Sárkányok tánca (106 page)

– Meg tudnád találni újra ezt a baglyot? – kérdezte Missandeit.

– Ez megpróbálhatja, ser.

– Mondd meg neki, hogy beszélek a... barátunkkal... sötétedés után, az istállóknál. – A piramis főbejáratát napnyugtakor bezárták, az istállók környékén abban az időpontban nem lesz mozgás. – Bizonyosodj meg róla, hogy ugyanaz a bagoly az. – Nem lett volna jó, ha egy másik Bronz Bestia hall a találkozóról.

– Ez megértette. – Missandei megfordult, mintha távozni akarna, aztán megtorpant. – Azt beszélik, a yunkaik körülvették a várost skorpiókkal, hogy vasdárdákat lőjenek a levegőbe, ha Drogon visszatérne.

Ser Barristan is hallott róla.

– Nem olyan könnyű eltalálni egy repülő sárkányt. Westeroson nagyon sokan megpróbálták lelőni Aegont és testvéreit, de senki nem járt sikerrel.

Missandei bólintott, de nem lehetett megállapítani, valóban elhitte-e a választ.

– Szerinted megtalálják őt, ser? A füves puszta hatalmas, és a sárkányok nem hagynak nyomot az égen.

– Aggo és Rakharo vér a véréből... és ki ismerné jobban a dothraki tengert, mint a dothrakik? – Megszorította a lány vállát. – Ha meg lehet találni, ők megtalálják. –
Ha még él.
Más khalok is kutattak a fűben, lovasurak egész
khalasar
ral
,
több tízezer harcossal, de Missandeinek ezt nem kellett tudnia. – Tudom, mennyire szereted őt. Esküszöm neked, gondoskodni fogok a biztonságáról.

Szavai mintha valamelyest megnyugtatták volna a lányt.
A szavak, akár a szél
gondolta Ser Barristan.
Hogyan védhetném meg a királynőt, amikor nem is vagyok mellette
?

A lovag számos királyt ismert. A köznép által szeretve tisztelt Esélytelen Aegon zűrzavaros uralkodása idején született, tőle kapta a lovagi címet. Aegon fia, Jaehaerys adta rá a fehér köpenyt három és húsz éves korában, miután a Kilenckrajcáros Királyok háborújában végzett Rettenetes Maelysszel. Ugyanabban a köpenyben állt a Vastrón mellett, amikor az őrület bekebelezte Jaehaerys fiát, Aeryst
Álltál, mindent láttál és hallottál de nem tettél semmit.

Nem, ez így nem igazságos. Tette a kötelességét. Ser Barristan bizonyos éjszakákon eltöprengett rajta, hogy talán nem jól végezte a feladatát. Istenek és emberek előtt tette le esküjét, becsülettel nem szeghette volna meg... ám Aerys király uralkodásának utolsó éveiben ennek az eskünek a betartása egyre nehezebbé vált. Olyan dolgokat látott, melyeknek már a felidézése is fájdalmat okozott, és sokszor elgondolkodott, vajon mennyi vér tapad a kezéhez. Ha nem megy el Alkonyvölgybe, hogy megmentse Aeryst Darklyn nagyúr tömlöcéből, a király talán ott halt volna meg, amikor Tywin Lannister lerombolta a várost. Akkor Rhaegar herceg foglalja el a Vastrónt, és neki talán

sikerül meggyógyítania a birodalmat. Alkonyvölgy volt a legnagyobb diadala, az emlék mégis keserű ízt hagyott a szájában.

Éjszakánként azonban a kudarcai kísértették.
Jaehaerys
,
Aerys, Robert. Három halott király. Rhaegar, aki jobb király lehetett volna, mint bármelyik közülük. Elia hercegnő és a gyermekei. Aegon
,
a csecsemő és Rhaenys a kiscicájával.
Halottak, mindegyik halott, ő viszont, aki a védelmükre esküdött fel, még mindig él. És most Daenerys, az ő tündöklő gyermekkirálynője.
Nem halt meg. Nem hihetem!

A délután folyamán egy időre el tudott szakadni kételyeitől. A piramis harmadik szintjén berendezett gyakorlótéren töltötte az időt, oktatta a fiait, tanította őket a kard, a pajzs és a lándzsa használatára, lovaglásra... valamint a lovagias viselkedésre, ami megkülönböztette a lovagot a többi harcostól. Daenerysnek szüksége lesz fiatal védelmezőkre maga körül, miután ő eltávozott, és Ser Barristan eltökélt szándéka volt, hogy a lány rendelkezésére bocsátja ezeket az embereket.

