Sárkányok tánca (45 page)

A főkapitány aranybrokát sátrát karók vették körül, rajtuk aranynyal bevont koponyák. Az egyik koponya nagyobb volt a többinél, és erősen eltorzult. Az alatta lévő akkora lehetett, mint egy gyermek ökle.
Rettenetes Maelys és névtelen fivére.
A többi koponya egyformának tűnt, bár némelyik megrepedt vagy betört a gyilkos csapástól, az egyiknek pedig hegyes fogai voltak.

– Melyik Mylesé? – kérdezte Griff.

– Ott, a végén – mutatta Virágos. – Várj, bejelentelek titeket. – Besurrant a sátorba, ott hagyta Griffet régi barátja arannyal bevont koponyájával.

Ser Myles Toyne életében csúf ember volt, akár a bűn. Híres őséről, a sötét hajú, jóképű Terrence Toyne-ról dalok szóltak, állítólag olyan szép volt, hogy még a király ágyasa sem tudott ellenállni neki; Mylesnak azonban elálló füle volt, ferde álla, és akkora orra, amihez mérhetőt Jon Connington még soha nem látott. Amikor azonban elmosolyodott, mindez nem számított Az emberei Feketeszívnek nevezték a pajzsán lévő címer miatt. Myles imádta a nevet, és mindazt, amit sejtetett.

– Egy főkapitánytól barát és ellenség egyaránt féljen – mondta egyszer. – Ha az emberek kegyetlennek gondolnak, annál jobb.

Az igazság azonban más volt. A minden ízében katona Toyne ádáz harcos volt, de mindig igazságosságra törekedett, szinte apja volt embereinek, és nagyvonalúan bánt a száműzött Jon Connington nagyúrral.

A halál megfosztotta fülétől, orrától és minden melegségétől. A mosoly azonban4megmaradt, csak átalakult aranylóan csillogó vigyorrá. Az összes koponya vigyorgott, még Keserűacélé is a középső póznán.
Vajon min nevet? Legyőzve és magányosan halt meg, megtört ember volt egy idegen földön.
Ser Folyami Aegor kiadta híressé vált parancsát az embereinek: főzzék le a húst a koponyájáról, mártsák aranyba, és vigyék az első sorban, amikor visszatérnek elfoglalni Westerost. Utódai követték a példáját.

Jon Connington is egyike lehetett volna ezeknek az utódoknak, ha száműzetése másként alakul, öt évet töltött el a kompániával, egyre feljebb küzdve magát, míg végül ő lett Toyne jobbkeze. Ha maradt volna, Myles halála után a többiek talán hozzá fordulnak Harry Strickland helyett Ám Griff nem bánta választott útját.
Amikor visszatérek Westerosra, azt nem koponyaként fogom tenni egy pózna tetején.

Virágos kilépett a sátorból.

– Bemehettek.

Az Arany Kompánia főtisztjei felálltak a padokról és tábori székekről, amikor meglátták őket. A régi barátok öleléssel és mosollyal köszöntötték Griffet, az újabbak sokkal formálisabban üdvözölték.
Nem mindegyik örül annyira a látványunknak, mint ahogy szeretné elhitetni velünk
. Némelyik mosoly mögött pengét sejtett. A többség egészen mostanáig azt hitte, Jon Connington kényelmesen pihen a sírjában, és kétségkívül többen úgy gondolták, az a megfelelő hely egy olyan ember számára, aki meglopta bajtársait. A helyükben Griff is hasonlóképpen érzett volna.

Ser Franklyn bemutatta a jelenlévőket. Némelyik zsoldos kapitány szintén fattyúnevet viselt: Folyami, Hegyi, Szikla. Mások olyan neveket birtokoltak, amelyek egykor jól csengtek a Hét Királyság történelmében; Griff megszámolt két Strongot, három Peake-et, egy Muddot, egy Mandrake-et, egy Lothstont és néhány Cole-t. Tudta, hogy nem mind valódi név; a szabad kompániákban az ember úgy hívhatta magát, ahogy akarta. Ám a zsoldosok a nevektől függetlenül igencsak fel voltak cicomázva. Mint sokan mások is ebben a mesterségben, saját magukon tartották világi vagyonukat: ékköves kardokat, vésett páncélokat, nehéz nyakláncokat és finom selymeket látott mindenhol, és mindegyikük egy nagyúri váltságdíjjal egyenértékű aranykarikát hordott a karján. A karikák egy-egy évet jeleztek az Arany Kompánia szolgálatában. Marq Mandrake, akinek himlőhelyes arcán fekete lyuk jelölte a helyet, ahol kiégette a rabszolga-tetoválást, még egy aranykoponyás nyakláncot is viselt.

