de akkor még te is csak három láb magas voltál – felelte egy lovas a Patakvidékről.

Theon múlt éjjel nem tudott aludni. A szökésen töprengett, arra gondolt, talán észrevétlenül elsurranhatna, amíg Ramsay és nemes atyja másfelé figyelnek. Csakhogy minden kaput becsuktak, elreteszeltek és őriztek, senki nem mehetett se ki, se be Bolton nagyúr engedélye nélkül. Még ha talált volna is egy titkos kiutat, akkor sem merte volna megkockáztatni. Nem felejtette el Kyrát és a kulcsait. Egyébként is, ha kijut, hová induljon? Apja meghalt, nagybátyjait nem érdekelte a sorsa. Pyke lezárult előtte. A legközelebbi otthon, ami megmaradt neki, itt volt, Deres kopár csontjai közt.

Egy romokban heverő ember egy romokban heverő várban. Ez az én helyem.

Még a zabkásájára várt, amikor Ramsay a Fattyú Fiaival berontott a terembe, és harsányan zenét követelt. Abel kidörzsölte az álmot a szeméből, felkapta a lantját, és habozás nélkül belekezdett a „Dorne-i asszony” című dalba, az egyik mosónője pedig dobon kísérte. Az énekes azonban megváltoztatta a szöveget, a dorne-i helyett egy északi asszony csókjáról dalolt.

Ezért elveszítheti a nyelvét,
gondolta Theon, miközben megtöltötték a tálját.
Elvégre csak egy énekmondó. Ramsay lenyúzhatná a bőrt mindkét kezéről, és senki nem szólna egyetlen szót sem.
Ám Bolton nagyúr mosolyogva hallgatta a dalt, Ramsay pedig hangosan nevetett. Most már a többiek is tudták, hogy nyugodtan nevethetnek. Sárga Dick olyan mulatságosnak találta a nótát, hogy az orrán jött vissza a bor.

Arya úrnő nem volt ott, hogy osztozzon jókedvükben. Az esküvő éjszakája óta senki nem látta a hálószobán kívül. Savanyú Alyn azt állította, Ramsay meztelenül az ágy lábához láncolta, de Theon tudta, hogy ez csak pletyka. Nem volt ott semmiféle lánc, legalábbis olyan nem, amit emberi szem láthatott. Csupán két katona őrködött a szoba ajtajánál, nehogy a lány elkóboroljon.
És csak akkor meztelen, amikor fürdik.

Azt azonban majdnem minden este megtette. Ramsay nagyúr azt akarta, hogy a felesége tiszta legyen.

– Szegény teremtésnek nincsenek szolgálói – mondta Theonnak. – Vagyis csak te maradsz, Bűzös. Esetleg adjak rád női ruhát? – Nevetett. – Talán ha könyörögsz érte, de egyelőre elég, ha a fürdetőszolgája leszel. Nem szeretném, ha olyan szaga lenne, mint neked. – Így amikor Ramsay-nek kedve támadt ágyba vinni a feleségét, Theonra hárult a feladat, hogy kölcsönkérjen néhány szolgálót Walda vagy Dustin úrnőtől, és forró vizet hozzon a konyháról. Bár Arya soha nem beszélt egyikükhöz sem, figyelmüket nem kerülték el a zúzódások.
Az ő hibája. Nem tesz a kedvére.

– Csak légy Arya – mondta neki egy alkalommal, miközben segített neki beszállni a vízbe. – Ramsay nagyúr nem akar bántani téged. Csak akkor bánt minket, amikor... amikor felejtünk. Ok nélkül soha nem vágott meg.

– Theon... – suttogta sírva a lány.

–
Bűzös! –
Megragadta a karját, és erősen megrázta. – Itt Bűzös vagyok!
Nem szabad
elfelejtened, Arya! – Ám a lány nem volt igazi Stark, csupán egy intéző kölyke.
Jeyne, a neve Jeyne. Nem volna szabad nálam keresnie a menekülést.
Theon Greyjoy egykor talán megpróbált volna segíteni neki. Csakhogy Theon a vas szülötte volt, és sokkal bátrabb, mint Bűzös.
Bűzös, Bűzös
,
rímel arra, hogy hűvös.

