Sárkányok tánca (126 page)

– Sem halott törpéket – szólt közbe Jorah Mormont. – Mire ez a harc véget ér, valószínűleg rég férgek fognak lakmározni belőlünk A yunkaik ezt a háborút elvesztették, bár kell egy kis idő, mire felismerik. Meereen hadserege Makulátlan gyalogságból áll, akik a legjobbak a világon, és ott vannak a sárkányok is, hárman, ha a királynő visszatér. És vissza fog. Vissza kell, hogy térjen. A mi oldalunk kétszer húsz yunkai nemest számlál a félig betanított majomembereikkel. Rabszolgák gólyalábakon, rabszolgák láncokban... talán még vakokból és nyomorék csecsemőkből álló hadseregük is van, el tudnám képzelni róluk.

– Tudom, tudom – legyintett Tyrion. – A Második Fiak a vesztes oldalon állnak. Újra köpönyeget kell fordítaniuk, mégpedig most azonnal. – Elvigyorodott. – Ezt bízd csak rám.

A királybuktató

E
gy sápadt és egy sötétebb árny, két összeesküvő találkozott a Nagy Piramis második szintjén lévő fegyverraktár csendjében, a dárdakötegek, számszeríjvesszők halmai és elfeledett csaták trófeái között.

– Ma éjjel – mondta Skahaz mo Kandaq. Rongyos köpenyének csuklyája alól vérszívó denevért ábrázoló bronzmaszk kandikált ki. – Az összes emberem a helyén lesz. A jelszó
Groleo.

– Groleo. –
Illik a helyzethez.
– Amit tettek vele... ott voltál?

– Egy ember a negyven őr között. Mindegyik azt várta, hogy a trónon ülő üres királyi köpeny kiadja a parancsot, és levágjuk Véresszakállt, a többiekkel együtt. Szerinted a yunkaik be merték volna mutatni
Daenerysnek
az egyik túsz fejét?

Nem,
gondolta Selmy.

– Hizdahr zavartnak tűnt.

– Színjáték. A saját rokonai sértetlenül tértek vissza, te is láttad. A yunkaik komédiát játszanak velünk, és a nemes Hizdahr a főszereplő. Ez soha nem Yurkhaz zo Yunzakról szólt. A többi rabszolgatartó önszántából is szívesen agyontaposta volna a vén bolondot. Okot kellett adni Hizdahrnak, hogy megölje a sárkányokat.

Ser Barristan ezen elgondolkodott.

– És vajon meg meri tenni?

– A királynőjét meg merte ölni, miért ne merné megtenni ugyanezt a háziállataival? Ha nem cselekszünk, Hizdahr egy ideig tétovázni fog, ami lehetővé teszi a Bölcs Mesterek számára, hogy megszabadítsák a Viharvarjaktól és a vérlovasoktól.
Utána
majd cselekszik. Holtan akarja látni a sárkányokat, mielőtt a volantisi flotta megérkezik.

Igen, így lehet.
Minden részlet összeállt, de Barristan Selmy ettől nem érezte jobban magát.

– Ez nem fog megtörténni. – Királynője volt a Sárkányok Anyja, nem engedheti, hogy bántódás érje a gyermekeit. – A farkas órájában. Az éj legsötétebb részében, amikor az egész világ alszik. – Ezeket a szavakat Tywin Lannistertől hallotta először Alkonyvölgy falai mellett.
Adott nekem egy napot, hogy kihozzam Aeryst. Ha nem térek vissza a királlyal másnap hajnalig, acéllal és tűzzel veszi be a várost.
– Szürke Féreg és a Makulátlanok a hajnal első fényénél lezárják és eltorlaszolják a kaput.

– Jobb lenne támadni – mondta Skahaz. – Kitörni a kapun, elözönleni az ostromvonalat, és szétzúzni az ágyukból előtántorgó yunkaikat.

– Nem. – Ezen már korábban is vitatkoztak. – Béke van, maga a királynő írta alá és pecsételte le a szerződést. Nem mi fogjuk megszegni elsőként. Ha elfogtuk Hizdahrt, létrehozunk egy tanácsot, amelyik uralkodik helyette, és követeljük, hogy a yunkaik szolgáltassák vissza a túszokat, és vonják vissza seregeiket. Amennyiben nem engedelmeskednek, akkor, és csak akkor közöljük velük, hogy a béke véget ért, és kezdődhet a harc. A te módszered becstelen.

– A tiéd pedig ostoba! – vágott vissza a Tarfejű. – Eljött az idő, a felszabadítottjaink készen állnak. Éhesek.

