Sárkányok tánca (44 page)

Én téged akarlak.

– Én békét akarok. Kilencven napot adtam Hizdahrnak, hogy gátat szabjon az öldöklésnek. Ha sikerül, feleségül megyek hozzá.

– Gyere hozzám, én kilenc nap alatt elintézem.

Tudod, hogy nem tehetem
, mondta ki majdnem hangosan.

– Árnyékokkal harcolsz, miközben azokkal az emberekkel kellene, akik vetik őket – folytatta Daario. – Azt mondom, öld meg mind, és vedd el a vagyonukat. Csak suttogd el a parancsot, és a te Daariód magasabb halmot emel a fejükből, mint ez a piramis.

– Ha tudnám, kik azok...

– Zhak, Pahl és Merreq. Ők és a többiek. A Hatalmas Mesterek. Ki más lenne?

Ugyanolyan merész, mint amennyire vérszomjas.

– Nincs rá bizonyítékunk, hogy ez az ő művük. Azt szeretnéd, hogy lemészároljam a saját alattvalóimat?

– Az alattvalóid is örömmel lemészárolnának téged.

Olyan sokáig volt távol, hogy Dany kis híján el is feledkezett róla, milyen is valójában a férfi. A zsoldosok természetüknél fogva megbízhatatlanok, emlékeztette magát.
Ingatagok, hitetlenek, kegyetlenek. Daario soha nem tud kilépni a saját árnyékából. Soha nem lesz királynak való.

– A piramisok erősek – magyarázta. – Csak nagy áldozatok árán tudnánk elfoglalni őket. Abban a pillanatban, ahogy megtámadjuk az egyiket, a többi fellázad ellenünk.

– Akkor valamilyen ürüggyel csalogasd elő őket a piramisaikból. Egy esküvő nagyszerű indok lenne. Miért is ne? Ígérd a kezed Hizdahrnak, és az összes Hatalmas Mester el fog jönni megnézni, ahogy feleségül vesznek. Amikor összegyűlnek a Kegyek Templomában, szabadíts rájuk minket.

Dany megdöbbent
Ez egy szörnyeteg. Vitéz szörnyeteg, de akkor is szörnyeteg.

– Mészároskirálynak nézel?

– Jobb mészárosnak lenni, mint húsnak. Minden király mészáros. A királynők különböznének tőlük?

– Ez a királynő igen.

Daario megvonta a vállát.

– A legtöbb királynő egyetlen rendeltetése, hogy melegítse vala melyik király ágyát, és kipottyantson neki néhány fiút. Ha ilyenfajta királynő akarsz lenni, valóban jobb, ha feleségül mész Hizdahrhoz.

– Elfelejtetted, ki vagyok?! – csattant fel Dany haragosan.

– Nem. És te?

Viserys már a fejét vette volna az arcátlanságáért.

– Én a sárkány vére vagyok! Ne próbálj engem leckéztetni! – Amikor Dany felállt, az oroszlánbőr lecsúszott a válláról a földre. – Most hagyj magamra!

Daario lendületesen meghajolt.

– Azért élek, hogy szolgáljak.

Miután távozott, Daenerys visszahívta Ser Barristant.

– Vissza akarom küldeni a Viharvarjakat

– Felség, hiszen csak most értek...

– Azt akarom, hogy
eltűnjenek!
Végezzenek felderítést a yunkaik háta mögött, és biztosítsanak védelmet a Khyzai-hágón át érkező karavánok számára. Daario ezentúl neked jelent. Add meg neki a tiszteletet, és gondoskodj róla, hogy az emberei jól meg legyenek fizetve, de semmiképp se engedd őt a színem elé.

– Ahogy kívánod, felség.

Aznap éjjel nem tudott aludni, csak nyugtalanul forgolódott az ágyában. Végül behívatta Irrit abban a reményben, hogy egy kis cirógatás talán segít az ellazulásban, de egy idő után elküldte a dothraki lányt. Irri kedves volt, lágy és odaadó, de nem Daario.

Mit tettem?
– gondolta összegömbölyödve.
Oly sokáig vártam, hogy visszajöjjön
,
most pedig elküldtem.

