Sárkányok tánca (62 page)

Ned Stark fiai halottak,
gondolta Bűzös.
Robbot megölték az Ikreknél, Bran és Rickon pedig... szurokba mártottuk a fejeket...
Az ő feje viszont lüktetett. Nem akart semmire gondolni, ami azelőtt történt, hogy megismerte a nevét. Azokra a dolgokra túlságosan fájdalmas volt emlékezni, majdnem olyan fájdalmas, mint Ramsay nyúzókése...

– Stark kis farkaskölykei halottak, és azok is maradnak. – Ramsay sört löttyintett a kupájába. – Csak tolják ide a csúf képüket, és a lányaim darabokra szaggatják őket. Minél előbb bukkannak fel, annál előbb végezhetek velük újra.

Az idősebbik Bolton felsóhajtott.

–
Újra
? Úgy látom, félrebeszélsz. Te soha nem ölted meg Eddard nagyúr fiait, azt a két édes kisfiút, akiket annyira szerettünk. Az Köpönyegforgató Theon műve volt, nem emlékszel? Szerinted hány vonakodó barátunk maradna, ha kiderülne az igazság? Talán csak Barbrey úrnő, akiből cipőt varrhatnál... de abból is csak
pocsék
minőségűt. Az emberi bőr nem olyan szívós, mint a marháé, és nem is olyan kényelmes. A király rendelete folytán most már Bolton vagy, próbálj is úgy viselkedni. Történetek terjednek rólad, Ramsay. Mindenhol ezt hallom. Az emberek félnek tőled.

– Helyes.

– Tévedsz, ez egyáltalán nem jó. Rólam soha nem meséltek semmit. Szerinted most itt ülnék, ha másképp volna? A szórakozásod a te dolgod, ebbe nem akarok beleszólni, de sokkal kisebb feltűnéssel kell művelned. Békés vidék, csendes emberek, az én elvem mindig is ez volt. Tedd te is a magadévá.

– Ezért hagytad ott Dustin úrnőt és azt a kövér disznó feleségedet? Hogy ide gyere és közöld, maradjak
csendben
?

– Nem egészen. Híreket hoztam, amit hallanod kell Stannis nagyúr végre elhagyta a Falat.

Ramsay erre félig felállt, széles, nedves ajka mosolyra húzódott.

– Rémvárhoz vonul?

– Sajnos nem. Arnolf sem érti. Esküdözik, ő mindent megtett, hogy Stannis ráharapjon a csalira.

– Gyanús. Kapargass meg egy Karstarkot, és alatta ott találod a Starkot.

– A kapargatás után, amit az Ifjú Farkas adott Rickard nagyúrnak, ez a megállapítás talán már nem állja meg a helyét úgy, mint régen. Akárhogy is, Stannis elfoglalta Erdőmélyét a vasemberektől, és visszaadta a Glover-háznak. Ami még rosszabb, a hegyi klánok is csatlakoztak hozzá. A Wullok, a Norrey-k, a Liddle-ök és a többiek. Egyre nő az ereje.

– A miénk nagyobb.

– Most még igen.

– Akkor most van itt az ideje, hogy szétzúzzuk. Engedd, hogy Erdőmélyére vonuljak!

– Majd ha megházasodtál.

Ramsay lecsapta az asztalra a kupáját, söre kiloccsant az asztalterítőre.

– Undorodom a várakozástól! Van egy lányunk, van egy fánk és elegendő nemesünk, akik tanúskodhatnak. Holnap elveszem, fiút ültetek a lába közé, és már úton lehetek, mire megszárad rajta a szűzvér!

A lány könyörögni fog neked, hogy indulj,
gondolta Bűzös,
és azért is, hogy soha többé ne térj vissza az ágyába.

– Elülteted benne a fiút – felelte Roose Bolton –, de nem itt. Úgy döntöttem, Deresben veszed el a lányt.

A lehetőség láthatóan egyáltalán nem derítette fel Ramsay-t.

– Ha elfelejtetted volna, Derest leromboltam.

– Nem, de úgy tűnik, te igen... Derest a
vasemberek
rombolták le, és ők mészárolták le a vár összes lakóját. Köpönyegforgató Theon.

Ramsay gyanakvó pillantást vetett Bűzösre.

– Igen, ő volt, de akkor is... egy esküvő abban a romhalmazban?

