Sárkányok tánca (84 page)

Tycho fejet hajtott.

– A Vasbank szolgálói legalább olyan gyakran szembesülnek a halállal, mint ti, akik a Vastrón szolgálatában álltok.

Valóban azt szolgálnám?
Jon ebben már korántsem volt olyan biztos.

– El tudlak látni lovakkal, élelemmel, vezetővel és bármi mással, ami ahhoz kell, hogy eljuss Erdőmélyéig. Onnan viszont már neked kell kitalálnod, hogyan éred utol Stannist. –
És lehet, hogy már csak a karóra tűzött fejével találkozol
– Persze ennek ára van.

–
Ára!
– rikoltotta Mormont hollója. –
Ára, ára!

– Mindennek ára van, nem igaz? – mosolygott a braavosi. – Mit kíván az őrség?

– Kezdetnek a hajóidat, legénységgel együtt.

– Mind a hármat? Hogyan térek vissza Braavosba?

– Csupán egyetlen utazáshoz van rájuk szükségem.

– Feltételezem, nem veszélytelenhez. Azt mondtad,
kezdetnek?

– Kölcsönre is szükségünk van. Elegendő aranyra, hogy tavaszig kitartsunk. Élelmet kell vennünk, és hajókat bérelnünk az ideszállitásához.

– Tavaszig? – sóhajtott Tycho. – Ez nem lehetséges, nagyuram.

Mit is mondott neki Stannis?
Úgy alkudozol, akár egy kofa a tőkehalra,

Havas nagyúr. Ned Stark halaskofát nemzett volna?
Talán igaza volt

Majdnem egy órába telt, mire a lehetetlen lehetségessé vált, és még egybe, mire megegyeztek a feltételekről. A kancsó forralt bor, amit Selyem hozott, segített elsimítani a kényesebb pontokat. Mire Havas Jon aláírta a braavosi pergamenjét, mindketten félig részegek és meglehetősen boldogtalanok voltak. Jon ezt kedvező jelnek vélte.

A három braavosi hajóval a Keleti őrség flottája tizenegy járműre bővül. beleértve az ibbeni bálnavadászt is, amelyet Cotter Pyke foglalt le Jon utasítására, egy hasonlóképpen szerzett pentosi kereskedőgályát és három viharvert lysi csatahajót, Salladhor Saan egykori armadájának maradékát, melyeket az őszi viharok hajtottak vissza északra, Saan mindhárom hajója sürgős felújításra szorult, de mostanra talán már végeztek a munkával.

Tizenegy hajó még mindig nem elég, de ha tovább vár, a rideghoni vadak meghalnak, mire a megmentésükre küldött flotta odaér.
Indulj most vagy soha.
Hogy Vakond Anya és népe addigra elég elkeseredett lesz-e ahhoz, hogy az Éjjeli őrségre bízzák az életünket, nos...

Mire Jon és Tycho kiléptek a kovácsműhelyből, már sötétedett, és a hó is hullani kezdett.

– Úgy tűnik, nem tartott sokáig a nyugalmunk – jegyezte meg Jon, és még jobban beburkolózott köpenyébe.

– Nyakunkon a tél. Amikor eljöttem Braavosból, a csatornák már jegesek voltak.

– Három emberem nemrégiben útba ejtette Braavost – mondta Jon. – Egy idős mester, egy dalnok és egy fiatal intéző. Egy vad lányt és a gyermekét kísérték Óvárosba. Véletlenül nem találkoztál velük?

– Attól tartok, nem, nagyuram. A westerosiak állandóan útba ejtik Braavost, de a legtöbben csak a Rongyszedők Révjében fordulnak meg. A Vasbank hajói a Bíbor Kikötőben horgonyoznak. Ha gondolod, érdeklődhetek utánuk, miután hazaértem.

– Nem szükséges, mostanra már óváros biztonságában kell lenniük.

– Reménykedjünk. A Keskeny-tenger az évnek ebben a szakában meglehetősen veszélyes, és mostanában furcsa hajókat látnak a Lépőköveknél.

– Salladhor Saan?

– A lysi kalóz? Valóban, többen is mondják, hogy visszatért régi mesterségéhez. Redwyne nagyúr flottája pedig a Törött Karnál hajózik, biztosan hazafelé tart. De ezeket a hajókat és a legénységüket jól ismerjük. Nem, azok a különös hajók talán keletről jöttek... sárkányokról is keringenek furcsa szóbeszédek.