Ramsay új játékszert talált magának, ami lefoglalta, és ennek ráadásul volt melle és lyuka... de Jeyne könnyei hamarosan elveszítik az ízüket, és Ramsay figyelme ismét Bűzös felé fordul.
Hüvelykről hüvelykre fog megnyúzni. Ha az ujjaimat levágta, a kezem következik. A lábujjaim után a lábfejem. De csak ha már könyörgök érte, amikor a fájdalom olyan elviselhetetlenné válik, hogy rimánkodom némi enyhülésért.
Bűzösnek nem jár majd forró fürdő. Újból trágyában fog fetrengeni, és megtiltják neki a mosakodást. Ruhái elrongyolódnak, rossz szagúak lesznek, és addig kell hordania őket, amíg el nem rothadnak. A legtöbb, amiben reménykedett, hogy visszakerül a kennelbe Ramsay lányaihoz.
Kyrához,
jutott eszébe.
Az új szukához, amelyet Kyrának nevezett el.

A terem hátsó részébe vonult táljával, és keresett egy helyet az egyik padon, jó messze a legközelebbi fáklyától. Akár éjszaka volt, akár nappal, az emelvény alatti asztalok legalább felénél mindig ült valaki; az emberek ittak, kockáztak, beszélgettek, vagy éppen ruhában aludtak a csendesebb sarkokban. Az őrmestereik majd életre rugdossák őket, ha rájuk kerül a sor, hogy újra magukra terítsék a köpenyüket, és felmenjenek a falra. Ám egyikük sem fogadta szívesen Köpönyegforgató Theon társaságát, mint ahogy neki sem volt kedve melléjük ülni.

A kása szürke volt, és vizes, a harmadik kanál után félre is tolta, és hagyta megdermedni a tálban. A szomszédos asztalnál néhányan a viharról társalogtak, és megpróbálták kitalálni, mikor fog elállni a hóesés.

– Esni fog egész nap és egész éjjel, talán még tovább is – bizonygatta egy hatalmas termetű, fekete szakállas íjász, ruhájának mellén a Cerwynek fejszéjével. Az öregebbek régi hóviharokat idéztek fel, és közölték, hogy ez a mostani csupán enyhe szállingózás ahhoz képest, amit ők láttak ifjúkoruk telén. A folyóvidékiek elképedve hallgatták őket.
A déli katonák nem szeretik a havat és a hideget.
A terembe belépők odakuporodtak a tűz mellé, vagy az izzó parázstartók fölött melengették a kezüket, miután nedves köpenyüket szegre akasztották az ajtó mellett.

A levegő füstös volt, és sűrű, a zabkása tetején máris kéreg képződött.

– Theon Greyjoy – szólalt meg a háta mögött egy női hang.

A nevem Bűzös,
mondta ki majdnem.

– Mit akarsz?

A nő leült mellé a padra, és kisöpört a szeméből egy vörösesbarna hajtincset.

– Miért étkezel egyedül, nagyuram? Gyere, csatlakozz a tánchoz!

Inkább visszatért a zabkásájához.

– Nem táncolok. – Deres hercege kecses táncos volt, de Bűzös a hiányzó lábujjaival groteszk látványt nyújtana. – Hagyj békén, nincs pénzem.

A nő pajkosan elmosolyodott.

– Tehát szajhának nézel? – Az énekmondó egyik mosónője volt, magas és csontos szajha, túl sovány és inas ahhoz, hogy csinosnak lehessen mondani... bár volt idő, amikor Theon ennek ellenére megtömte volna, csak hogy megtudja, milyen érzés, amikor azok a hosszú lábak a dereka köré kulcsolódnak. – Mihez kezdenék itt a pénzzel?

Mit vehetnék, netán havat? – Felnevetett. – Fizethetnél mosollyal. Eddig nem láttalak mosolyogni, még a húgod esküvői lakomáján sem.

– Arya úrnő nem a húgom. –
És mosolyogni sem szoktam,
tehette volna hozzá.
Ramsay gyűlölte a mosolyomat, ezért egy kalapáccsal kiverte a fogaimat. Enni is alig tudok.
– Soha nem is volt az.

– Mindenesetre csinos szűz.

Sosem voltam olyan gyönyörű, mint Sansa, de mindenki azt mondta, csinos vagyok.
Jeyne szavai visszhangoztak a fejében, a dobok ritmusára, melyeket Abel két lánya püfölt. Egy másik felhúzta Kis Walder Freyt az asztalra, hogy megtanítsa táncolni. Mindenki nevetett.

– Hagyj békén! – morogta Theon.

– Talán nem felelek meg uraságod ízlésének? Ha akarod, ideküldhetem Myrtle-t. Vagy Hollyt, ha ő jobban tetszik. Hollyt minden férfi szereti. Egyikük sem a nővérem, de nagyon kedvesek. – Közelebb hajolt, leheletén érezni lehetett a bort. – Ha nincs számomra mosolyod, legalább azt meséld el, hogyan foglaltad el Derest. Abel megírja dalban, és a neved örökké élni fog.

– Árulóként. Köpönyegforgató Theonként.