– Szörnyeteggé akart tenni – suttogta –, mészároskirálynővé. – Aztán eszébe jutott a valahol messze kóborló Drogon és a másik két sárkány a veremben.
Nekem is vér tapad a kezemhez és a szívemhez. Nem sokban különbözöm Daariótól. Mindketten szörnyetegek vagyunk.

Az elveszett nagyúr

N
em volna szabad ilyen sokáig tartania,
mondogatta magában Griff a
Szende Szűz
fedélzetét róva. Elvesztették Haldont, ahogy Tyrion Lannistert is? A volantisiak elfogták?
Vele kellett volna küldenem Kacsamezeit is.
Haldonban egyedül nem lehet megbízni; ezt már bizonyította Selhorysban, amikor hagyta megszökni a törpét.

A
Szende Szüzet
a hosszú, kaotikus folyóparti szakasz középső részénél kötötték ki, egy tarkára festett mutatványoshajó és egy őr-dereglye közé, amelyik már évek óta nem hagyta el a mólót. A mutatványosok hangos és eleven életet éltek, állandóan szövegeket idéztek egymásnak, és többször voltak részegek, mint józanok.

Forró, fülledt nap volt – mint mindegyik, mióta elhagyták a Bánatot. A déli nap kegyetlenül tűzött le Volon Therys zsúfolt folyópartjára, de a hőség okozta a legkisebb problémát Griffnek. Az Arany Kompánia a várostól hárommérföldnyire délre táborozott, jóval északabbra annál, ahol számított rájuk, Malaquo triarka pedig ötezer gyalogossal és ezer lovassal jött északra, hogy elvágja az útjukat Daenerys Targaryen továbbra is egy fél világgal odébb vesztegelt, Tyrion Lannister pedig... nos, ő szinte akárhol lehet. Ha az istenek kegyesek, Lannister levágott feje mostanra már félúton jár Királyvár felé, de sokkal valószínűbb, hogy a törpe valahol a közelben él és virul, és részegen bűzölögve valami új aljasságon töri a fejét.

– Hol a hét pokolban van már Haldon? – morogta Lemore-nak. – Mennyi ideig tarthat megvásárolni három lovat?

A nő megvonta a vállát.

– Nagyuram, nem volna biztonságosabb a hajón hagyni a fiút?

– Biztonságosabb, de nem bölcsebb. Már majdnem felnőtt férfi, és ez az az út, aminek a végigjárására született. – Griffnek nem volt kedve és türelme ehhez a vitához. Undorodott a rejtőzködéstől, a várakozástól, az óvatoskodástól.
Nincs elég időm az óvatosságra.

– Nagyon sok mindent tettünk annak érdekében, hogy Aegon herceg az évek során rejtve maradjon – emlékeztette Lemore. – Tudom, el fog jönni az idő, amikor lemossa a haját és megmutatja magát, de az az idő nem most van. És nem egy zsoldostábor közepén.

– Ha Harry Strickland ártani akar neki, akkor az sem védi meg, ha a
Szende Szűz
ön dugdossuk. Strickland tízezer kardnak parancsol, nekünk itt van Kacsa. Aegonban minden megvan, ami csak kellhet egy hercegnek. Látniuk kell nekik is, Stricklandnek és a többieknek. Azok az ő emberei.

– Mert felbérelte és fizeti őket. Tízezer fegyveres idegen, nem beszélve a hozzájuk csapódókról és a táborkövetőkről. Egyetlen ember is elég, hogy romba döntse a terveinket. Ha Hugor feje megért egy főúri címet, mennyit fizetne Cersei Lannister a Vastrón jogos örököséért? Nem ismered ezeket az embereket, nagyuram. Tucatnyi év eltelt, mióta utoljára együtt lovagoltál az Arany Kompániával, és a barátod már halott.

Feketeszív.
Myles Toyne a legutóbbi alkalommal annyira tele volt élettel, hogy csak nagyon nehezen tudta elfogadni a halálát.
Egy aranykoponya egy pózna tetején
,
és Hontalan Harry Strickland foglalta el a helyét.
Tudta, hogy Lemore-nak igaza van. Bármilyen címet is viseltek atyáik és őseik Westeroson a száműzetésük előtt, az Arany Kompánia tagjai most egyszerű zsoldosok, és egyetlen zsoldosban sem lehet megbízni. Mégis...

