Sárkányok tánca (42 page)

– Eleget ittam. – A lovag félrelökte a szajhát, és talpra állt Kardöve egy szegen lógott a közelében. Leakasztotta, és előhúzta pengéjét. Acél szisszent a bőrön. A szajhák mohó tekintettel figyelték, szemükben megcsillant a gyertyafény. A tulajdonos eltűnt. –
Az enyém vagy, Hugor.

Tyrion ugyanúgy nem futhatott el előle, mint ahogy harcba sem szállhatott vele. Amilyen részeg volt, még az eszén sem járhatott túl. Széttárta a karját.

– És mit szándékozol tenni velem?

– Elviszlek a királynőhöz – felelte a lovag.

Daenerys

G
alazza Galare tucatnyi Fehér Kegy kíséretében érkezett a Nagy Piramishoz, nemesi származású lányokéban, akik még túl fiatalok voltak ahhoz, hogy szolgálatuk évét a templom gyönyörkertjeiben töltsék. Lenyűgöző kép volt: a zöldbe öltözött, büszke öregasszony, körülötte a fehér köpenyes és fátylas, ártatlansággal felvértezett kislányok.

A királynő melegen üdvözölte őket, aztán szólt Missandeinek, hogy gondoskodjon ételről és szórakoztatásról a lányoknak, amíg ő elkölti ebédjét a Zöld Keggyel.

Szakácsai kitettek magukért: mézes bárányt készítettek őrölt mentával, és azokkal a kicsi, zöld fügékkel, amelyeket annyira szeretett. Az ételt Dany két kedvenc túsza szolgálta fel, és ők gondoskodtak a kupák újratöltéséről is – egy Qezza nevű, őzszemű lány, valamint egy csontos kisfiú, Grazhar. Testvérek voltak, ezenkívül a Zöld Kegy unokatestvérei, aki csókkal köszöntötte őket, amikor belépett, és megkérdezte tőlük, jól viselkedtek-e.

– Mindketten nagyon édesek – nyugtatta meg Dany. – Qezza néha énekel nekem, csodálatos hangja van. Ser Barristan pedig a nyugati lovagiasságra oktatja Grazhant és a többi fiút.

– Az én véreim – mondta büszkén a Zöld Kegy, miközben Qezza teletöltötte a kupáját sötétvörös borral. – Nagy öröm, hogy fényességed meg van velük elégedve. Remélem, én sem okozok csalódást. – Az öregasszony haja fehér volt, bőre pergamenvékonyságú, de az évek nem homályosították el tekintetét. Ugyanolyan zöld volt, mint a köpenye; szomorú szempár, tele bölcsességgel. – Ha megbocsátod a kérdésem, fényességed kissé... fáradtnak tűnik. Alszol eleget?

Dany ezen csak nevetni tudott.

– Nem mondhatnám. Múlt éjjel, a sötétség leple alatt három qarthi gálya hajózott fel a Skahazadhanon. Az Anya Emberei égő nyílvesszőket lőttek ki rájuk, és lángoló szurokkal teli korsókat dobtak a fedélzetükre, de nem szenvedtek komolyabb sérüléseket, és gyorsan elszeleltek. A qarthiak le akarják zárni előlünk a folyót, ahogy az öblöt is lezárták. Ráadásul már nincsenek egyedül, három új-ghisi gálya csatlakozott hozzájuk, valamint egy karakk Tolosból. – A tolosiak azzal feleltek szövetségi ajánlatára, hogy szajhának nevezték, és követelték, hogy adja vissza Meereent a Hatalmas Mestereknek. Ám még ez a válasz is kellemesebb volt, mint a mantarysi, amelyik karavánnal érkezett, egy cédrusfa ládában. A három követe fejét tették bele, ecetes lében tartósítva. – Az isteneid talán segíthetnek nekünk. Kérd meg őket, hogy támasszanak vihart, és söpörjék ki a gályákat az öbölből.

– Majd imádkozom, és áldozatot mutatok be, talán Ghis istenei meghallgatnak. – Galazza Galare belekortyolt a borba, de a tekintetét nem vette le Danyről. – Vihar tombol a falakon belül ugyanúgy, mint azokon kívül. Úgy hallottam, az éjszaka folyamán újabb felszabadítottak haltak meg.