– Deres lerombolva és kiégve is Arya úrnő otthona. Mi lenne jobb hely annál, hogy elvedd, ágyba vidd, és érvényesítsd az igényedet? Ez azonban csupán az egyik ok. Ostobaság volna most Stannis ellen vonulni. Hadd jöjjön ő hozzánk. Ahhoz túl óvatos, hogy ellátogasson Hantvégbe... de Deresbe már el
kell
jönnie. A klánok harcosai nem hagyhatják, hogy a drágalátos Nedjük lánya olyan ember kezébe kerüljön, mint te. Stannisnak mennie kell, különben elveszíti őket... és amilyen óvatos parancsnok, magához fogja hívni minden barátját és szövetségesét. Egyebek közt Arnolf Karstarkot.

Ramsay megnyalta kirepedezett ajkát.

– És akkor a kezünkben lesz!

– Ha az istenek is úgy akarják. – Roose felállt. – Tehát Deresben lesz az esküvő. Szólok a nemeseknek, hogy három nap múlva indulunk, és meghívom őket, hogy tartsanak velünk.

– Te vagy Észak őrzője. Parancsold meg nekik.

– A meghívással ugyanazt érem el. A hatalom íze akkor a legjobb, amikor megédesíti egy kis udvariasság. Jobb lesz, ha te is megtanulod, ha valaha uralkodni akarsz. – Rémvár ura Bűzösre pillantott. – Ó, és oldozd el a háziállatodat. Magammal viszem.

– Magaddal? Hová? Ő az enyém, nem veheted el!

Roose-t szemlátomást mulattatta fia tiltakozása.

– Mindent, amid van, tőlem kaptál. Ezt ne felejtsd el, fattyú. Ami pedig ezt a... Bűzöst illeti, ha még nem tetted tönkre teljesen, a hasznunkra lehet. Fogd a kulcsot, és szedd le róla a láncokat, mielőtt megbánom a napot, amikor megerőszakoltam anyádat.

Bűzös látta, hogy Ramsay szája megrándul, ajka között nyálbuborék csillant. Attól félt, bármelyik pillanatban átugorhat az asztalon, tőrrel a kezében. Végül azonban elvörösödött, elszakította sápadt tekintetét apja még sápadtabb tekintetétől, és elment megkeresni a kulcsokat. Ám amikor letérdelt Bűzös mellé, hogy levegye a bilincseket a csuklójáról és a bokájáról, közelebb hajolva azt suttogta:

– Ne mondj neki semmit, de jegyezd meg minden szavát! Visszaszerezlek, nem számít, mit mond neked az a Dustin szajha! Ki vagy te?

– Bűzös, nagyuram. A te embered! Bűzös vagyok... rímel arra, hogy rühös.

– Valóban. Ha apám visszahoz, levágom még egy ujjadat. Kiválaszthatod, melyik legyen az.

Bűzös arcán akaratlanul is könnycsepp csordult végig.

–
Miért
? – nyüszítette elcsukló hangon. – Nem én kértem, hogy vegyen el tőled! Megteszek mindent, amit kérsz, engedelmeskedem, szolgállak, én... kérlek, ne...

Ramsay pofon vágta.

– Vidd! – mondta az apjának. – Ez már nem is ember. Felfordul a gyomrom a szagától.

A hold már Hantvég cölöpfalai fölé emelkedett, amikor kiléptek a nagyteremből. Bűzös hallotta, ahogy a szél végigsöpör a városon túl húzódó, enyhén hullámos síkságon. Alig egy mérföld választotta el Harwood Stout szerény erődjét Hantcsarnok keleti kapujától. Bolton nagyúr felajánlott neki egy hátast.

– Tudsz lovagolni?

– Azt... azt hiszem, nagyuram.

– Walton, segítsd fel!

Bűzös még a láncok nélkül is úgy mozgott, mint egy öregember. Húsa ernyedten lógott a csontjairól, Savanyú Alyn és Csontos Ben szerint időnként még rángatózott is. És a szaga... még a kanca is megpróbált elhúzódni tőle, amikor nyeregbe akart szállni.

Valójában szelíd hátas volt, és ismerte az utat Hantcsarnokba. Bolton nagyúr és Bűzös egymás mellett lovagoltak ki a kapun, az őrök tapintatos távolságban követték őket.

– Milyen néven hívjalak? – kérdezte a nemes, miközben végiglovagoltak Hantvég egyenes, széles utcáin.

Bűzös
,
a nevem Bűzös
,
rímel arra
,
hogy gyűrött.

– Bűzös – felelte –, ha jó uramnak nincs ellenére.

–
Jóuramnak.
– Bolton ajka épp csak annyira nyílt szét, hogy elővillanjon a foga. Talán mosolygott.

Bűzös nem értette.

– Nagyuram? Azt mondtam...