Selmy tudta, hogy ez igaz. Csíkoshátú Symon a Szabad Testvérektől és Yos Dob a Bátor Pajzsoktól harcra szomjaztak, alig várták, hogy bizonyíthassanak, és yunkaik vérével mossák le magukról mindazt a rosszat, amit korábban elszenvedtek. Egyedül Marselen, az Anya Embereinek vezetője osztotta Ser Barristan kételyeit.

– Ezt már megbeszéltük. Beleegyeztél az én módszerembe.

– Igen – morogta a Tarfejű –, de az még Groleo előtt volt. A fej előtt. A rabszolgatartóknak nincs becsületük.

– Nekünk viszont van – mutatott rá Ser Barristan.

A Tarfejű mormogott valamit ghisi nyelven.

– Ahogy akarod – mondta végül –, bár azt hiszem, mielőtt ez az egész véget ér, bánni fogjuk a te vénemberi becsületedet. Mi van Hizdahr testőreivel?

– Őfelsége két embert tart maga mellett, amikor alszik. Az egyik a hálószobája ajtajánál áll, a másik odabent őrködik, egy kis mellékhelyiségben. Ma éjjel Khrazz és Acélbőr lesznek azok.

– Khrazz – horkantotta Skahaz. – Nem tetszik.

– Nem szükséges vért ontani – mondta Ser Barristan. – Beszélni akarok Hizdahrral. Ha felfogja, hogy nincs szándékunkban megölni, talán megparancsolja az őreinek, hogy tegyék le a fegyvert.

– És ha nem? Hizdahr nem csúszhat ki a kezünkből.

– Nem fog. – Selmy nem félt Khrazztól, és még kevésbé Acélbőrtől. Ezek csak veremharcosok. Hizdahr félelmetes, egykori rabszolgaharcosokból összeállított gárdája meglehetősen középszerű testőrség volt. Rendelkeztek a megfelelő gyorsasággal, erővel és vadsággal, valamint a fegyverekhez is értettek, de a vérre menő viadalok nem sok mindent tanítottak nekik egy király megvédelmezéséről. A veremben dobok és kürtök jelentették be ellenfeleiket, a harc végén pedig a győztes sebeit bekötözték, és máktejet ittak a fájdalomra, mert tudták, hogy a veszély elmúlt, és a következő harcig csak ivászat, lakomák és szajhák várnak rájuk. Csakhogy a Királyi Testőrség lovagjai számára sosem ér véget a harc. Veszély leselkedik minden irányból, a nap és az éjszaka minden órájában. Az ellenség érkezését nem hirdetik fanfárok, vazallusok, szolgálók, barátok, testvérek, fiak, még a hitvesek is rejtegethetnek tőrt a ruhájuk alatt, és gyilkos indulatot a szívükben. A Királyi Testőrség lovagjai számára minden harccal eltöltött órára tízezer olyan jutott, amikor csak őrködtek, figyeltek, csendben álltak az árnyékban. Hizdahr király veremharcosai máris kezdtek ellustulni és hanyaggá válni új feladatkörükben, az unatkozó ember pedig figyelmetlen és lassú.

– Én majd elbánok Khrazz-zal – mondta Ser Barristan. – Te csak gondoskodj róla, hogy a Bronz Bestiák ne álljanak az utamba.

– Nem kell félned, Marghaz láncra lesz verve, mire bármit is tehetne. Mondtam már, a Bronz Bestiák az enyémek.

– A yunkaik között is vannak embereid?

– Besurranók és kémek. Reznaknak még több van.

Reznak nem megbízható. Túl édes az illata, mégis bűzlik.

– Valakinek ki kell szabadítania a túszokat. Ha nem kapjuk vissza az embereinket, a yunkaik felhasználhatják őket ellenünk.

Skahaz horkantott a maszk orrnyílása mögött.

– Könnyű azt mondani, nehezebb megtenni. Hadd fenyegetőzzenek a rabszolgatartók

– És ha nem csak fenyegetőznek?

– Annyira hiányoznának neked, vénember? Egy eunuch, egy vadember és egy zsoldos?

Hős, Jhogo és Daario.

– Jhogo a királynő vérlovasa, vér a vérébőL Együtt jöttek ki a vörös pusztaságból Hős Szürke Féreg helyettese. Daario pedig... –
Szereti Daariót.
Látta a királynő szemében, amikor a zsoldosra nézett, hallotta a hangján, amikor beszélt hozzá. – Daario hiú és meggondolatlan, de Őfelsége számára kedves. Meg kell menteni, mielőtt a Viharvarjak úgy döntenek, saját kezükbe veszik az ügyet. Egyszer kihoztam a királynő atyját Alkonyvölgyből ahol egy lázadó nagyúr tartotta fogva, de...