Nem mindegyik kapitány származott Westerosról. Fekete Balaq, a fehér hajú, koromfekete bőrű nyár-szigeteki vezette a kompánia íjászait, ugyanúgy, mint Feketeszív idejében. A halottsápadt volantisi, Gorys Edoryen váltotta Stricklandet a hadbiztosi poszton. Egyik válláról leopárdbőr lógott, vérvörös haja olajos fürtökben omlott le a nyaka mellett, bár hegyes szakálla teljesen fekete volt. Griff a kémmestert nem ismerte: egy Lysono Maar nevű lysi volt, halványlila szemmel, fehérarany hajjal és olyan szájjal, amit egy szajha is megirigyelt volna. Első pillantásra majdnem nőnek nézte, mert körmeit bíborra festette, füléből pedig igazgyöngyök és ametisztek lógtak.

Szellemek és hazudozók,
gondolta Griff az arcokat fürkészve.
Elfeledett háborúk, vesztett ügyek, sikertelen felkelések kísértetei
,
a kudarcot vallottak és bukottak
,
kegyvesztettek és kitagadottak testvérisége. Ez az én hadseregem. Ez a legfőbb reménységünk.

Harry Stricklandhez fordult.

Hontalan Harry ránézésre egyáltalán nem tűnt harcosnak kövérkés termetével, nagy, kerek fejével, középszürke szemével és gyérülő hajával, melyet oldalra fésült, hogy eltüntessen egy kopasz foltot. Egy tábori széken ült, lábát sós vízzel teli teknőben áztatta.

– Remélem, megbocsátod, ha nem állok fel – mondta üdvözlésképpen. – Nehéz menetelésen vagyunk túl, és tele van a lábam vízhólyaggal. A pokolba is!

A gyengeség jele. Olyan vagy, mint egy vénasszony.
A Stricklandek már az alapítás óta az Arany Kompániához tartoztak. Harry dédapja akkor vesztette el a földjeit, amikor az első Blackfyre-felkelés idején fellázadt a Fekete Sárkánnyal.

– Négy generáció óta aranyban! – kérkedett gyakran Harry, mintha négygenerációnyi száműzetés és vereség valami olyan dolog volna, amivel dicsekedni lehet.

– Tudok rá készíteni egy főzetet – mondta Haldon –, és léteznek ásványi sók, amelyek megkeményítik a bőrt.

– Nagyon kedves tőled. – Strickland odaintette magához a fegyverhordozóját. – Watkyn, bort a barátainknak!

– Köszönöm, nem – hárította el Griff. – Majd iszunk vizet.

– Ahogy gondolod. – A főkapitány felmosolygott a hercegre. – Ő pedig bizonyára a fiad.

Vajon tudja?
– töprengett Griff.
Mennyit mondhatott el neki Myles
? Varys nagyon határozottan ragaszkodott a minél szigorúbb titoktartáshoz. A tervet, amit lllyrióval és Feketeszívvel kifőztek, csak ők ismerték, a kompánia többi részét kihagyták belőle. Amiről a zsoldosok nem tudnak, az nem szivároghat ki.

Most viszont elérkezett az idő.

– Senki nem kívánhatna nála kiválóbb fiút – felelte –, de a kölyök nem az én vérem, a neve pedig nem Griff. Uraim, bemutatom nektek Aegon Targaryent, Rhaegar, Sárkánykő hercege és Dorne-i Elia hercegnő elsőszülött fiát... aki a ti segítségetekkel hamarosan Aegon lesz, ezen a néven a hatodik, az andalok, a rhoyne-iak és az Elsők királya, a Hét Királyság uralkodója.

Néma csend fogadta bejelentését. Valaki megköszörülte a torkát. Az egyik Cole újratöltötte a kupáját a kancsóból. Gorys Edoryen az egyik hajfürtjét piszkálva mormolt valamit egy idegen nyelven, amit Griff nem értett. Laswell Peake köhintett, Mandrake és Lothston Összenéztek.
Tudják!
– döbbent rá Griff.
Mindvégig tudták.
Stricklandre nézett.

– Mikor mondtad el nekik?

A főkapitány megmozgatta vízhólyagos ujjait a lábfürdőben.