Múlt éjjel megint Kőszentélyről álmodott. Egyedül volt, karddal a kezében, házról házra rohant, ajtókat tört be, lépcsőkön futott fel, tetőkön ugrált át, miközben a fülében távoli harangok hangja zúgott. Mély bronzkondulás és éles ezüstcsilingelés visszhangzott a fejében, őrjítő hangkavalkád, amely egyre hangosabbá vált, míg végül úgy érezte, mindjárt széthasad a feje.

Tizenhét év telt el a Harangok Csatája óta, ám a harangzúgásra még mindig csomóba rándul a gyomra. Sokan úgy vélték, a birodalom akkor veszett el, amikor Rhaegar herceget agyonsújtotta Robert csatapörölye a Három Folyónál, de arra a csatára soha nem került volna sor, ha a griff megöli a szarvast Kőszentélynél.
A harangok aznap mindannyiunkért zúgtak. Aerysért és királynőjéért, Dorne-i
Eliáért és a kislányáért, minden igaz emberért és becsületes asszonyért a Hét Királyságban. És az én ezüst hercegemért.

– Az volt a terv, hogy csak akkor fedjük fel Aegon herceg kilétét, ha megérkezünk Daenerys királynőhöz – mondta Lemore.

– Az még akkor volt, amikor úgy hittük, hogy a lány nyugatra jön. A mi sárkánykirálynőnk viszont hamuvá égette a tervünket, mi pedig annak a pentosi kövér bolondnak köszönhetően a farkánál ragadtuk meg a nőstény sárkányt, és csontig megégettük az ujjunkat.

– Illyrio nem tudhatta, hogy a lány a Rabszolga-öbölben marad.

– Azt sem, hogy a Kolduskirály fiatalon meghal, vagy hogy Khal Drogo követi őt a sírba. Eddig akármit tervezett, abból igen kevés valósult meg. – Griff kesztyűs kezével kardja markolatára csapott. – Évekig táncoltam úgy, ahogy a kövér ember fütyült, Lemore. Mire volt ez jó? A herceg felnőtt férfi, itt az ideje...

–
Griff!
– kiabálta túl Yandry a mutatványosok csengettyűit. – Jön Haldon!

A Félmester láthatóan izzadva és fáradtan lépdelt végig a part mentén a móló elejéig. A verejték sötét foltokat hagyott könnyű vászonköpenye hónalji részénél, és az arcán ugyanolyan savanyú kifejezés ült, mint Selhorysban, amikor a városból visszatérve bevallotta, hogy elveszítette a törpét. Viszont hozott három lovat, és most csak ez számított

– Hozd a fiút! – szólt hátra Griff Lemore-nak. – Gondoskodj róla, hogy készen álljon.

– Ahogy akarod – felelte a nő kelletlenül.

Legyen hát.
Megkedvelte Lemore-t, de ez nem jelentette azt, hogy szüksége lenne a hozzájárulására. A nő feladata az volt, hogy a Hit alapelveire tanítsa a fiút, és jól végezte a munkáját. Ám a herceget semmilyen ima nem fogja a Vastrónra juttatni. Az Griff feladata. Egyszer már csalódást okozott Rhaegar hercegnek, a fiának nem fog, amíg az élet el nem hagyja a testét.

Haldon lovai nem nyerték el a tetszését.

– Ezek voltak a legjobbak, amit találtál? – kérdezte ingerülten.

– Ezek – felelte hasonló hangnemben Haldon. – És jobb, ha nem kérded meg, mennyibe kerültek. Mivel a dothrakik a folyó túlsó partján mozgolódnak, Volon Therys lakosságának fele úgy döntött, jobb nekik máshol, ezért a lovak ára folyamatosan emelkedik.