–...soha nem jutnál át észrevétlenül a yunkaik között. Mostanra mindenki ismeri az arcod.

Az arcomat elrejthetem
,
akárcsak te,
gondolta Selmy, de tudta, hogy a Tarfejűnek igaza van. Alkonyvölgy
egy
emberöltővel ezelőtt történt, ilyen hősies tettekhez már túlságosan öreg.

– Akkor kell valamilyen más módot találnunk. Egy másik meg-mentőt. Valakit, akit a yunkaik ismernek, akinek a jelenléte nem kelt feltűnést a táborukban...

– Daario Ser Nagyapának hív téged – emlékeztette Skahaz –, és hogy engem minek, azt inkább ki sem mondom. Ha mi volnánk foglyok, kockára tenné értünk a bőrét?

Nem valószínű,
gondolta a lovag, de nem ezt felelte.

– Talán.

– Daario lehugyozna minket, ha lángolnánk, de más segítséget ne várj tőle. Hadd válasszanak a Viharvarjak másik kapitányt, aki tudja, hol a helye. Ha a királynő nem tér vissza, a világ kevesebb lesz egy zsoldossal. Ki fogja gyászolni?

– És ha visszatér?

– Sírni fog, megszaggatja a haját, és átkozza a yunkaikat. Nem minket. A mi kezünkhöz nem tapad vér. Te megnyugtathatod, mondhatsz neki egy történetet a régi időkről, azokat nagyon szereti. Szegény Daario, az ő bátor kapitánya... nem, soha nem fogja elfelejteni... de mindannyiunknak jobb, ha meghal, nem igaz? Még Daenerysnek is.

Jobb Daenerysnek, jobb Westerosnak.
Daenerys Targaryen szerette a kapitányát, de az a benne lévő kislány érzelme volt, nem a királynőé.
Rhaegar herceg is szerette Lyanna úrnőt, és ezrek haltak meg miatta. Daemon Blackfyre szerette az első Daeneryst, és amikor megtagadták tőle, felkelést szított. Keserűacél és Vérholló szerették Tengercsillag Shierát, és kivéreztették a Hét Királyságot. A Szitakötők Hercege annyira szerette Ódonkői Jennyt, hogy eldobta a koronát
,
és Westeros
halottakban fizette ki a nászajándékot.
Az ötödik Aegon mindhárom fia szerelemből házasodott, atyjuk akarata ellenére. És mivel az az esélytelen uralkodó is a szívére hallgatott, amikor megjelölte királynőjét, engedélyezte fiainak, hogy szabadon válasszanak, és ezzel gyors barátságok helyett keserű ellenségeket szerzett magának. Árulás és zűrzavar uralkodott el, ahogy az éjszakát váltották a nappalok, és a történet Nyárodúnál ért véget, varázslatban, tűzben és gyászban.

A Daario iránti szerelme méreg. Lassabb méreg, mint ami a sáskákon volt, de a végén ugyanolyan halálos.

– Ott van Jhogo is – mondta Ser Barristan. – Ő és Hős. Őfelsége számára mindketten sokat érnek.

– Nekünk is vannak túszaink – emlékeztette Tarfejű Skahaz. – Ha a rabszolgatartók megölnek egyet, mi is megölünk egyet.

Ser Barristan egy pillanatig nem tudta, kikre gondol. Aztán eszébe jutott

– A királynő pohárnokai?

–
Túszai
– felelte nyomatékosan Skahaz mo Kandaq. – Grazdar és Qezza a Zöld Kegy vérei. Mezzara Merreq, Kezmya Pahl, Azzal pedig Ghazeen. Bhakaz Loraq, Hizdahr rokona. Mindannyian a piramisok gyermekei. Zhak, Quazzar, Uhlez, Hazkar, Dhazak, Yherizan, a Hatalmas Mesterek sarjai.

– Ártatlan lányok és kedves kisfiúk. – A lovag jobban megismerte őket, amíg a királynőt szolgálták. Grazdart a dicsőségről szőtt álmaival, a szégyenlős Mezzarát, a lusta Miklazt, a hiú és csinos Kezmyát, a nagy szemű, angyalhangú Qezzát, a táncos Shazzart és a többit. – Gyermekek.

– A Hárpia gyermekei. Vért csak vérrel lehet kifizetni.

– Ezt mondta a yunkai is, aki elhozta nekünk Groleo fejét.

– Nem tévedett.

– Nem engedélyezem.

– Mi értelme a túszoknak, ha hozzájuk sem lehet érni?