– Amikor elértük a folyót. Az emberek nyugtalanok voltak, nem ok nélkül. Otthagytunk egy könnyű hadjáratot a Vitatott Földeken, és miért? Hogy izzadjunk ebben az istenverte hőségben, nézzük, ahogy fogy a pénzünk és elrozsdáll a kardunk, miközben sorban hárítjuk el a kecsegtető ajánlatokat?

Griffnek a hír hallatán viszketni kezdett a bőre.

– Kitől?

– A yunkaiktól. A követ, akit Volantisba menesztettek udvarolni, már három szabadcsapatot küldött a Rabszolga-öbölbe. Azt akarja, hogy mi legyünk a negyedikek, és ezért kétszer annyit hajlandó fizetni, mint amit Myrtől kaptunk, ezenkívül a kompánia minden tagjának adnának egy rabszolgát, a tiszteknek tízet, nekem pedig száz válogatott szüzet.

A pokolba is!

– Az több ezer rabszolga. Honnan szednek ennyit a yunkaik?

– Meereenből. – Strickland intett a fegyverhordozójának. – Watkyn, törülközőt! A víz egyre hidegebb lesz, és kezdek ráncosodni, akár a mazsolaszőlő. Nem, ne azt a törülközőt, a puhábbat!

– Visszautasítottad – állapította meg Griff.

– Azt mondtam neki, még gondolkodom az ajánlatán. – Harry elfintorodott, ahogy a fegyverhordozó a lábát törölgette. – Az ujjaimat óvatosabban! Képzeld azt, hogy vékony héjú szőlőszemek, fiam! Úgy szárítsd meg őket, hogy ne fakadjanak ki.
Paskold,
ne dörzsöld! Igen, valahogy így. – Visszafordult Grifíhez. – A nyers elutasítás nem lett volna bölcs dolog, az emberek joggal tehették volna fel a kérdést, hogy vajon elment-e az eszem.

– Nemsokára lesz munkája a pengéiteknek.

– Valóban? – kérdezte Lysono Maar. – Gondolom, te is hallottad, hogy a Targaryen lány nem indult el nyugat felé.

– Hallottuk a mesét Selhorysban.

– Nem mese, ez az igazság. A miértet már kissé nehezebben tudom megérteni. Kifosztani Meereent, rendben, miért is ne? Én is ugyanezt tettem volna a helyében. A rabszolgavárosok roskadoznak az aranytól, és a hódításhoz pénz kell. De miért maradt ott? Félelemből? Megszállottságból? Lustaságból?

– Az ok nem számít. – Strickland kigöngyölt két gyapjúharisnyát. – Ő Meereenben van, mi pedig itt, ahol a volantisiak napról napra kevésbé örülnek a jelenlétünknek. Azért jöttünk, hogy a magasba emeljünk egy királyt és egy királynét, akik visszavezethetnek minket Westerosra, de úgy tűnik, ezt a Targaryen lányt sokkal jobban érdekli az olajfák ültetése, mint apja trónjának visszaszerzése. Az ellenségei közben pedig csak gyűlnek. Yunkai, Új-Ghis, Tolos... Véresszakáll és a Rongyos Herceg is hamarosan odaérnek... aztán Ó-Volantis hajóhada. Neki mije van? Ágyasrabszolgák botokkal?

– Makulátlanok és sárkányok – felelte Griff.

– Igen, sárkányok – bólintott a főkapitány –, de fiatalok, mondhatni csak fiókák. – Felhúzta a harisnyát a vízhólyagokra, és megigazgatta a bokájánál. – Mi hasznukat veszi, amikor azok a hadseregek összezárulnak a városa körül, akár egy ököl?

Folyami Tristan a térdén dobolt az ujjaival.

– Azt mondom, még egy okkal több, hogy mielőbb odaérjünk. Ha Daenerys nem jön hozzánk, nekünk kell elmennünk Daeneryshez.

– Tán tudunk a vízen járni, ser? – kérdezte Lysono Maar. – Még egyszer elmondom, tengeri úton nem érhetjük el az ezüstkirálynőt. Magam lopóztam be Volantisba kereskedőnek álcázva, hogy megtudjam, hány hajó állhat rendelkezésünkre. A kikötő tömve van különféle fajtájú és méretű gályákkal, koggákkal és karakkokkal, ám ennek ellenére hamarosan csempészekkel és kalózokkal kellett alkudoznom. Tízezer emberünk van, erre biztosan Connington nagyúr is emlékszik az itt töltött éveiből, ötszáz lovag, mindegyik három lóval. És az elefántok, ne feledkezzünk meg az elefántokról. Egy kalózhajó ehhez nem elég. Inkább egy
kalózflotta
kellene... és még ha találnánk is egyet, az a hír érkezett a Rabszolga-öbölből, hogy Meereent tengeri blokád alá vonták.