– Hárman. – Már a kimondása is keserű ízt hagyott a szájában. – A gyávák lecsaptak néhány szövőmunkásra, olyan felszabadított asszonyokra, akik senkinek sem ártottak. Mindössze annyit tettek, hogy csodálatos dolgokat hoztak létre. Az ágyam felett is lóg egy szőnyeg, amit tőlük kaptam. A Hárpia Fiai összetörték a szövőszékeiket, és megerőszakolták őket, mielőtt elvágták a torkukat.

– Mi is hallottuk. Fényességed mégis lelt elég bátorságot, hogy könyörületességgel feleljen a mészárlásra. Nem ártottál egy nemesi gyermeknek sem a túszaid közül.

– Nem, még nem. – Dany egyre jobban megkedvelte ifjú túszait. Némelyik szégyenlős volt, némelyik bátor, kedves vagy mogorva, de kivétel nélkül mindegyik ártatlan. – Ha megölöm a pohárnokaimat, ki fogja kitölteni a bort, és felszolgálni az ételemet? – Megpróbált könnyed hangon beszélni.

A papnő azonban nem mosolyodott el.

– Azt beszélik, a Tarfejű szeretné megetetni őket a sárkányaiddal. Életet az életért. Minden levágott Bronz Bestiáért egy gyermek életét akarná.

Dany csak piszkálta az ételt a tányérján. Nem mert Grazharra és Qezzára pillantani, mert félt, hogy elsírja magát.
A Tarfejű szíve sokkal keményebb, mint az enyém.
Már legalább tucatnyi alkalommal keveredtek vitába a túszok miatt.

– A Hárpia Fiai nevetnek a piramisaikban – mondta Skahaz aznap reggel. – Mire jók a túszok, ha nem veszed a fejüket? – A férfi csupán gyenge asszonynak látta őt.
Hazzea elég volt. Mire jó a béke
,
ha gyermekek vérével kell fenntartani?

– A gyilkosságokat nem ők követték el – felelte Dany sután Galazza Galarénak. – Én nem vagyok mészároskirálynő.

– És Meereen ezért igen hálás – bólintott a Zöld Kegy. – Azt hallottuk, Astapor Mészároskirálya halott.

– Saját katonái ölték meg, amikor azt parancsolta nekik, hogy vonuljanak ki és támadják meg a yunkaikat – erősítette meg a hírt keserű szájízzel Dany. – Még ki sem hűlt a teste, amikor egy másik hasonló foglalta el a helyét, aki II. Cleonnak nevezte magát. Nyolc napig uralkodott, mielőtt elvágták a torkát. Utána a gyilkosa kaparintotta meg a koronát, de az első Cleon ágyasa nem hagyta annyiban. Torokmetsző Király és Szajhakirálynő, így nevezik őket a helyiek. Híveik az utcákon harcolnak egymással, miközben a yunkaik és zsoldosaik a falakon kívül várakoznak.

– Nehéz időket élünk. Fényesség, adhatok neked egy tanácsot?

– Tudod, milyen sokra értékelem a bölcsességedet.

– Akkor most hallgass rám, és menj férjhez.

– Ó! – Dany pontosan erre számított.

– Gyakran hallom tőled, hogy csupán egy fiatal lány vagy. Ha rád nézek, valóban félig még gyermeknek látlak, aki túl fiatal és törékeny ahhoz, hogy ilyen megpróbáltatásokon menjen keresztül. Szükséged van magad mellé egy királyra, akivel megoszthatod a terheket

Dany felvett egy darab bárányhúst, harapott belőle egy falatot, lassan megrágta.

– Mondd csak, ez a király képes lesz mély levegőt venni, és visszafújni Xaro gályáit Qarthba? Képes lesz egyetlen tapssal megszüntetni Astapor ostromát? Képes lesz megtölteni étellel a gyermekeim gyomrát, és újra békét teremteni az utcákon?

– Te képes vagy? – kérdezett vissza a Kegy. – A király nem isten, de sok minden van, amit egy erős férfi megtehet. Amikor a népem rád tekint, egy hódítót látnak a tengeren túlról, aki halomra öl minket, és rabszolgasorba veti gyermekeinket. Egy király ezen változtathatna. Egy tiszta ghisi vérű, nemesen született király újra az uralmad alá hajthatná a várost. Máskülönben attól félek, uralkodásod úgy fog véget érni, ahogy kezdődött: vérben és tűzben.

Danyi ismét csak turkálta az ételét.

– És Ghis istenei kit szeretnének mellém királynak és házastársnak?

– Hizdahr zo Loraqot – felelte habozás nélkül Galazza Galare.

Dany arra sem vette a fáradságot, hogy meglepődjön.