– Talán felajánlunk három gyermeket Daarióért, Hősért és Jhogóért – mondta engedékenyen Selmy. – Őfelsége...

–...nincs itt. Neked és nekem kell elvégeznünk, amit kell. Tudod, hogy igazam van.

– Rhaegar hercegnek két gyermeke volt – mondta Ser Barristan. – Rhaenys kislány, Aegon pedig karon ülő csecsemő. Amikor Tywin Lannister elfoglalta Királyvárat, az emberei mindkettőt megölték.

A véres testeket bíbor köpenybe csavarva, ajándékként nyújtotta át az új királynak. –
És mit tett Robert, amikor meglátta őket
?
Mosolygott
? Selmy súlyos sebet kapott a Három Folyónál, így nem kellett látnia Tywin nagyúr ajándékát, de gyakran elgondolkodott ezen.
Ha láttam volna
,
ahogy ott mosolyog Rhaegar gyermekeinek véres maradványai felett, a világ összes hadserege sem akadályozhatott volna meg benne, hogy végezzek vele.
– Nem fogok gyermekeket gyilkolni. Kénytelen vagy elfogadni, különben nem vállalok részt ebben az egészben.

Skahaz kuncogott.

– Makacs egy vénember vagy. A te édes kis gyermekeid felnőve a Hárpia Fiaivá válnak, öld meg őket most, vagy bajlódhatsz velük akkor.

– Embereket azért szokás megölni, mert valami rosszat tettek, nem azért, mert egy nap talán rosszat tehetnek.

A Tarfejű leakasztott egy csatabárdot a falról, megvizsgálta és felmordult.

– Legyen hát. Hizdahrt és a túszainkat nem éri bántódás. Megelégszel ezzel, Ser Nagyapa?

Ezzel az üggyel kapcsolatban semmivel sem leszek elégedett.

– Megteszi. A farkas óráján, ne feledd.

– Nem vagyok olyan feledékeny, ser. – Bár a denevér bronzszája nem mozdult, Ser Barristan szinte látta a vigyort az álarc mögött. – Kandaq régóta várt erre az éjszakára.

Pontosan ettől félek
Ha Hizdahr király ártatlan, árulást követnek el. De hogyan lehetne ártatlan? Selmy hallotta, amikor arra biztatta Daeneryst, hogy kóstolja meg a mérgezett sáskákat, és azt kiabálja az embereinek, hogy öljék meg a sárkányt.
Ha nem cselekszünk, Hizdahr végez a sárkányokkal, és kinyitja a kaput a királynő ellenségeinek. Nincs választásunk.
Ám akárhogy csűrte-csavarta, az öreg lovag semmi becsületeset nem talált a tervükben.

A hosszú nap maradék része csigalassúsággal telt el.

Tudta, hogy Hizdahr király valahol Reznak mo Reznakkal, Marghaz zo Loraqkal, Galazza Galaréval és a többi meereeni tanácsnokával tárgyal, próbálja eldönteni, hogyan reagáljon a yunkai követelésekre... De Barristan Selmy már nem tagja ennek a tanácsnak, mint ahogy a királyra sem kell vigyáznia. Ezért inkább bejárta a piramist az aljától a tetejéig, és ellenőrizte az őröket. Ezzel el is ment a délelőtt nagyobbik része. A délutánt az árvákkal töltötte, sőt maga is kardot és pajzsot ragadott, hogy valódi próba elé állítsa az idősebb fiúkat.

Néhányukat a küzdővermekre képezték, amikor Daenerys Targaryen elfoglalta Meereent, és megszabadította őket láncaiktól. Ők közelebbi ismeretséget kötöttek a csatabárddal, a karddal és a dárdával már jóval azelőtt, hogy Ser Barristan kezelésbe vette őket. Voltak, akik már majdnem készen álltak. Például a fiú a Baziliszkusz-szigetekről, Tumco Lho. A kölyök bőre olyan fekete volt, akár a mesterek tintája, gyorsasága és ereje a legjobb született kardvívóvá tette, akivel Selmy találkozott Jaime Lannister óta. Ser Barristannak nem tetszett a küzdőstílusa, de a tehetségét nem lehetett vitatni.
És Larraq is jó, az Ostor.
Larraq már többéves gyakorlattal rendelkezett, mire rendes lovagi fegyvereket, kardot, lándzsát és buzogányt fogott a kezébe, de az ostort és a szigonyt halálos pontossággal forgatta. Az öreg lovag figyelmeztette, hogy az ostor használhatatlan páncélozott ellenféllel szemben... de aztán meglátta, Larraq hogyan használja: ellenfele lábára tekerte, és egy rántással a földre döntötte.
Még nem lovag, de ádáz harcos.