Legfiatalabb tanítványa nyolc-, a legidősebb húszéves lehetett. Eredetileg több mint hatvanan voltak, de a kiképzés sokak számára túlságosan embert próbálónak bizonyult. Mostanra kevesebb mint felük maradt meg, de néhányan közülük kifejezetten ígéretesnek mutatkoztak.
Mivel nincs király
,
akit védenem kellene
,
több időm lesz a kiképzésükkel foglalkozni,
jött rá, miközben végigsétált a párok mellett, és figyelte, ahogy él nélküli kardokkal és lekerekített hegyű dárdákkal gyakorolják a harcot.
Bátor fiúk. Nem nemesi származásúak az igaz, de néhányukból jó lovag lesz, és szeretik a királynőt. Ha ő nem lett volna, mindannyian a küzdővermekben végzik. Hizdahrnak lehetnek veremharcosai
,
de Daenerysnek lovagjai lesznek

– Fel a pajzsot! – kiáltotta. – Mutassátok a támadást! Most együtt! Lent, fent, lent, lent, fent, lent...

Este kivitte a királynő teraszára egyszerű vacsoráját, és ott evett, miközben a nap lement. A bíbor alkonyatban sorra kigyúltak a lépcsős piramisok tüzei, ahogy Meereen sokszínű téglái szürkévé fakultak, majd feketére színeződtek. A lenti utcákban és sikátorokban meggyűltek az árnyékok, sötét tavakat és folyókat hozva létre. A napnyugtában a város békés, már-már gyönyörű helynek tűnt.
Ez itt fertő, nem béke,
gondolta az öreg lovag az utolsó korty bort ízlelgetve.

Nem akart feltűnést kelteni, ezért amikor végzett a vacsorájával, lecserélte udvari ruháját, és a Királynő Testőrségének fehér köpenye helyett egyszerű, barna, csuklyás utazóköpenyt húzott. Kardját és tőrét megtartotta.
Lehet, hogy csapda.
Nem nagyon bízott Hizdahrban, és még kevésbé Reznak mo Reznakban. Lehet, hogy a parfümös udvamagy keze van a dologban, megpróbálja elcsalni egy titkos találkozóra, ahol egyszerre lecsaphat Skahazra és rá, és megvádolhatja őket a király elleni összeesküvéssel.
Ha a Tarfejű árulást tervez, nem lesz más választásom, mint őrizetbe venni. Hizdahr a királynőm hitvese, akármennyire is nem kedvelem. A kötelességem hozzá köt, nem Skahazhoz.

Valóban így lenne?

A Királyi Testőrség fő feladata az volt, hogy megvédje a királyt minden ártalomtól és fenyegetéstől. A fehér lovagok esküt tettek, hogy engedelmeskednek a király utasításainak, megőrzik titkait, tanáccsal szolgálnak, amikor arra van szükség, és csendben maradnak, amikor nem, a kedvében járnak, továbbá védik nevét és becsületét. Voltaképpen kizárólag a királyon múlt, hogy kiterjeszti-e a Királyi Testőrség védelmét másokra, például saját családtagjaira. Némelyik király helyesnek vélte, hogy a Királyi Testőrség lovagjai óvják hitvesüket és gyermekeiket, testvéreiket, unokahúgaikat, nagybátyjaikat, közelebbi és távolabbi rokonaikat, sőt, időnként még szeretőiket, ágyasaikat, fattyaikat is. Mások udvartartásuk egyéb tagjait használták erre, a hét lovagot pedig állandóan maguk mellett tartották.

Ha a királynő azt parancsolta volna, hogy védjem Hizdahrt, nem lenne más választásom, mint engedelmeskedni.
Csakhogy Daenerys Targaryennek soha nem volt teljes létszámú Királynői Testőrsége, és nem adott ki a hitvesére vonatkozó utasításokat.
Sokkal egyszerűbb volt a világ, amikor volt parancsnokom, aki ilyen kérdésekben döntött,
gondolta Ser Barristan.
Most én vagyok a parancsnok, és nehéz eldönteni, melyik út a helyes.

