Sárkányok tánca (82 page)

Hugh Hungerford vékony volt és komor, hosszú lábú, nyúlánk arcú férfi, kifakult, de jó minőségű ruhákban. Webber alacsony és izmos, fején, mellén és karján pók tetoválásokkal. A vörös arcú Szikla Orson lovagnak vallotta magát, akárcsak a langaléta Hosszú Lucifer. Erdei Will még akkor is kihívóan meredt rá, amikor térdre ereszkedett. Szalma Dick szeme búzavirágkék volt, haja lenszőke, ajkán nyugtalanító mosoly játszott. Vörös Jack arca bozontos, narancssárga szakáll mögött rejtőzött, és alig lehetett érteni a beszédét.

– Az első csatájában leharapta a nyelve felét – magyarázta Hungerford.

A dorne-iak teljesen másmilyennek tűntek.

– Felség, ők Zöldzsiger, Gerrold és Béka – mutatta be őket Daario.

Zöldzsiger hatalmas termetű volt és kopasz, akár egy kőszikla, karjának vastagsága Erős Belwaséval vetekedett. Gerrold nyúlánk, karcsú fiatalember volt napszítta hajjal és nevető, kékeszöld szemmel.
Fogadni mernék
,
hogy ez a mosoly sok szűz szívét elnyerte
. Puha, barna, homokselyemmel szegélyezett vászonköpenye még előnyösebb kinézetet kölcsönzött neki.

Béka, a fegyverhordozó volt hármuk közül a legfiatalabb és legjelentéktelenebb kinézetű – komor, izmos kölyök, barna szemmel és hajjal. Szögletes arc, magas homlok, erős áll, széles orr. Arcán és állán ritkás borosta nőtt, mintha még csak most próbálná első szakállát növeszteni. Danynek elképzelése sem volt róla, miért nevezték el Békának.
Talán messzebbre ugrik, mint a többiek.

– Álljatok fel – mondta. – Daario azt mondta, Dorne-ból jöttetek, és a dorne-iak mindig szeretettel látott vendégek udvaromban. Napdárda hűséges maradt atyámhoz, amikor a bitorló elfoglalta trónját. Bizonyára sok szenvedést vállaltatok, hogy találkozhassatok velem.

– Elég sokat – felelte Gerrold, a jóképű, napszítta hajú jövevény. – Hatan indultunk el Dorne-ból, felség.

– Fogadjátok részvétemet a veszteségeitek miatt. – A királynő a megtermett lovagra nézett. – Különös név a Zöldzsiger.

– Csupán tréfából kaptam, felség, még a hajón. Rosszul voltam az úton, egészen Volantistól. Émelyegtem és... a többit inkább nem mondanám.

Dany kuncogott.

– Azt hiszem, magamtól is ki tudom találni, ser.
Ser,
jól mondom? Daario azt mondta, lovag vagy.

– Ha felséged megengedi, mindhárman azok vagyunk.

Dany Daarióra pillantott, és látta, hogy a kapitány arca elvörösödik a haragtól.
Ezt nem tudta.

– Szükségem van lovagokra – bólintott.

– Az ember könnyen vallja magát lovagnak ilyen távol Westerostól – szólalt meg gyanakodva Ser Barristan. – Készen álltok megvédeni állításotokat karddal vagy kopjával?

– Ha muszáj – felelte Gerrold –, bár nem merném azt állítani, hogy bármelyikünk is felér Bátor Barristannal. Felség, bocsánatodat kell kérnem, amiért hamis névvel járultunk eléd.

– Ismerek valakit, aki ugyanezt tette – mondta Dany. – Egy bizonyos Fehérszakállú Arstan. Mondjátok hát meg a valódi neveteket.

– Örömmel... bár felséged elnézéséért kell könyörögnünk, mert szeretnénk ezt kevesebb szem és fül előtt tenni.

Játék a játékon belül

– Ahogy kívánjátok. Skahaz, üríttesd ki a termet!

A Tarfejű parancsokat harsogott, a Bronz Bestiák pedig elvégezték a többit, kiterelték a teremből a kérelmezőket és a westerosiakat. Csak a tanácsadók maradtak.

– Most pedig kérem a neveket! – utasította őket Dany.

A jóképű, ifjú Gerrold meghajolt.

– Ser Gerris Drinkwater, felség. Kardom a tiéd.

Zöldzsiger összefonta a karját.