– Miért őt? Skahaz ugyanúgy nemesi származású.

– Skahaz Kandaq, Hizdahr pedig Loraq. Bocsáss meg, fényesség, de csak az nem érti meg a különbséget, aki nem ghisi. Gyakran hallom, hogy a te ereidben Hódító Aegon, Bölcs Jaehaerys és Sárkány Daeron vére folyik. A nemes Hizdahr ősei Hatalmas Mazdhan, Jóképű Hazrak és Felszabadító Zharaq voltak.

– És az ő ősei ugyanúgy halottak, mint az enyémek. Hizdahr majd megidézi a szellemüket, hogy védjék meg Meereent az ellenségtől? Nekem olyan emberre van szükségem, akinek hajói és kardjai vannak. Te csupán ősöket kínálsz nekem.

– Ősi nép vagyunk, az ősök nagyon fontosak számunkra. Menj feleségül Hizdahr zo Loraqhoz, és szülj neki fiút, akinek az apja hárpia, az anyja sárkány lesz. Benne beteljesülnek a próféciák, és ellenségeid elolvadnak, akár a hó.

Ő lehet a csődör,
aki meghágja a világot.
Dany tudta, hogy működnek a próféciák. Szavakból álltak, a szavak pedig olyanok, mint a szél. Nem fog fiút szülni Loraqnak, nem lesz utód, akiben egyesült a hárpia és a sárkány.
Amikor a nap nyugaton kel fel és keleten nyugszik, amikor a tengerek kiszáradnak és a hegyeket elfújja a szél akár a leveleket.
Csak akkor fogan meg a méhe...

...ám Daenerys Targaryennek voltak más gyermekei, több tízezer, akik az anyjukként üdvözölték, amikor letörte a bilincseiket. Bátor Pajzsra gondolt, Missandei testvérére, és Rylona Rheere, aki olyan csodálatosan játszott a hárfán, őket semmilyen házasság nem hozza vissza, de ha egy férj segíthet véget vetni a mészárlásnak, akkor tartozik annyival a halottaknak, hogy férjhez menjen.

Ha hozzámegyek Hizdahrhoz, azzal nem fordítom magam ellen Skahazt?
Sokkal jobban bízott Skahazban, mint Hizdahrban, de a Tarfejű valóságos katasztrófa lett volna királyként. Túl gyorsan gerjedt haragra, és túl lassan bocsátott meg. Nem lett volna értelme olyasvalakihez férjhez menni, akit legalább annyira gyűlöltek, mint ót magát. Amennyire látta, Hizdahrt tisztelték.

– Mit gondol erről reménybeli férjem? – kérdezte a Zöld Kegyet.
Mit gondol rólam?

– Felségednek csak meg kell kérdeznie őt. A nemes Hizdahr odalent vár. Ha gondolod, küldess le érte.

Túl sokat engedsz meg magadnak, papnő
, gondolta Dany, de visszanyelte mérgét és elmosolyodott.

– Miért is ne? – Hívatta Ser Barristant, és megkérte az öreg lovagot, hogy vezesse elé Hizdahrt. – Hosszú mászás vár rá, a Makulátlanok segítsenek neki.

Mire a nemes fölért, a Zöld Kegy befejezte az étkezést.

– Ha fényességed nem bánja, távoznék. Neked és a nemes Hizdahrnak sok mindent meg kell beszélnetek, efelől semmi kétségem. – Az öregasszony letörölt egy mézcseppet az ajkáról, homlokon csókolta Qezzát és Grazhart, és az arca elé igazította selyemfátylát. – Visszatérek a Kegyek Templomába, és imádkozom az istenekhez, hogy mutassanak bölcsességet királynőmnek.

Miután távozott, Dany hagyta, hogy Qezza újratöltse a kupáját, majd elbocsátotta a gyermekeket, és a színe elé kérette Hizdahr zo Loraqot.
De ha egyetlen szót merészel szólni a drágalátos küzdővermeiről, ledobatom a teraszról.

Hizdahr párnázott mellénye alatt ezúttal egyszerű, zöld köpenyt viselt. Belépéskor ünnepélyes arccal, mélyen meghajolt.

– Nincs mosolyod számomra? – kérdezte Dany. – Ennyire félelmetes lennék?

– Ilyen gyönyörűség társaságában mindig így viselkedem.

Jó kezdés.

– Igyál velem. – Dany maga töltötte meg a kupát. – Tudod, miért vagy itt. A Zöld Kegy a jelek szerint úgy véli, hogy ha férjemül fogadlak, minden problémám megszűnik.