– Bárcsak nekünk is lenne itt egy! Kicsit felmelegítené a helyet.

– Nagyuram tréfál, de bocsáss meg, ha nem nevetek. Mi, braavosiak azoknak a leszármazottai vagyunk, akik elmenekültek Valyriából a sárkányurak haragja elől. Soha nem tréfálkozunk a sárkányokkal.

Nem, azt látom.

– Bocsánatodat kérem, Tycho nagyúr.

– Nem szükséges, parancsnok. Megéheztem. Ennyi arany kölcsönzése meghozza az ember étvágyát... lennél oly kedves megmutatni az utat az étkezőtökig?

– Sőt oda is kísérlek. – Jon intett. – Erre.

Ha már ott voltak, illetlenség lett volna nem együtt étkezni a bankárral, ezért Jon elküldte Selymet, hogy mindkettejüknek hozzon valami harapnivalót. A látogatók híre előcsalogatott szinte mindenkit, aki nem állt szolgálatban, így a helyiség tele volt, és hamar felmelegedett

Maga a királynő nem jelent meg, sem a lánya. Mostanra valószínűleg berendezkedtek a Király Tornyában. Ám Ser Brus és Ser Malegom lejöttek, a Keleti Őrségből és a tengeren túlról származó hírekkel szórakoztatták az összegyűlt fekete testvéreket. A királyné három udvarhölgye az egyik sarokban üldögélt, szolgálóiktól és az Éjjeli őrség tucatnyi érdeklődő tagjától körbevéve.

Az ajtó mellett a Királynő Segítője egy kappannal küzdött, leszopogatta a húst a csontokról, és minden falatot sörrel öblített le. Amikor észrevette Havas Jont, Axell Florent félredobta a csontot és odasétált hozzá. Görbe lábával, hordómellével és elálló fülével mulatságos látványt nyújtott, de Jon okosabb volt annál, semhogy kinevesse. Elvégre Selyse királyné nagybátyja, és az elsők között fogadta el Melisandre vörös istenét.
Ha nem is rokongyilkos, de a lehető legközelebb áll hozzá.
Aemon mester tájékoztatta, hogy Melisandre megégette Axell Florent fivérét, és Ser Axell a kisujját sem mozdította, hogy megakadályozza.
Miféle ember az, aki tétlenül áll és nézi, ahogy a testvérét élve elégetik
?

– Nestoris – szólalt meg Ser Axell –, parancsnok... csatlakozhatom hozzátok? – Mielőtt válaszoltak, már le is ült a padra. – Havas nagyúr, megkérdezhetem, hol van a vad hercegnő, akit őfelsége Stannis király fogságba ejtett?

Hosszú mérföldekre innen,
gondolta Jon.
Ha az istenek kegyesek, mostanra megtalálta óriásvész Tormundot.

– Val Dalla húga, aki Mance Rayder felesége volt, és fiának anyja. Stannis király Valt és a gyermeket fogságba ejtette, miután Dalla belehalt a szülésbe, de Val nem hercegnő, legalábbis nem úgy, ahogy ti gondoljátok.

Ser Axell megvonta a vállát.

– Akárhogy is, a Keleti őrségben azt beszélik, szemrevaló asszonyszemély. Szeretném megnézni. Ezeknek a vad asszonyoknak egy része... nos, az embernek meg kell fordítania őket, hogy eleget tehessen férfiúi kötelességének. Ha te is jónak látod, parancsnok, vezesd elő, hadd vethessünk rá egy pillantást.

– Ő nem holmi vásári ló, akit bárki kedve szerint megszemlélhet, ser.

– Ígérem, nem számolom meg a fogait – vigyorgott Florent – Ne félj, a neki kijáró udvariassággal fogok bánni vele.

Tudja, hogy nincs itt.
Egy faluban nem léteztek titkok, ahogy a Fekete Várban sem. Val távollétéről senki nem beszélt nyíltan, de sokan tudtak róla, és a testvérek éjjelente összegyűltek csevegni a közös helyiségben.
Mit hallhatott
? – töprengett Jon.
Mennyit hajlandó elhinni
?

– Bocsáss meg, ser, de Val nem fog csatlakozni hozzánk.