Akárcsak az én harci pörölyöm. A nevem Ser Archibald Yronwood.

– És te, ser? – kérdezte a királynő a Béka nevű fiút.

– Ha megengedi felséged, előbb megmutatnám az ajándékot.

– Ha kívánod. – Daenerys kiváncsi volt, de amikor Béka előrelépett, Daario Naharis elállta az útját, és kinyújtotta kesztyűs kezét.

– Nekem add!

Az izmos fiatalember rezzenéstelen arccal lehajolt, kioldotta csizmáját, és egy rejtett zsebből elővett egy sárga pergament.

– Ez lenne az ajándék? Egy darab papír? – Daario kikapta a pergament a dorne-i kezéből, szétgöngyölte, szemügyre vette a pecséteket és az aláírásokat. – Szép ez a sok arany meg szalag, de nem értem a westerosi macskakaparásotokat.

– Add oda a királynőnek! – parancsolt rá Ser Barristan. – Most!

Dany érezte a teremben a feszültséget

– Én csak egy fiatal lány vagyok, és a fiatal lányoknak jár az ajándék – szólalt meg vidáman. – Daario, kérlek, ne várakoztass tovább! Hozd ide azt az írást.

A levelet a közös nyelven írták. A királynő lassan kigöngyölte, megnézte a pecséteket és az aláírásokat. Amikor megpillantotta a Ser Willem Darry nevet, gyorsabban kezdett verni a szíve. Még egyszer elolvasta, majd harmadszor is.

– Megtudhatnánk, mi áll benne, felség? – kérdezte Ser Barristan.

– Egy titkos egyezség – felelte Dany –, melyet Braavosban kötöttek, még kislánykoromban. Ser Willem Darry írta alá helyettünk, az az ember, aki kiszöktetett a bátyámmal Sárkánykőről, mielőtt a Bitorló katonái elfoglalták volna a várat. Dorne részéről Oberyn Martell írta alá, a tanú pedig Braavos Tengerura volt. – Átadta a pergament Ser Barristannak, hogy ő is elolvashassa. – Azt írja, az egyezséget házassággal kell megpecsételni. Cserébe azért, hogy Dorne eltávolítsa a trónról a Bitorlót, Viserys bátyámnak maga mellé kell vennie királynőnek Doran herceg lányát, Ariainnét.

Az idős lovag lassan olvasta a szöveget.

– Ha Robert erről tudott volna, ugyanúgy lerombolja Napdárdát, ahogy egykor Pyke-kal tette, és dárdára tűzi Doran herceg és a Vörös Vipera fejét... valamint a hercegnőét is.

– Nem kétséges, Doran herceg ezért tartotta titokban a paktumot – bólintott Daenerys. – Ha Viserys bátyám tudta volna, hogy egy dorne-i hercegnő vár rá, átkelt volna Napdárdába, amint betölti a házasuláshoz szükséges kort.

– És ezzel magára és Dorne-ra idézte volna Robert harci pörölyét – szólalt meg Béka. – Atyám meg akarta várni, hogy Viserys herceg hadsereget gyűjtsön maga köré.

– Atyád?

– Doran herceg. – Béka fél térdre ereszkedett. – Felség, enyém a megtiszteltetés. Quentyn Martell vagyok, Dorne hercege, leghűségesebb alattvalód.

Dany felnevetett.

A dorne-i herceg elvörösödött, a tanácsnokok pedig értetlen és kérdő pillantásokat vetettek rá.

– Fényesség, miért nevetsz? – kérdezte Tarfejű Skahaz ghisi nyelven.

–
Békának
nevezték – felelte –, és csak most tudtuk meg, miért. A Hét Királyságban a gyermekmesék gyakori szereplői a békák, akik megigézett herceggé változnak, amikor az igaz szerelmük megcsókolja őket – A dorne-i lovagokra mosolygott, és újra a közös nyelven szólalt meg. – Mondd csak, Quentyn herceg, te is megigézett vagy?

– Nem, felség.

– Ettől féltem. –
Nem megigézett, és nem is igéző, milyen kár! Sajnálatos, hogy ő a herceg, nem pedig a széles vállú, homokszőke hajú.

– Mégis csókért jöttél. Feleségül szeretnél venni, igaz? Az ajándék, amit hoztál, te magad vagy. Viserys és a nővéred helyett nekünk kettőnknek kell lezárni az egyezséget, ha Dorne támogatását akarom.