– Úgy tehetnénk, mintha elfogadnánk a yunkai ajánlatot – vetette fel Gorys Edoryen. – Hagyjuk, hogy a yunkaik keletre vigyenek minket, aztán Meereen falai alatt adjuk vissza nekik az aranyukat.

– Már egyetlen felbontott szerződés is eléggé beszennyezi a kompánia becsületét. – Hontalan Harry Strickland vízhólyagos lábát dédelgetve gondolkodott. – Hadd emlékeztesselek rá, hogy Myles Toyne nyomta rá pecsétjét erre a titkos paktumra, nem én. Persze szívesen eleget tennék mindannak, amiben megállapodtak, de hogyan? Elég egyértelműnek tűnik, hogy a Targaryen lány soha nem jön nyugatra. Westeros az apja királysága volt, Meereen viszont a sajátja. Ha sikerül legyőznie a yunkaikat, ő lesz a Rabszolga-öböl királynője. Ha nem, rég meghal, mire reményünk lenne odaérni.

Szavai nem lepték meg Griffet. Harry Strickland mindig is a szavak embere volt, sokkal jobban értett a szerződések nyélbe ütéséhez, mint az ellenség pusztításához. Kivételes orral szimatolta ki az aranyat, de hogy mennyire volt gyomra a harchoz, az már más lapra tartozott.

– Van szárazföldi út is – javasolta Virágos Franklyn.

– A démonút egyenlő a halállal. A kompánia fele dezertálni fog, ha megpróbálkozunk vele, a maradék felét pedig az út mellett földelhetjük el. Szomorú, hogy ezt kell mondanom, de Illyrio tanácsos és barátai nem cselekedtek valami bölcsen, amikor ilyen nagy bizalmat fektettek ebbe a gyermekkirálynőbe.

Nem,
gondolta Griff,
de még annyira sem voltak bölcsek, amikor megbíztak benned.

Ekkor szólalt meg Aegon herceg.

– Akkor fektessétek belém a bizalmatokat Daenerys Rhaegar herceg húga, én viszont Rhaegar fía vagyok. Én vagyok a sárkány, akire szükségetek van.

Griff Aegon vállára helyezte fekete kesztyűbe bújtatott kezét

– Bátor beszéd – mondta –, de gondold át jobban.

– Megtettem – felelte magabiztosan a kölyök. – Miért szaladnánk koldusként a nagynénémhez? Az én követelésem erősebb, mint az övé. Hadd jöjjön el ő hozzám... Westerosra!

Virágos Franklyn elnevette magát.

– Tetszik az ötlet! Hajózzunk nyugatra, ne keletre. Hagyjuk itt a kis királynőt az olajfáival, és ültessük Aegon herceget a Vastrónra. A fiúban van bátorság, azt meg kell hagyni!

A főkapitány úgy nézett rá, mintha most kapott volna egy pofont

– A nap megsütötte az agyadat, Virágos? Nekünk a lányra van szükségünk. És a házasságra. Ha Daenerys elfogadja a hercegünket, a Hét Királyság is hasonlóképpen fog cselekedni. Nélküle a nemesek csak gúnyolódnak majd a herceg trónigényén, csalónak és szélhámosnak bélyegzik. Egyébként is, hogy akarsz eljutni Westerosra? Hallottad Lysonót, nincs megfelelő hajó.

Ez az ember fél a harctól,
jött rá Griff.
Hogy választhatták őt Feketeszív helyére?

– Nincs a Rabszolga-öbölbe induló hajó. Westeros más lapra tartozik. Kelet van lezárva előlünk, nem a tenger. A triarkák örömmel látnák a hátunkat, efelől semmi kétségem. Talán még segítenek is megszervezni az utat vissza a Hét Királyságba. Egyik város sem akar hadsereget látni a kapui alatt.

– Jól beszél – vélekedett Lysono Maar.

– Az oroszlán mostanra bizonyosan megérezte a sárkány szagát – szólalt meg az egyik Cole –, de Cersei figyelme Meereenre és a másik királynőre összpontosul, a hercegünkről mit sem tud. Amint partra szálltunk, és kibontottuk a zászlónkat, rengetegen fognak csatlakozni hozzánk.