– Akkor én megyek el hozzá. Hol tartod a némbert?

Jó messze tőled.

– Biztonságos helyen. És legyen ennyi elég, ser...

A lovag arca elvörösödött.

– Netán elfelejtetted, ki vagyok? – Lehelete hagymától és sortól bűzlött – Beszéljek a királynéval? Őfelségének csak egy szavába kerül, és a vad lányt meztelenül hozzák le ide, hogy szemügyre vehessük!

Az ügyes trükk volna, még egy királynétól is.

– A királyné soha nem élne vissza a vendégszeretetünkkel – felelte Jon, és remélte, hogy igaza van. – Most pedig attól tartok, mennem kell, mielőtt megfeledkezem vendéglátói kötelezettségeimről. Tycho, nagyúr, ha megbocsátasz...

– Természetesen – biccentett a bankár. – Öröm volt beszélgetni.

Odakint már sokkal sűrűbben esett a hó. Az udvar túloldalán a

Király Tornya zömök árnyékká vált, a hóesés elhomályosította az ablakokból világító fényeket.

Szállására visszaérve Jon a kecskelábú asztal mögé helyezett, tölgyfa és bőr szék támláján találta Mormont nagyúr hollóját. A madár azonnal ennivalót követelt, amint belépett az ajtón. Jon az ajtó melletti zsákból kivett egy marék kukoricát, leszórta a padlóra, majd visszafoglalta a székét.

Tycho Nestoris itt hagyta a szerződés egyik példányát. Jon harmadszor is átolvasta.
Ez egyszerű volt,
gondolta.
Egyszerűbb, mint ahogy remélni mertem. Egyszerűbb, mint amilyennek lennie kellett volna.

Ez nyugtalanította. A braavosi pénz lehetővé teszi az Éjjeli őrségnek, hogy élelmet vásároljanak délről, amikor saját készleteik kimerülőben lesznek, és átvészeljék a telet, akármilyen hosszúra is nyúljon.
Egy hosszú, kemény tél olyan adósságba verné az Őrséget, amiből
sosem másznánk ki,
emlékeztette magát Jon,
de amikor az adósság és a halál között kell választani, jobb kölcsönkérni.

Ezzel együtt nem örült a választásnak, amibe belekényszerült. És ha eljön a tavasz, amikor el kell kezdeni visszafizetni a kölcsönt, még kevésbé fog örülni. Tycho Nestoris lenyűgözte civilizált és udvarias hozzáállásával de a braavosi Vasbank félelmetes hírnévnek örvendett, ha az adósságok behajtásáról volt szó. A Kilenc Szabad Város mindegyikének volt saját bankja, némelyiknek egynél több is, és minden aranyért harcoltak egymással, akár a kutyák a csonton, de a Vasbank gazdagabb és erősebb volt, mint az összes többi együttvéve. Amikor a hercegek nem fizették vissza a tartozásukat a kisebb bankoknak, a tönkrement bankárok eladták rabszolgának feleségüket és gyermekeiket, vagy felvágták az ereiket. Amikor a hercegek a Vasbanknak nem fizettek, hirtelen új hercegek tűntek fél a semmiből, és elfoglalták a helyüket.

Ahogy azt majd szegény, dundi kis Tommen is megtanulja.
Nem kétséges, a Lannistereknek jó okuk volt megtagadni Robert király tartozásának visszafizetését de akkor is ostobaságot cselekedtek. Ha Stannis nem lesz túl nyakas, és elfogadja az ajánlatukat a braavosiak elláthatják a szükséges mennyiségű ezüsttel és arannyal, elegendő pénzzel ahhoz, hogy felbéreljen tucatnyi zsoldos kompániát megvásároljon száz nagyurat fizesse, etesse, ruházza és felfegyverezze az embereit.
Hacsak Stannis nem fekszik holtan Deres falai alatt, lehetőséget kaphat a Vastrón megszerzésére.
Vajon Melisandre
ezt
is látta a lángjaiban?

Jon hátradőlt – ásított, nyújtózkodott Reggel majd megfogalmaz néhány utasítást Cotter Pyke-nak.
Tizenegy hajót Rideghonhoz. Hozzatok el annyit, amennyit csak tudtok, először a nőket és a gyermekeket.
Ideje, hogy a hajók elinduljanak.
Nekem kéne mennem, vagy bízzam inkább Cotterre?
A Vén Medve maga vezette a felderítést.
Igen, és soha nem tért vissza.