– Atyám abban reménykedett, hogy ez elfogadható számodra.

Daario Naharis gúnyosan nevetett

– Te csak egy kölyök vagy. A királynőnek igazi férfira van szüksége maga mellé, nem egy nyávogó kisfiúra. Egy hozzá hasonló nő számára te nem vagy méltó férj. Ha megnyalod az ajkad, talán még mindig anyád tejét érzed rajta.

Ser Gerris Drinkwater arca elsötétedett a szavakra.

– Vigyázz a nyelvedre, zsoldos! Dorne hercegével beszélsz!

– És a szoptatós dajkájával, ha jól sejtem. – Daario hüvelykujjával kardjai markolatát simogatta, és veszedelmesen mosolygott.

Skahaz komoran nézett, ahogy csak ő tudott.

– Ez a fiú Dorne-nak talán megfelelne, de Meereennek ghisi vérvonalú királyra van szüksége.

– Ismerem ezt a Dorne-t – mondta Reznak mo Reznak. – Rengeteg homok, skorpiók és kopasz, vörös hegyek a perzselő napsütésben.

Quentyn herceg válaszolt neki:

– Valamint ötvenezer dárda és kard, a királynő szolgálatára fel-esküdve.

– Ötvenezer? – kacagott gúnyosan Daario. – Én csak hármat látok.

–
Elég!
– csattant fel Daenerys. – Quentyn herceg a fél világot átutazta, hogy elhozza nekem ajándékát, nem fogok udvariatlanul bánni vele! – A dorne-iakhoz fordult. – Bárcsak egy évvel előbb érkeztetek volna! Megígértem, hogy feleségül megyek a nemes Hizdahr zo Loraqhoz.

– Még nem késő... – kezdett bele Ser Gerris, de a királynő közbevágott.

– Azt majd én eldöntöm. Reznak, gondoskodj róla, hogy a herceg és társai származásukhoz illő szállást kapjanak, és teljesítsd minden kívánságukat.

– Ahogy óhajtod, fényesség.

A királynő felállt.

– Egyelőre végeztünk.

Daario és Ser Barristan követték a lépcsőn a lakosztályába.

– Ez mindent megváltoztat – mondta az idős lovag.

– Ez semmit nem változtat meg – felelte Dany, miközben Irri leemelte a koronáját. – Mit érünk három emberrel?

– Három lovaggal – helyesbített Selmy.

– Három hazuggal – jegyezte meg komoran Daario. – Megtévesztettek!

– Méghozzá ügyesen, ez nem is kétséges. – A férfi nem vitatkozott. Dany újra elolvasta a pergament.
Braavos. Braavosban írták meg amikor a vörös ajtós házban éltünk.
Miért érezte ettől magát olyan furcsán?

Visszaemlékezett a rémálmára.
Az álom néha igazságot rejt.
Lehet, hogy Hizdahr zo Loraq a boszorkánymestereknek dolgozik, ezt jelenthette az álom? Lehet, hogy üzenetet hordozott? Az istenek vajon azt akarták tudatni vele, hogy állítsa félre Hizdahrt, és inkább ehhez a dorne-i herceghez menjen hozzá?

– Ser Barristan, mi a Martell-ház címere?

– Egy ragyogó napkorong, dárdával átszúrva.

A nap fia.
Megborzongott.
A fakó kanca és a nap fia. Volt egy oroszlán is, és sárkány. Vagy én vagyok a sárkány?

– Óvakodj a parfümös udvarnagytól. – Erre jól emlékezett. – Álmok és próféciák. Miért olyan rejtélyesek mindig? Gyűlölöm ezt! Hagyj magamra, ser, holnap házasságot kötök.

Aznap éjjel Daario birtokba vette őt, ahogy csak egy férfi képes birtokba venni egy nőt, ő pedig örömmel adta oda magát. Utoljára, amikor a nap már felfelé emelkedett, a szájával tette őt keménnyé, ahogy Doreah tanította hosszú idővel ezelőtt, majd olyan vadul lovagolta meg, hogy Daario sebe újra vérezni kezdett, és egy édes pillanatig Dany sem tudta, hogy melyikük van a másikban.

Ám amikor az esküvő napján a nap felkelt, Daario Naharis is azt tette, belebújt a ruhájába, és felöltötte kardszíját az aranyosan csillogó, buja asszonyokkal.

– Hová mész? – kérdezte Dany. – Megtiltom, hogy ma is felderítésre menj!