–.
..jó uram
, amikor azt kellett volna,
jóuram.
A nyelved minden szavadnál elárulja származásodat. Ha rendes parasztnak akarsz látszani, beszélj úgy, mintha sár lenne a szádban, vagy mintha túl ostoba lennél hozzá, hogy felismerd, ez nem egy szó, hanem kettő.

– Ha jó uram...
jóuram
úgy kívánja...

– Máris jobb. Borzalmas a szagod.

– Igen, jóuram. Bocsánatodat kérem, jóuram.

– Miért? A szagod a fiam műve, nem a tiéd. Tisztában vagyok vele. – Ellovagoltak egy istálló, majd egy búzakalász cégéres fogadó mellett Bűzös zenét hallott kiszűrődni az ablaktáblák mögül. – Ismertem az első Bűzöst. Bűzlött ő is, bár nem a mosdás hiánya miatt. Igazság szerint sosem ismertem nála tisztább embert. Naponta háromszor fürdött, és virágot hordott a hajában, mint a szüzek. Egyszer, amikor a második feleségem még élt, rajtakapták, amint parfümöt lop a hálószobánkból. Tucatnyi korbácsütést mértem ki rá. Még a vére is rossz szagú volt. A következő évben újra próbálkozott. Ezúttal megitta a parfümöt, és kis híján belehalt. Nem mintha számított volna, ezzel a szaggal született Az emberek átoknak tartották. Az istenek azért teremtették büdösnek, hogy mindenki tudja, rothad a lelke. A régi mesterem azt állította, ez valamilyen betegség jele, de a fiú erős volt, akár egy fiatal bivaly. Senki nem tudott megmaradni mellette, ezért a disznókkal aludt... egészen addig a napig, amikor Ramsay anyja megjelent a kapunál, és követelte, hogy adjak neki egy szolgálót a fattyam mellé, aki egyre vadabbá s nevelhetetlenebbé vált. Odaadtam neki Bűzöst. Gúnynak szántam, de ő és Ramsay elválaszthatatlanok lettek. Nem is tudom... vajon Ramsay rontotta meg Bűzöst, vagy fordítva történt? – A nemes az új Bűzösre pillantott sápadt, két fehér holdra emlékeztető szemével. – Mit suttogott neked, miközben eloldozott?

– Ő... azt mondta... –
Azt mondta, semmit ne mondjak neked
. A szavak a torkán akadtak, köhögni és krákogni kezdett.

– Lélegezz mélyeket. Tudom, mit mondott. Kémkedned kell utánam, és megőrizned a titkait. – Bolton kuncogott. – Mintha volnának titkai. Savanyú Alyn, Luton, Nyúzó és a többiek, szerinte honnan jöttek? Komolyan azt hiszi, hogy az
ő
emberei?

– Az ő emberei – visszhangozta Bűzös. Mintha a nemes várt volna tőle valamilyen választ, de nem tudta, mit kellene mondania.

– A fattyam elmesélte, hogyan nemzettem?

Legnagyobb megkönnyebbülésére
ezt
legalább tudta.

– Igen, jó...
jóuram.
Sétalovaglás közben találkoztál az anyjával, és elbűvölt a szépsége.

– Elbűvölt? – Bolton nevetett. – Ezt a szót használta? A kölyökben egy énekmondó veszett el... bár ha hiszel a dalának, ostobább vagy, mint az első Bűzös. Még a sétalovaglás sem igaz. Rókára vadásztam a Könnyező Víznél, amikor ráakadtam egy malomra, és megláttam egy fiatal nőt, amint ruhát mos egy patakban. A vén molnár új feleséget szerzett magának, feleannyi idős sem lehetett, mint ő. Magas, vékony teremtés volt, olyan
egészséges
kinézetű. Hosszú láb, apró, formás mell, akár két érett szilva. A maga egyszerű módján csinoska volt. Amint megpillantottam, azonnal meg akartam szerezni. Ilyen volt a természetem. A mesterektől tudhatod, hogy Jaehaerys király megfosztotta az urakat az első éjszaka jogától, hogy kedvezzen zsémbes feleségének, de ahol a régi istenek uralkodnak, ott a régi szokások élnek. Az Umberek is tartják magukat az első éjszakához, bármennyire is tagadják. Néhány hegyi klánnál ugyancsak ez a szokás, Skagoson pedig... nos, ha a szívfák csak a felét látnák annak, amit Skagoson művelnek... A molnár az engedélyem és a tudtom nélkül házasodott meg. Az az ember becsapott, ezért felakasztottam, és éltem a jogommal a fa alatt, ahol himbálózott. Igazság szerint a némber nem igazán érte meg a kötelet. A róka is elszökött, és hazafelé lesántult a kedvenc lovam, így végeredményben pocsék nap volt. Egy évvel később a némber vette magának a bátorságot, és megjelent Rémvár kapujánál egy üvöltő, vörös arcú szörnyeteggel, aki állítólag az enyém volt. Más esetben megkorbácsoltattam volna az asszonyt, a kölyköt pedig bedobom a kútba... de a fiú
valóban
az én szememet örökölte. Azt mondta, amikor halott férje fivére meglátta azt a szempárt, véresre verte őt, és elüldözte a malomból. Ez meglehetősen felbosszantott. Visszaadtam neki a malmot, a fivér nyelvét pedig kivágattam, hogy ne rohanhasson Deresbe, elmesélni Rickard nagyúrnak a történteket A némbernek minden évben küldtem néhány malacot és csirkét, valamint egy zacskó pénzt, azzal a feltétellel, hogy soha ne mondja meg senkinek, kié a fiú. Békés vidék, csendes emberek, nálam mindig is ez volt a szabály.