Lehunyta a szemét. Csak egy pillanatra.....

...hirtelen riadt fel, Mormont hollójának károgására:

–
Havas, havas!

– Nagyuram, szükség van rád – hallotta Mully hangját – Elnézést, de találtunk egy lányt.

– Egy lányt? – Jon megpróbálta kidörzsölni az álmot a szeméből. – Val? Val visszatért?

– Nem Val az, uram. A Fal innenső oldalán találtuk.

Arya!
Jon felpattant. Csak ő lehet!

–
Lány!
– rikoltotta a holló. –
Lány, lány!

– Ty és Dannel bukkantak rá Vakondvárostól kétmérföldnyire délre. Néhány vadat kergettek, akik a királyi úton próbáltak megszökni. Visszahozták őket, de találtak egy lányt is. Nemesi származású, uram, és utánad kérdezősködött

– Mi van a kíséretével? – A teknőhöz lépett és vizet fröcskölt az arcába. Az istenekre, mennyire fáradt volt!

– Nincs kísérete, uram. Egyedül jött A lova kis híján kidőlt alóla. Csupa csont és bőr pára volt, éhezett és kimerült. A mieink elengedték, a lányt pedig idehozták kikérdezni.

Egy szürke lány, haldokló lovon.
Úgy tűnt Melisandre tüze nem hazudott. De mi lett Mance Rayderrel és a lándzsaasszonyaival?

– Hol van most?.

– Aemon mester szállásán, uram. – A Fekete Vár testvérei még mindig így hívták, bár az öreg mester azóta melegben és biztonságban lehetett óvárosban. – Bekékült a hidegtől, és reszketett, ezért Ty rábízta Clydasra, hogy gondoskodjon róla.

– Helyes. – Jon ismét tizenöt évesnek érezte magát.
A kishúgom.
Magára kapta a köpenyét.

A hó még mindig esett amikor Mully kíséretében átvágott az udvaron. Keleten aranyió hajnal közeledett de a Király Tornyában, Melisandre úrnő ablakában még vörös fények lobogtak.
Sosem alszik? Miféle játékot űzöl papnő? Netán valami másfeladatot adtál Mance-nek?

Szerette volna hinni, hogy Arya az. Újra látni akarta az arcát rámosolyogni, összekócolni a haját megmondani neki, hogy biztonságban van.
Pedig nem lesz biztonságban. Deres leégett, összeomlott
,
és nincs többé biztonságos hely.

Nem tarthatja itt maga mellett, akármennyire is szeretné. A Fal nem nőknek való hely, és különösen nem nemesi származású kislányoknak. Ugyanakkor nem is fogja átengedni Stannisnek vagy Melisandrénak. A király férjhez adná valamelyik csatlósához, Horpe-hoz, Massey-hez vagy óriásölő Godryhoz, és csak az istenek tudják, mit művelne vele a vörös asszony.

A legjobb megoldás, ami eszébe jutott, hogy elküldi a Keleti őrségbe, és megkéri Cotter Pyke-ot, hogy tegye fel egy hajóra, amelyik a tenger másik partjára tart, ahol a marakodó királyok nem érhetik el. Ehhez viszont meg kellene várnia, amíg a hajói visszatérnek Rideghonból.
Elmehetne Braavosba Tycho Nehorisszal. Talán a Vasbank
találna egy nemesi családot, amelyik pártfogásába venné.
Viszont Braavos a legközelebbi Szabad Város... ami lehet a legjobb, de akár a legrosszabb választás is. Lorath vagy Ibben kikötője talán jobb lenne. Ám akárhová is küldi, Aryának ezüstre lesz szüksége, tetőre a feje fölé. És valakire, aki megvédi. Hiszen még gyermek.

Aemon mester régi szállásán olyan meleg volt, hogy amikor Mully kinyitotta az ajtót, a kicsapódó párafelhő mindkettejüket elvakította. A kandallóban égett a tűz, a hasábok pattogva és ropogva lángoltak. Jon átlépett egy nedves ruhahalmon.

– Havas, havas, havas! – kárálták odafent a hollók.

A lány a tűz mellett kuporgott egy nálánál háromszor nagyobb, fekete prémbe tekerve, és édesdeden aludt.