– Királynőm kegyetlen – felelte kapitánya. – Ha nem gyilkolhatom az ellenségeidet, mivel szórakoztassam magam, amíg téged elvesznek?

– Estére már nem lesznek ellenségeim.

– Még csak hajnal van, drága királynőm. Hosszú a nap, van elég idő egy utolsó felderítésre. Nászajándékként visszahozom neked Barna Ben Plumm fejét.

– Nem akarok fejeket! Régen virágot hoztál.

– Majd Hizdahr hoz neked virágot. Ugyan nem az a fajta, aki lehajol, hogy szakítson egy pitypangot, de vannak szolgálói, akik örömmel megteszik neki. Elmehetek?

– Nem! – Azt akarta, hogy maradjon és megölelje.
Egy nap elmegy
,
és nem tér vissza,
gondolta.
Egy nap valami íjász átlövi a mellét
,
vagy egyszerre tízen esnek neki kardokkal, fejszékkel és dárdákkal, tíz reménybeli hős.
Öten közülük biztosan meghalnának, de ez semmivel sem enyhítené az ő gyászát.
Egy nap elveszítem, ahogy elveszítettem napomat és csillagomat is. De könyörgöm, istenek, ne ma!
– Gyere vissza az ágyba, és csókolj meg. – Soha nem csókolta úgy senki, mint Daario Naharis. – Én vagyok a királynőd, és azt parancsolom, hogy hágj meg!

Félig-meddig tréfából mondta, de a férfi tekintete megkeményedett a szavaira.

– A királynők meghágása a királyok dolga. A te nemes Hizdahrod el tudja látni ezt a feladatot, ha összeházasodtatok. És ha túlságosan előkelőnek tartja magát az ilyen izzadságos munkához, vannak szolgálói, akik ezt is örömmel elvégzik helyette. Vagy talán az ágyadba hívhatnád a dome-i kölyköt, meg a jóképű cimboráját. Miért is ne? – Azzal kirobogott a hálószobából.

Elmegy felderítésre
, jött rá Dany,
és ha megszerzi Ben Plumm fejét, besétál az esküvőre, és a lábam elé dobja. A Hét könyörüljön rajtam! Miért nem lehet nemesebb születésű
?

Miután a férfi távozott, Missandei kecskesajtból és olajbogyóból álló reggelit hozott a királynőnek, édességként pedig mazsolát.

– Felséged nem reggelizhet csak bort. Olyan sovány vagy, pedig ma szükség lesz minden erődre.

Daenerys nevetett, mulatságosnak találta, hogy mindezt az aprócska lány mondja. Olyan sok mindenben támaszkodott a kis írnokra, hogy gyakran el is felejtette, Missandei még csak most töltötte be a tizenegyet. Együtt fogyasztották el a reggelit a teraszon. Miközben Dany az olívát csipegette, a naathi lány olvadt aranyszínben játszó szemével őt figyelte.

– Még nem késő megmondani neki, hogy úgy döntöttél, inkább mégsem mész férjhez.

De igen,
gondolta szomorúan a királynő.

– Hizdahr ősi és nemes vérvonal sarja, és egyesülésünkkel felszabadítottjaim csatlakozni fognak az ő népéhez. Ahogy mi eggyé válunk, úgy a város is.

– Felséged nem szereti a nemes Hizdahrt. Ez úgy gondolja, valaki mást kellene férjedül választanod.

Ma nem gondolhatok Daarióra.

– Egy királynő szerelmét nem az akarata, hanem a kényszer irányítja. – Elment az étvágya. – Vidd el az ételt, ideje megfürdenem.

Később, miközben Jhiqui Daeneryst törölgette szárazra, Irri odahozta a
tokar
ját. Dany irigyelte a dothraki szüzeket bő homokselyem nadrágjuk és festett mellényük miatt. Az a viselet sokkal szellősebb volt a nehéz rojtokkal és gyöngyökkel teli
tokar
nál
.

– Segítsetek körbetekerni, egyedül nem boldogulok ezekkel a gyöngyökkel.

Tudta, hogy lelkesnek és izgatottnak kellene lennie az esküvő, valamint az azt követő éjszaka miatt. Emlékezett első házassága nászéjszakájára, amikor Khal Drogo az idegen csillagok alatt elvette szüzességét. Emlékezett, milyen rémült volt, és mennyire izgatott.