– Kitűnő szabály, jóuram.

– A nő viszont nem engedelmeskedett. Láthatod, mi lett Ramsay-ből. Ő tette ilyenné, ő és Bűzös, mert állandóan a jogairól sugdostak a fülébe, miközben inkább a kukorica őrlésével kellett volna foglalatoskodnia. Komolyan azt gondolja, hogy egyszer ő uralhatja Északot?

– Harcolni fog érted – bukott ki Bűzösből. – Ő nagyon erős.

– A bikák erősek. És a medvék. Láttam harcolni a fattyamat. Persze nem hibáztathatom. Bűzös volt a tanítója, az első Bűzös, pedig ő sem tanult soha fegyverrel bánni. Ramsay ádáz, ezt elismerem, de úgy lengeti azt a kardot, ahogy a mészáros darabolja a húst.

– Nem fél senkitől, jóuram.

– Pedig nem ártana. Az árulás és megtévesztés világában a félelem tartja életben az embert. Még itt, Hantvégen is varjak köröznek a levegőben, várják, hogy lakmározhassanak a húsunkból. A Cerwynekre és a Tallhartokra nem támaszkodhatunk, az én kövér Wyman barátom árulást tervez, Szajhavész pedig... az Umberék talán egyszerű népségnek tűnnek, de nem nélkülöznek bizonyos primitív ravaszságot. Ramsay-nek félnie kellene tőlük, ahogy én is félek. Legközelebb, ha találkozol vele, ezt mondd meg neki.

– Mondjam meg... mondjam meg neki, hogy féljen? – Bűzöst már a gondolattól is rosszullét környékezte. – Jóuram én... ha megteszem, ő...

– Tudom – sóhajtott Bolton nagyúr. – Romlott a vére, piócázni kellene. A piócák kiszívják a rossz vért, a haragot és a fájdalmat. Ha egy ember ennyire tele van haraggal, képtelen gondolkodni. Ramsay viszont... attól tartok, a fertőzött vére megmérgezné még a piócákat is.

– Ő az egyetlen fiad.

– Jelen pillanatban. Volt régen egy másik is, Domeric. Csendes kölyök volt, de rátermett. Négy évet szolgált Dustin úrnő apródjaként, aztán hármat a Völgyben mint Redfort nagyúr fegyverhordozója. Játszott hárfán, históriáskönyveket olvasott, és úgy lovagolt, akár a szél. A lovak... megőrült a lovakért, ezt Dustin úrnő is tanúsíthatja. Még Rickard nagyúr lánya sem tudta lehagyni, pedig ő maga is félig ló volt. Redfort azt mondta, ígéretes kölyök. Ha valaki jó akar lenni a sorompóban, annak elsősorban jó lovasnak kell lennie.

– Igen, nagyuram. Domeric. Én... hallottam a nevét...

– Ramsay ölte meg. Uthor mester azt mondta, bélbetegség, de tudom, hogy méreg volt Domeric élvezte a Völgyben Redfort fiainak társaságát. Szeretett volna egy fivért maga mellé, ezért ellovagolt a Könnyező Vízhe
z, hogy megkeresse a fattyamat. Megtiltottam neki, de Domeric felnőtt férfi volt, és úgy gondolta, okosabb az apjánál. A csontjai most Rémvár alatt nyugszanak, a testvére csontjai mellett, aki még a bölcsőben meghalt, így itt maradt nekem Ramsay. Mondd csak... szerinted ha a rokongyilkosság elátkozott dolog, mit tegyen egy apa, amikor egyik fia megöli a másikat?