Amikor leért az utolsó lépcsőfokon is, teljesen egyedül találta magát a téglafalú, fáklyákkal megvilágított folyosókon. A nagy főkaput becsukták és elreteszelték, ahogy arra számított is. Négy Bronz Bestia őrködött odakint, négy bent. Az öreg lovag ezekhez ment oda – nagydarab férfiak voltak, egy vaddisznó, egy medve, egy egér és egy mantikor.

– Minden csendes, uram – jelentette a medve.

– Maradjon is így. – Ser Barristan számára nem volt ismeretlen, hogy éjszaka körbejárjon, és ellenőrizze a piramis biztonságát.

A piramis mélyén másik négy Bronz Bestia őrizte a verem vasajtaját, ahol Viseriont és Rhaegalt tartották megláncolva. A fáklyák fénye megcsillant maszkjukon – gorilla, kos, farkas, krokodil.

– Kaptak enni? – kérdezte a lovag.

– Igen, ser – felelte a gorilla. – Mindegyik egy bárányt.

Vajon meddig fog kitartani?
A sárkányokkal együtt az étvágyuk is folyamatosan nőtt.

Ideje volt felkeresni a Tarfejűt. Elsétált az elefántok és a királynő ezüstkancája mellett, az istállók hátsó része felé vette az irányt. Egy szamár felhorkant, amikor elment előtte, és néhány ló mozgolódni kezdett lámpásának fényére, de ettől eltekintve minden sötét volt, és csendes.

Aztán egy árny vált ki az egyik üres állásból, és átalakult egy újabb Bronz Bestiává, fekete csataszoknyával, alkarvédővel és bordázott lemezvérttel.

– Egy macska? – kérdezte Ser Barristan, amint meglátta a maszkot a csuklya alatt.

Amikor még a Tarfejű vezette a Bronz Bestiákat, előszeretettel hordta a fenyegető, erélyes kígyó maszkot.

– A macskák mindenhová bejutnak – felelte Skahaz mo Kandaq ismerős hangja. – Soha senki nem nézi meg őket.

– Ha Hizdahr megtudja, hogy itt vagy...

– Ki mondaná el neki? Marghaz? Ő csak annyit tud, amennyit én engedélyezek neki. A Bestiák még mindig az enyémek, ne feledd. – A Tarfejű hangját eltompította a maszk, de Selmy így is hallotta benne a dühöt – Nálam van a méregkeverő.

– Ki az?

– Hizdahr süteménykészítője, a neve semmit nem mondana neked. Csak egy báb. A Hárpia Fiai elrabolták a lányát, és megígérték neki, hogy sértetlenül visszakapja, amint a királynő halott. Daeneryst Belwas és a sárkány mentették meg. A lányt senki. Éjszaka juttatták vissza az apjának, kilenc darabban. Annyi éves volt

– Miért? – Selmyt kételyek gyötörték. – A Hárpia Fiai abbahagyták a gyilkosságokat Hizdahr békéje...

–...csak egy színjáték. Persze először még nem volt az. A yunkaik féltek a királynőnktől, a Makulátlanjaitól, a sárkányaitól. Ezen a földön korábban is jártak már sárkányok. Yurkhaz zo Yunzak sokat olvasott róluk, akárcsak Hizdahr. Miért ne kötöttek volna békét? Látták, hogy Daenerys is azt akarja, mindennél jobban. Elvégre el is mehetett volna Astaporba. – Skahaz közelebb lépett. – Ez volt azelőtt, de a verem mindent megváltoztatott. Daenerys eltűnt, Yurkhaz halott. Egy öreg oroszlán helyét egy falkányi sakál foglalta el. Véresszakáll... Ő nem szereti a békét. És van más, rosszabb hír is. Volantis elindította ellenünk a flottáját

– Volantis. – Selmy kardforgató keze bizsergett.
Yunkai városával kötöttünk békét, nem Volantisszal. –
Biztos vagy benne?

– Biztos. A Bölcs Mesterek tudják, és a barátaik is. A Hárpia, Reznak, Hizdahr. A királyunk ki fogja nyitni a kapukat a volantisiak-nak, amikor megérkeznek. Daenerys felszabadítottjait újra rabszolgasorba vetik, és még olyanok lábára is lánc kerül, akik soha nem voltak rabszolgák. Lehet, hogy te is egy küzdőveremben végzed, vénember. Khrazz fog lakmározni a szívedből.

Ser Barristan feje lüktetett

– Értesíteni kell Daeneryst!

