Sárkányok tánca (96 page)

– Ser Barristan – mondta halkan.

A fehér lovag azonnal ott termett

– Felség!

– Mennyit hallottál?

– Eleget. Nem tévedett. Sose bizz egy zsoldosban.

Vagy egy királynőben
, gondolta Dany.

– Vannak olyanok a Második Fiáknál, akiket meg lehetne győzni róla, hogy... távolítsák el Barna Bent?

– Ahogy Daario Naharis is eltávolította a Viharvarjak többi kapitányát? – Az öreg lovag láthatóan kényelmetlenül érezte magát. – Talán. Nem tudom megmondani, felség.

Persze, hogy nem
, gondolta,
te túlságosan egyenes és becsületes vagy.

– Ha nem, a yunkaiknál van három másik szabad kompánia is.

– Banditák és gyilkosok, száz harcmező söpredéke – figyelmeztette Ser Barristan. – A kapitányaik pedig ugyanolyan megbízhatatlanok, mint Plumm.

– Én csak egy fiatal lány vagyok, és nem értek ezekhez a dolgokhoz, de mintha most éppen
azt
akarnánk, hogy megbízhatatlanok legyenek. Ha még emlékszel, egyszer a Viharvarjakat és a Második Fiakat is meggyőztem, hogy csatlakozzanak hozzánk.

– Ha felséged bizalmasan szeretne szót váltani Gylo Rhegannal vagy a Rongyos Herceggel, felhozatom őket a lakosztályodba.

– Nem ez a megfelelő időpont. Túl sok szem, túl sok fül. A távollétüket még akkor is észrevennék, ha feltűnés nélkül el tudnád őket választani a yunkaiktól. Kell találnunk valami kevésbé feltűnő módot az elérésükre... nem ma este, de nemsokára.

– Ahogy parancsolod, bár attól tartok, erre a feladatra nem én vagyok a legalkalmasabb. Királyvárban az ilyen munkákat Kisujj vagy a Pók végezte. Mi, öreg lovagok egyszerű emberek vagyunk, harcra termettünk. – Megveregette kardjának markolatát.

– A foglyaink – tűnődött Dany. – A westerosiak, akik a Szélfuttáktól érkeztek a három dorne-ival. Még mindig börtönben vannak, igaz? Használhatnánk őket.

– Úgy érted, engedjük őket szabadon? Bölcs lépés lenne ez? Azért jöttek ide, hogy a bizalmadba férkőzzenek, az első adandó alkalommal elárulhatják felségedet.

– Akkor kudarcot vallottak, mert nem bízom meg bennük, soha nem is fogok. – Dany valójában már el is felejtette, mi az a bizalom. – Attól még használhatjuk őket. Az egyikük egy nő, Meris. Küldd vissza őt mint... nagylelkűségünk jelét. Ha a kapitánya okos ember, meg fogja érteni.

– Az a nő a legrosszabb mind közül.

– Annál jobb. – Dany egy pillanatig gondolkodott – És a Hosszú Lándzsákat is megkereshetnénk. Meg a Macska Kompániáját.

– Véresszakáll. – Ser Barristan arcán elmélyültek a ráncok. –Ha felséged megengedi, nem kellene vele közösködnünk. Túl fiatal vagy ahhoz, hogy emlékezz a Kilenckrajcáros Királyokra, de ez a Véresszakáll hasonló vadember, mint ők voltak. Nincs benne becsület, csak szomjúság... aranyra, dicsőségre, vérre.

– Te jobban ismered nálam ezeket az embereket, ser. – Ha Véresszakáll valóban a legbecstelenebb és legmohóbb az összes zsoldos közül, őt lenne a legkönnyebb befolyásolni, de ebben a kérdésben nem akart szembeszállni Ser Barristan tanácsaival. – Tégy, amit a legjobbnak látsz, de ne vesztegesd az időt. Ha Hizdahr békéje darabokra hullik, készen akarok állni rá. Nem bízom a rabszolgatartókban. –
Nem bízom a férjemben.
– A gyengeség első jelére ellenünk fordulnak.

– A yunkaik is folyamatosan gyengülnek. Azt beszélik, a vérfolyás elterjedt a tolosiak között és már a folyó túlsó partján is tombol, a harmadik ghisi légiónál.