Nekem kellett volna mennem.
Selhorys óta nehéz volt ugyanúgy megbíznia a Félmesterben, mint régen.
Hagyta, hogy a törpe a csavaros nyelvével rászedje. Engedte egyedül elmenni a bordélyba, miközben ő holdkórosként ténfergett a téren.
A bordély tulajdonosa ugyan azt állította, a törpét karddal a nyakán kísérték el, de Griff nem hitt neki. Az Ördögfíóka elég ravasz ahhoz, hogy megszervezze a szökését. A részeges lovag, akiről a szajhák beszéltek, könnyen lehetett egy felbérelt segítő.
Nekem is osztoznom kell a felelősségben. Miután a törpe Aegon és a kőember közé vetette magát, hagytam elaludni az éberségemet. El kellett volna vágnom a torkát már az első alkalommal, amikor megpillantottam.

– A célnak megfelelnek – mondta végül Haldonnak. – A tábor mindössze hárommérföldnyire van délre. – A
Szende
Szűzzel gyorsabban odajuthattak volna, de nem akarta, hogy Harry Strickland megtudja, hol rejtőzködtek eddig a herceggel. Ráadásul az a lehetőség sem vonzotta, hogy térdig sárban gázolva kelljen kikecmeregniük a partra. Az a fajta belépő talán megfelelt volna egy zsoldosnak és a fiának, de nem egy nagyúrnak és a hercegének.

Amikor a kölyök Lemore kíséretében előbukkant a kabinból, Griff tetőtől talpig alaposan megvizsgálta. A herceg kardot és tőrt viselt, fekete csizmáját fényesre suvickolta, fekete köpenyét vérvörös selyemsáv szegélyezte. Haját megmosta, rövidre vágta és sötétkékre festette, így a szeme is megint kéknek látszott. Nyakában fekete vasláncon három hatalmas, durva csiszolású rubin függött, Illyrio tanácsos ajándéka.
Vörös és fekete. A sárkány színei. Helyes.

– Igazi hercegnek látszol – bólintott elégedetten. – Apád büszke lenne, ha látna.

Ifjú Griff beletúrt a hajába.

– Undorodom ettől a kék festéktől. Kimoshattuk volna.

– Hamarosan. – Griff is boldogan visszatért volna eredeti hajszínéhez, bár az egykori vörös mostanra szürkébe fordult. A kölyök vállára csapott. – Indulhatunk? A hadsereged már várja érkezésedet.

– Jó ezt hallani. A hadseregem. – A herceg arcán mosoly terült szét, de rögtön el is komorodott. – Valóban az? Ezek csak zsoldosok. Yollo figyelmeztetett, hogy ne bízzak senkiben.

– Ebben van igazság – ismerte el Griff. Egészen más lenne a helyzet, ha még mindig Feketeszív a parancsnok, de Myles Toyne négy éve meghalt, és Hontalan Harry Strickland egészen más ember. A törpe már így is elég kételyt ültetett el a fiatal fejben. – Nem minden ember az, aminek látszik, egy hercegnek pedig különösen jó oka van az óvatosságra... de ha túl messzire mész ezen az úton, a bizalmatlanság megmérgez, keserűvé és félénkké tesz. –
Mint Aerys király esetében. A végén már Rhaegar is látta rajta.
– Legjobb az arany középút. Hagyd, hogy az emberek állhatatos szolgálattal elnyerjék a bizalmadat... és ha ez sikerült, légy velük nagylelkű és nyíltszívű.

A fiú bólintott

– Nem felejtem el.

A hercegnek adták a legjobb lovat, egy nagy, halványszürke, szinte már fehér heréltet Griff és Haldon ülték meg a másik két hátast. Az út jó fél mérföldön át Volon Therys magas, fehér falai mellett futott dél felé. Aztán maguk mögött hagyták a várost, és követték a Rhoyne kanyarulatait a fűzfaligeteken és pipacsmezőkön át, el egy magas szélmalom mellett, melynek lapátjai forgás közben csikorogtak, akár a megfáradt csontok.