– Ilyen bátor kijelentést sosem merészelnék tenni. A férfiak szenvedésre és küzdelemre születtek, a mi problémáink csak a halálunkkal szűnnek meg. Ám lehet, hogy a segítségedre lehetek. Rendelkezem arannyal, barátokkal és befolyással, ereimben pedig Ó-Ghis vére folyik. Bár sosem voltam házas, van két természetes gyermekem, egy fiú és egy lány, vagyis képes vagyok örököst nemzeni neked. Segíthetek újra az irányításod alá vonni a várost, és véget vetni az éjszakai mészárlásoknak az utcákon.

– Valóban? – Dany a férfi szemét tanulmányozta. – Miért tennék le érted a kést a Hárpia Fiai? Csak nem te is közéjük tartozol?

– Nem.

– Megmondanád, ha úgy lenne?

A férfi felnevetett.

– Nem.

– A Tarfejűnek vannak módszerei az igazság kiderítésére.

– Nem kétlem, hogy Skahaz hamar vallomásra bírna. Egy nap a társaságában elég, hogy én is egyike legyek a Hárpia Fiainak. Két nap, és én magam leszek a Hárpia. Három, és kiderül, hogy én öltem meg atyádat a Napnyugati Királyságban, még kölyökkoromban. Aztán szépen karóba húz, és végignézheted, ahogy meghalok... de a gyilkosságok utána is folytatódnak majd. – Hizdahr közelebb hajolt. – Vagy feleségül jöhetsz hozzám, és hagyhatod, hogy megpróbáljak véget vetni nekik.

– Miért
akarnál
segíteni nekem? A koronáért?

– A korona jól illene hozzám, nem is tagadom. Ennél azonban többről van szó. Olyan különös, hogy meg akarom védeni a népemet, ahogy te is véded a felszabadítottjaidat? Meereen nem bír ki még egy háborút, fényesség.

Szintén jó válasz volt, és becsületes is.

– Én sosem akartam háborút. Yunkait már legyőztem egyszer, de megkíméltem a városukat, amikor le is rombolhattam volna. Nem voltam hajlandó csatlakozni Cleon királyhoz, amikor ellenük vonult. Még most sem teszek semmit, pedig Astapor ostrom alatt áll. Qarth pedig... a qarthiaknak soha nem ártottam.

– Szándékosan nem, de Qarth a kereskedők városa, és szeretik az ezüstpénz csengését, az arany csillogását. Amikor tönkrezúztad a rabszolga-kereskedelmet, a csapást Westerostól Asshaiig mindenhol megérezték. Qarth a rabszolgáktól függ, akárcsak Tolos, Új-Ghis, Lys, Tyrosh Volantis... a lista hosszú, királynőm.

– Jöjjenek csak, bennem keményebb ellenfélre lelnek, mint Cleonban. Előbb halok meg harcban, minthogy a gyermekeimet újra láncra verve lássam.

– Talán van más lehetőség is. Azt hiszem, Yunkait meg lehet győzni, hogy szabadon hagyják a felszabadítottakat, ha felséged beleegyezik, hogy a Sárga Város bántatlanul képezhessen rabszolgákat, és kereskedhessen velük. Nem kell több vérnek folynia.

– Kivéve azoknak a rabszolgáknak a vérét, akiket a yunkaik
kiképeznek,
és akikkel
kereskednek
– felelte Dany, ám felismerte az igazságot a férfi szavaiban.
Talán valóban ez a legjobb eredmény
,
amiben reménykedhetünk.
– Azt nem említetted, hogy szeretsz.

– Foglak, ha úgy kívánod, fényesség.

– Ez nem egy szerelmes férfi válasza.

– Mi a szerelem? Vágy? Nincs ép, egészséges férfi, aki rád nézne, és ne érezne vágyat, Daenerys. Én azonban nem ezért vennélek feleségül. Meereen a megérkezésed előtt haldoklott. Uralkodóink vénemberek voltak összeaszott férfiassággal, és ráncos, bepókhálósodott vénasszonyok. Barackbort szürcsölgetve ültek a piramisaik tetején, és a Régi Birodalom dicsőségéről elmélkedtek, miközben az évszázadok elröppentek, és a város lassan porrá omlott körülöttük. A szokások és az óvatosság vasmarka tartott féken mindenkit, amíg fel nem ébresztettél minket tűzzel és vérrel. Új időszámítás kezdődött, új dolgok váltak elérhetővé. Fogadj el férjedül.