A fakó kanca.
Daenerys felsóhajtott.
Quaithe figyelmeztetett a fakó kanca érkezésére. Beszélt a dorne-i hercegről is, a nap fiáról. Mondott mást is, de talányokban beszélt.

– Nem bízhatom a járványra, hogy megszabadítson az ellenségeimtől. Haladéktalanul engedd szabadon Szép Merist!

– Ahogy parancsolod. Bár... felség, ha szabad bátorkodnom felhívni rá a figyelmed, van másik út is...

– A dorne-i út? – A három dorne-i szintén részt vett a lakomán, hiszen Quentyn herceg rangja ezt lehetővé tette, bár Reznak ügyelt rá, hogy a lehető legtávolabb ültesse Dany férjétől. Hizdahr nem tűnt féltékeny természetnek, de egyetlen férfi sem örült volna, ha egy rivális kérő legyeskedik új felesége körül – A herceg kellemes fiatalember, és jól beszél, de...

– A Martell ősi és nemes család, több mint egy évszázada hűséges szolgálója a Targaryen-háznak, felség. Abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy Quentyn herceg atyjának nagybátyjával szolgálhattam atyád testőrségében. Lewyn herceg bátor bajtárs volt, jobbat kívánni sem lehetett volna. Quentyn Martell ugyanabból a vérből való, ha szabad megjegyeznem.

– Sokkal jobban tetszene, ha az általa említett ötvenezer karddal bukkant volna fel. Ehelyett hozott magával két lovagot és egy pergament. Az a papír megvédi a népemet a yunkaiktól? Ha flottával jött volna...

– Napdárdának soha nem volt tengeri ereje, felség.

– Nem. – Dany ennyire maga is ismerte a westerosi történelmet Nymeria tízezer hajóval érkezett meg Dorne homokos partjaihoz, de amikor férjhez ment dorne-i hercegéhez, mindegyiket felgyújtotta, és örökre hátat fordított a tengernek. – Dorne túlságosan messze van. Ha megtenném, amit a herceg kér, hátat kellene fordítanom a népemnek. Hazaküldhetnéd őt.

– A dorne-iak híresen nyakas népség, felség. Quentyn herceg ősei két évszázadon át küzdöttek a tieid ellen. Nem fog elmenni nélküled.

Akkor itt fog meghalni,
gondolta Daenerys,
hacsak nincs benne jóval több
;
mint amit látok.

– Még nem ment el?

– A lovagjaival iszogat.

– Hozd ide, itt az ideje, hogy találkozzon a gyermekeimmel.

Barristan Selmy hosszú, komor arcán a kétely árnyéka suhant át

– Ahogy óhajtod.

A király Yurkhaz zo Yunzakkal és a többi yunkai úrral nevetgélt. Dany nem gondolta, hogy hiányolni fogja, de a biztonság kedvéért közölte a szolgálólányaival, hogy amennyiben Hizdahr kérdezősködne utána, mondják azt neki, hogy a természet szólította el.

Ser Barristan a lépcsőnél várta a kivörösödött arcú dorne-i herceggel.
Túl sok volt a bor,
állapította meg a királyné, bár a fiatalember viselkedésén ez nem látszott. A derékövét díszítő réznapoktól eltekintve a dorne-i egyszerű öltözéket viselt.
Békának hívták,
emlékezett vissza Dany. Illett rá a név, nem volt jóképű fiú.

A királynő elmosolyodott.

– Hercegem, hosszú lesz az út lefelé. Biztosan akarod?

– Ha felségednek nem okoz gondot.

– Akkor kövess.

Két Makulátlan ment előttük a lépcsőn, fáklyával a kezükben, a hátuk mögött pedig két Bronz Bestia. Az egyik maszkja halat ábrázolt, a másiké héját. Ser Barristan még a saját piramisukban, a béke és az ünneplés éjszakáján is ragaszkodott az állandó kísérethez. A kis csapat néma csendben tette meg az utat, háromszor is megálltak, hogy igyanak egy kortyot.

– A sárkánynak három feje van – szólalt meg Dany az utolsó lépcsősor előtt. – A házasságom nem kell, hogy szétfoszlassa a reményeidet. Tudom, miért jöttél.

– Érted – felelte Quentyn félszeg lovagiassággal.

– Nem. Te tüzért és vérért jöttél.