– Miért nem Ravasz Theonként? Ahogy hallottam, igen merész tett volt. Hány embered is volt? Száz? ötven?

Kevesebb.

– Őrültség volt.

– Dicső őrültség. Azt beszélik, Stannis ötezer emberrel jön, de Abel szerint tízszer annyi sem tudná áttörni a falakat. Tehát hogy jutottál be, nagyuram? Volt valami titkos alagút?

Voltak köteleink,
gondolta Theon.
És mászóhorgok. Az én oldalamon állt a meglepetés és a sötétség. A várat alig védték, és készületlenül érte őket a támadás.
Ám mindebből egy szót sem mondott el. Ha Abel dalt költ róla, Ramsay minden bizonnyal felszúrja a fülét, hogy soha ne hallhassa.

– Bennem bízhatsz, nagyuram. Abel is bízik. – A mosónő megfogta Theon gyapjúba és bőrbe bújtatott kezét. Hosszú, durva ujjai voltak, tövig lerágott körmökkel. – Még nem kérdezted meg a nevem. Rowan vagyok.

Theon elhúzódott. Tudta, hogy ez is csak egy játék.
Ramsay küldte.

Egy újabb csapda, mint Kyra a kulcsokkal. Színjáték, egészen biztosan. Azt akarja
,
hogy meneküljek, és aztán megbüntessen.

Meg akarta ütni, hogy letörölje az arcáról azt a gúnyos mosolyt. Meg akarta csókolni, megdugni itt, az asztalon, hogy a nő a nevét sikoltsa. De tudta, hogy sem a harag, sem a vágy nem elég hozzá, hogy meg merje érinteni.
Bűzös, Bűzös
,
a nevem Bűzös. Nem szabad elfelejtenem a nevem.
Talpra állt, és megnyomorított lábával sántikálva az ajtó felé indult

Odakint még mindig esett a hó, nedvesen, súlyosan és némán, máris elkezdte betakarni a ki-be siető emberek lábnyomait A fehér lepel már majdnem a bokájáig ért.
A Farkaserdőben még mélyebb lehet... a királyi úton pedig, ahol fúj a szél, lehetetlen elmenekülni előle.
Az udvaron csata dúlt; a Ryswellek hógolyókkal bombázták a hantvégi kölyköket. Fent, a mellvéden néhány fegyverhordozó hóembereket épített. Dárdával és pajzzsal fegyverezték fel őket, a fejükbe vas félsisakot nyomtak, és a belső fal mentén néma őrséget alakítottak belőlük.

– Tél nagyúr csatlakozott hozzánk az önkénteseivel – tréfálkozott a nagyterem egyik őre... amíg meg nem látta Theon arcát, és fel nem ismerte, kihez beszél. Akkor elfordította a fejét, és köpött egyet.

A sátrakon túl Fehérrév és az Ikrek lovagjainak csataménjei dideregtek állásaikban. Ramsay felgyújtotta az istállókat Deres lerombolásakor, ezért az apjának újakat kellett építenie, mégpedig kétszer akkorákat, hogy helyet biztosítson a zászlóhordozók és a lovagok hátasainak. A többi lovat az udvaron kötötték ki. Csuklyás lovászfíúk mozogtak közöttük, takarókat terítettek rájuk, hogy melegen tartsák őket

Theon a vár romos része felé indult. Miközben Luwin mester egykori tornyának maradványai között sétált, a hollók a fal egyik hasadékából figyelték, és közben egymás közt motyogtak. Időnként az egyik hangosan felkárogott. Theon megállt egy hálószoba ajtajában, ahol régen lakott (a törött ablakon befújó hó bokáig ért), aztán meglátogatta Mikken kovácsműhelyének és Catelyn úrnő szentélyének romjait. A Leégett Torony tövében ellépdelt Rickard Ryswell mellett, aki éppen Abel egyik mosónőjének nyakába fúrta az arcát – ez a gömbölyded, almaképű, tömpe orrú szajha volt A lány mezítláb állt a hóban, és egy prémes köpenybe burkolózott. Alatta valószínűleg tel

jesen meztelen lehetett. Amikor meglátta Theont, mondott valamit Ryswellnek, aki hangosan felnevetett

Eltávolodott tőlük. A kalitkákon túl ritkán használt lépcső kezdődött; léptei arrafelé vezették. A fokok meredekek és csalókák voltak. Óvatosan kapaszkodott felfelé, és egy idő után a belső fal mellvédjére jutott, jó messzire az apródoktól és a hóemberektől. Senki nem engedélyezte, hogy szabadon kóboroljon a várban, de senki nem is tiltotta meg. A falakon belül oda mehetett, ahová akart