Mire a nap ereszkedni kezdett nyugaton, megtalálták a folyó mellett táborozó Arany Kompániát. Erre a táborra még Arthur Dayne is büszke lett volna – jól megtervezett volt, rendezett, védhető. Mély árok vette körül, az alján kihegyezett karókkal. A sátrak egyenes sorokban álltak, széles utak húzódtak közöttük. A latrinákat a folyó mellett jelölték ki, így az áramlat elvitte a hordalékot. A lovakat északon pányvázták ki, a víz mellett két tucat elefánt legelészett, orrukkal húzkodták ki a gyomokat. Griff elismerően nézett végig a nagy, szürke állatokon.
Nincs csatamén Westeroson
,
amelyik megállna ezekkel szemben.

A tábor körül, hosszú póznákon aranybrokát zászlók lobogtak, alattuk fegyveres, páncélba öltözött őrök járőröztek dárdával és számszeríjjal, figyelve minden megközelítési utat. Griff tartott tőle, hogy a zsoldosok közt eluralkodott a hanyagság, miután Harry Strickland átvette a parancsnokságot, mivel a Hontalan mindig is többet foglalkozott az új barátok szerzésével, mint a fegyelemmel, ám úgy tűnt, félelmei megalapozatlannak bizonyultak.

Haldon a kapunál mondott valamit az őrparancsnoknak, és azonnal elküldtek egy futárt az egyik kapitányért. A hamarosan megérkező tiszt ugyanolyan csúf volt, mint amikor Griff utoljára látta. A hatalmas potrohú, megtermett, lomha mozgású zsoldos ráncos arcát régi sebhelyek szabdalták. Jobb fülét mintha kutya marcangolta volna össze, a bal teljesen hiányzott.

– Csak nem
belőled
faragtak kapitányt, Virágos? – kérdezte Griff.

– Azt hittem, az Arany Kompániában még vannak követelmények.

– És ez még nem minden, te bitang – vigyorgott Virágos Franklyn.

– Lovaggá is ütöttek. – Megragadta Griff alkarját, és csontroppantó ölelésbe rántotta cimboráját. – Borzalmasan nézel ki, még egy olyan emberhez képest is, aki tucatnyi esztendeje halott. Kék haj? Amikor Harry szólt, hogy jössz, kis híján összefostam magam örömömben. Haldon, te jeges segglyuk, de jó látni téged is! Még mindig karót hordasz a valagadban? – Ifjú Griffre nézett. – ő pedig...

– A fegyverhordozóm. Kölyök, ő Virágos Franklyn.

A herceg biccentéssel üdvözölte.

– A Virágos fattyúnév. A Síkvidékről származol.

– Úgy van. Anyám mosónő volt Almavárban, amíg a nagyúr egyik fia meg nem erőszakolta. Azt szoktam mondani, én egy barna almás Fossoway vagyok. – Intett, hogy lépjenek be a kapun. – Gyertek, Strickland a sátrába hívta az összes tisztet. Haditanács. Ezek a tetves volantisiak a dárdájukat rázva követelik, hogy számoljunk be a szándékainkról.

Az Arany Kompánia katonái a sátruk előtt ülve kockáztak vagy iszogattak, és közben a legyeket csapdosták. Griff eltöprengett, vajon hányan tudják, ki ő.
Nagyon kevesen. Tizenkét év hosszú idő.
Talán még azok sem ismerik fel a vörös szakállú, száműzött Jon Conningtont ebben a barázdált arcú, simára borotvált állú, kékre festett hajú zsoldosban, akik annak idején együtt lovagoltak vele. Amennyire ők tudták, Connington halálra itta magát Lysben, miután megszégyenítve elzavarták a kompániából, mert lopott a hadipénztárból. A hazugság szégyene azóta sem hagyta nyugodni, de Varys ragaszkodott a szükségességéhez.

– Nem akarunk hősi dalokat a bátor száműzöttről – búgta az eunuch azon a negédes hangján. – Akik hősi halált halnak, azokra sokáig emlékeznek, de a tolvajokat, iszákosokat, gyávákat hamar elfelejtik.

Mit tud egy eunuch a férfibecsületről?
Griff a fiú érdekében belement a Pók színjátékába, de ez nem jelentette, hogy tetszik is neki a szerep.
Csak érjem meg, hogy a fiú elfoglalja a Vastrónt
,
és Varys fizetni fog ezért a csekélységért... és még sokkal többért. Akkor majd meglátjuk, kiről feledkeznek meg.