Az egyik elefánt rájuk trombitált az állásából. A valahonnan alulról felhangzó válaszüvöltésre Dany szíve gyorsabban kezdett verni. Quentyn herceg riadtan kapta fel a fejét.

– A sárkányok érzik, amikor őfelsége közeledik – árulta el neki Ser Barristan.

Minden gyermek megismeri az anyját
, gondolta Dany.
Amikor a tengerek kiszáradnak és a hegyeket elfújja a szél, akár a leveleket
...

– Engem hívnak. Gyere! – Megfogta Quentyn herceg kezét, és odavezette a verem bejáratához, ahol a két sárkányt őrizték. – Maradj idekint – mondta Ser Barristannak, miközben a Makulátlanok kinyitották a hatalmas vasajtót – A herceg majd megvéd. – Maga után húzta a dorne-i lovagot és megállt a gödör szélén.

A sárkányok a nyakukat tekergették, égő szemmel figyelték őket. Viserion már szétzúzta az egyik láncát, a többit pedig megolvasztotta. Úgy csüngött a barlang tetején, akár egy óriási, fehér denevér, karmai belemélyedtek a megégett, széttöredezett téglafalba. A még mindig megláncolt Rhaegal egy bivaly tetemén lakmározott. A csontok a verem alján sokkal vastagabb rétegben álltak, mint legutóbb, amikor itt járt a falak és a padló fekete volt, és szürke, sokkal inkább hamu, mint tégla. Már nem tart ki sokáig... mögötte azonban csak föld és kő volt.
Vajon a sárkányok át tudják fúrni a követ, mint az ősi Valyria tűzférgei?
Remélte, hogy nem.

A dorne-i herceg arca elfehéred
ett

– Én... úgy hallottam, hárman vannak.

– Drogon vadászik. – A többit nem kellett tudnia. – A fehér neve Viserion, a zöld Rhaegal. A testvéreimről neveztem el őket. – Hangja visszaverődött a megégett kőfalakról. Olyan halknak és bizonytalannak hangzott... egy kislány hangja volt, nem egy királynőé és hódítóé, nem egy frissen férjhez ment, elégedett asszonyé.

Rhaegal felüvöltött, a vermet tűz töltötte meg, vörös és sárga lángnyelvek csapkodtak. Viserion válaszolt neki, az ő lángjai arany és narancs színekben izzottak. Amikor csapott egyet a szárnyával, szürke hamufelhő emelkedett fel a talajról. A törött láncok csörögtek és csilingeltek a lába körül. Quentyn Martell ijedten ugrott hátra.

Más talán kinevette volna, de Dany csak megszorította a kezét.

– Engem is megrémítenek, nincs ebben semmi szégyen. A gyermekeim egyre vadabbá és dühösebbé válnak a sötétben.

– Te... te meg akarod lovagolni ezeket?

– Az egyiket. Mindössze annyit tudok a sárkányokról, amennyit a bátyám elmondott róluk még lánykoromban, és amit a könyvekben olvastam, de úgy tudom, még Hódító Aegon sem merte meglovagolni Vhagart vagy Meraxest, ahogy a húgai sem Baleriont, a Fekete Iszonyatot. A sárkányok tovább élnek az embereknél, némelyik akár több száz esztendeig is, így Aegon halála után Balerionnak is lettek más lovasai... de soha, egyetlen lovas sem ült meg két sárkányt.

Viserion ismét felszisszent. Fogai közül fust szállt fel, és a torka legmélyén látni lehetett az aranyszínben izzó tüzet.

– Ezek... félelmetes lények.

–
Sárkányok,
Quentyn. – Dany lábujjhegyre állt, és kétoldalt arcon csókolta a fiatalembert. – Ahogy én is az vagyok.

Az ifjú herceg nagyot nyelt.

– Én... az én ereimben is a sárkány vére folyik, felség. Vérvonalamat vissza tudom vezetni az első Daenerysig, a Targaryen hercegnőig, aki Jó Daeron király testvére és Dorne hercegének asszonya volt. Ő építtette neki a Vízkerteket

– Vízkertek? – Dany valójában nagyon keveset tudott Dorne-ról és történelméről.

– Atyám kedvenc helye, örömömre szolgálna, ha egy nap megmutathatnám neked. Rózsaszín márvány az egész, tavakkal és medencékkel, és pont a tengerre néz.