– Először találd meg. – Skahaz megragadta a lovag alkarját ujjai vasbilincsként zárultak össze rajta. – Nem várhatunk rá! Beszéltem a Szabad Testvérekkel, az Anya Embereivel, a Bátor Pajzsokkal. Nem bíznak Loraqban. Meg kell törnünk a yunkaikat de ehhez szükségünk van a Makulátlanokra. Szürke Féreg rád hallgat, beszélj vele!

– Miért? –
Árulásról beszél, összeesküvésről.

– Az életért. – A Tarfejű szemei fekete üregek voltak a bronz macskamaszk mögött. – Le kell csapnunk, mielő
tt a volantisiak ideérnek! Fel kell számolnunk az ostromgyűrűt, megölnünk a rabszolgatartókat, a magunk oldalára állítani a zsoldosaikat. A yunkaik nem számítanak támadásra. Vannak kémeim a táborukban. Azt mondják, a betegség egyre jobban terjed, a fegyelem rothadásnak indult. A nemes urak gyakrabban részegek, mint józanok, folyamatosan lakomáznak, azzal kérkednek egymásnak, mekkora vagyont fognak zsákmányolni Meereen elfoglalásakor, és az elsőbbségen vitatkoznak Véresszakáll és a Rongyos Herceg gyűlölik egymást. Senki nem számít harcra, most nem. Azt hiszik, Hizdahr békéje elaltatott minket.

– Azt a békét Daenerys írta alá – mondta Ser Barristan. – Az engedélye nélkül nem sérthetjük meg.

– És ha halott? – kérdezte Skahaz. – Akkor mi van, ser? Szerintem azt akarná, hogy megvédjük a városát. A gyermekeit.

Dany gyermekei a felszabadítottak voltak.
Mhysa, így nevezték azok, akiknek letörte a láncait. „Anya.” A
Tarfejű nem tévedett. Daenerys azt akarná, hogy vigyázzanak a gyermekeire.

– Mi van Hizdahrral? Ő még mindig a hitvese, a férje.

– A méregkeverője.

Ő lett volna
?

– Hol a bizonyíték?

– Elég bizonyíték a korona, amit visel. A trón, amin ül. Nyisd ki a szemed, vénember! Mindössze ennyire volt szüksége. Daenerystól, ennyit akart! Ha már megszerezte, miért osztozna a hatalmon?

Valóban, miért
? Annyira nagy volt a forróság odalent a veremben. Szinte látta vibrálni a levegőt a skarlátszín homok fölött, érezte azok vérének a szagát, akik az ő szórakoztatásukért haltak meg. És hallotta Hizdahrt, aki arra biztatta királynőjét, hogy egyen a mézes sáskából.
Finomak... egyszerre édesek és csípősek... és ő maga mégsem nyúlt hozzájuk.
Selmy megdörzsölte a halántékát
Hizdahr zo Loraqnak nem tettem esküt. És ha tettem is volna, félrelök, ugyanúgy, ahogy Joffrey.

– Ez az édességkészítő... ki akarom kérdezni. Egyedül.

– Valóban? – A Tarfejű karba fonta a kezét. – Legyen. Kérdezd ki, ahogy csak akarod.

– Ha... sikerül meggyőznie azzal, amit mond, ha csatlakozom hozzád ebben a... szavadat kell adnod, hogy Hizdahr zo Loraqnak nem esik bántódása, amíg... amíg be nem bizonyosodik, hogy benne volt a keze.

– Miért törődsz ennyire Hizdahrral, vénember? Vagy ő maga a Hárpia, vagy a Hárpia elsőszülött fía.

– Egyelőre csak annyit tudok biztosan, hogy ő a királynő hitvese. A szavadat akarom, különben esküszöm, ellened fordulok!

– Legyen hát, tiéd a szavam – felelte ádáz mosollyal Skahaz. – Hizdahrnak nem esik bántódása, amíg be nem bizonyosodik a bűnössége. De ha a kezünkben a bizonyíték, a saját kezemmel ölöm meg. Ki akarom tépni a zsigereit, és megmutatni neki, mielőtt hagyom meghalni.

Nem,
gondolta az öreg lovag.
Ha Hizdahr összeesküvést szőtt királynőm meggyilkolására, magam végzek vele, de a halála gyors lesz, és tiszta.
Westeros istenei távol voltak, Ser Barristan Selmy mégis elmondott egy néma fohászt, és a Vénasszonyt kérte, hogy világítsa meg a bölcsességhez vezető utat. A
gyermekekért, a városért, a királynőmért.