– Szép lehet. – Dany elhúzódott a veremtől.
Ő
nem ide tartozik. Soha nem kellett volna idejönnie.
– Haza kellene térned. Attól tartok, az udvarom nem biztonságos hely számodra. Több az ellenséged, mint sejtenéd. Bolonddá tetted Daariót, ő pedig nem az az ember, aki ezt megbocsátja.

– Itt vannak a lovagjaim, a felesküdött pajzsaim.

– Két lovag, miközben Daariónak ötszáz Viharvarja van. És a férjemmel is vigyáznod kellene. Tudom, szelíd és kedves embernek látszik, de ne hagyd magad megtéveszteni. Hizdahr koronája az én koronám, így jelenleg ő parancsol a világ egyik legfélelmetesebb harcos szövetségének. Ha valamelyikük úgy gondolná, a kedvében járhat azzal, hogy megszabadul egy riválisától...

– Dorne hercege vagyok, felség. Nem fogok elfutni rabszolgák és zsoldosok elöl.

Akkor valóban bolond vagy, Béka herceg.
Dany még egy utolsó, hosszú pillantást vetett vad gyermekeire. Hallotta a sárkányok üvöltését ahogy kivezette a fiút az ajtón, és látta a fények játékát a téglán, tüzeik visszatükröződését.
Ha visszanézek, elvesztem.

– Ser Barristan hív két hordszéket, hogy megkönnyítse az utunkat vissza a mulatságra, de az út még így is fárasztó lehet. – Hátuk mögött a vasajtó hosszan visszhangzó döndüléssel csukódott be. – Mesélj nekem arról a másik Daenerysról. A kelleténél jóval kevesebbet tudok atyám birodalmának történelméről. Sosem volt mellettem mester, aki tanított volna. –
Csak a bátyám.

– Örömmel, felség – hajtott fejet Quentyn.

Jóval elmúlt éjfél, mire az utolsó vendégek is távoztak, és Dany visszatérhetett a lakosztályába, hogy csatlakozzon urához és királyához. Hizdahr legalább jókedvű volt ha egy kicsit részeg is.

– Megtartottam az ígéretemet – mondta, miközben Irri és Jhiqui rájuk adták hálóköpenyüket. – Békét akartál, és megkaptad.

Te pedig vért akartál, és hamarosan te is megkapod tőlem,
gondolta Dany, de csak annyit mondott

– Hálás vagyok érte.

A nap izgalmai felszították férje szenvedélyét. Nem sokkal azután, hogy a szolgálólányok visszavonultak, letépte feleségéről a köpenyt és az ágyra lökte a lányt Dany átkarolta, és hagyta, hogy azt tegyen vele, amit akar. Amilyen ittas volt tudta, hogy nem marad benne sokáig.

Így is történt. A férfi utána a fülébe suttogta:

– Az istenek kegyéből ma éjjel fiunk fogant!

Daenerys fejében Mirri Maz Duur szavai visszhangoztak.
Amikor a nap nyugaton kel fel, és keleten nyugszik le. Amikor a tengerek kiszáradnak, és a hegyeket elfújja a szél, akár a faleveleket. Amikor ismét fogansz, és élő gyermeket szülsz. Akkor visszatér, addig nem.
A jelentés egyértelmű volt: Khal Drogónak annyi esélye van a feltámadásra, mint neki arra, hogy gyermeket hozzon a világra. De léteztek titkok, melyeket nem akart megosztani még a férjével sem, ezért hagyta reménykedni Hizdahr zo Loraqot.

Nemes hitvese hamarosan elaludt, Daenerys azonban csak forgolódott mellette. Szerette volna megrázni, felébreszteni, rávenni, hogy átölelje, hogy megcsókolja, hogy újra meghágja, de akkor is rögtön utána elaludt volna, és ott hagyja őt egyedül a sötétben. Azon gondolkodott, mit művelhet Daario. Vajon ő is nyugtalan? Rá gondol? Valóban szereti őt? Vagy gyűlöli, amiért feleségül ment Hizdahrhoz?
Soha nem lett volna szabad az ágyamba engednem.
Elvégre csak egy zsoldos, nem méltó szerető egy királynőhöz, és mégis...

Mindezzel végig tisztában voltam
,
mégis megtettem.

– Királynőm! – szólalt meg egy halk hang a sötétben.