Sárkányok tánca (90 page)

Amikor a rabszolgavadászok elözönlötték a
Selaesori Qhoran
fedélzetét, Ser Jorah karddal a kezében fogadta őket, és hárommal is végzett, mire legyűrték. Cimboráik örömmel megölték volna, ám a kapitány megtiltotta nekik; egy harcos mindig sok ezüstöt ér. Mormontot így egy evezőhöz láncolták, kis híján halálra verték, éheztették és megbélyegezték.

– Nagy és erős! – hirdette a kikiáltó. – Hatalmas indulat lakozik benne, jó műsort adhat a küzdővermekben! Ki ad érte háromszázat?

Senki.

Mormont rá se hederített a gyáva tömegre; tekintetét a fejek fölött a távoli városra szegezte, a sokszínű téglából rakott, ősi falakra. Tyrion olyan könnyedén olvasott abból a tekintetből, akár egy könyvből:
annyira közel van, mégis oly távol.
Szegény ördög túlságosan későn jött vissza. Daenerys Targaryen férjhez ment, újságolták nevetve a rabszolgák őrei. Egy meereeni rabszolgatartót vett maga mellé királynak, egy gazdag nemest, és amint megkötik a békét, újra megnyitják a városi küzdővermeket. Más rabszolgák viszont azt állították, hogy az őrök hazudnak, mert Daenerys Targaryen soha nem kötne békét a rabszolgatartókkal.
Mhysa,
így nevezték őt. Valaki azt mondta,
Anyát
jelent. Azt suttogták egymás között, hogy az ezüstkirálynő előjön a város falai mögül, szétzúzza a yunkaikat, és letöri a rabszolgák láncait.

Aztán mindannyiunknak süt egy citromos pitét, csókot lehel a sebeinkre, és egyből minden jobb lesz,
gondolta a törpe. Nem hitt a királyi megmentőkben. Ha úgy hozza a szükség, inkább majd ő maga hozza el a szabadulást A csizmája orrába tömködött gomba elegendő lesz neki és Krajcárnak Ropogtató és Csinos Malac gondoskodjanak magukról

Dajka folytatta ura új szerzeményeinek okítását.

– Tegyetek meg mindent, amit mondanak, de semmi többet és úgy fogtok élni, akár az urak, kényeztetnek és bálványoznak titeket – ígérte. – Ha viszont megtagadjátok az engedelmességet... de ti ezt sosem tennétek, ugye? Nem, az én kis drágáim soha! – Játékosan belecsípett Krajcár arcába.

– Legyen kétszáz! – engedte le az árat a kikiáltó. – Ez a hatalmas vadember háromszor ennyit is megér! Micsoda testőr válhat belőle! Többé senki nem mer zaklatni titeket!

– Gyertek, kis barátaim – mondta Dajka. – Megmutatom nektek új otthonotokat. Yunkaiban Qaggaz aranypiramisában fogtok lakni, és ezüsttálcáról esztek majd, de itt most egyszerű életet élünk, a katonák szerény sátraiban.

– Ki ad százat? – rikoltotta a kikiáltó.

Végül megérkezett az első ajánlat, de csak ötven ezüst. A licitáló bőrkötényes, sovány férfi volt

– És még egy! – kárálta a vénasszony a bíbor
tokar
ban.

Az egyik katona felrakta Krajcárt a szekér hátuljába.

– Ki az az öregasszony? – kérdezte Tyrion.

– Zahrina – felelte a férfi. – Pocsék harcosai vannak, játékszerek az igazi hősöknek. A barátod nemsokára halott lesz.

Nem a barátom.
Tyrion Lannister mégis Dajkához fordult:

– Nem hagyhatod, hogy ő vigye el.

A felügyelő sanda pillantást vetett a törpére.

– Mit zajongsz?

Tyrion Jorahra mutatott.

– Ő is a mutatványunk része. A medve és a szép szűz. Jorah a medve, Krajcár a szűz, és én vagyok a bátor lovag, aki megmenti őt Körbetáncolom a medvét, és rácsapok a tökeire. Nagyon vicces jelenet

A felügyelő újra az emelvényre nézett.

– Ő?

A licit közben elérte a kétszáz ezüstöt.

– És még egy!

– A medvétek. Értem. – Dajka átfurakodott a tömegen, odahajolt a hatalmas, sárga yunkaihoz a hordszéken, és valamit a fülébe súgott. Az uraság rengő tokával bólintott, és felemelte a legyezőjét.

– Háromszáz! – jelentette be zihálva.

A vénasszony megvető horkantással fordult el.

– Ezt miért tetted? – kérdezte Krajcár a közös nyelven.

Jó kérdés,
gondolta Tyrion.
Miért is tettem
?

– Kezdett unalmassá válni a mutatványod. Minden valamirevaló mutatványosnak szüksége van egy táncoló medvére.

A lány megsemmisítő pillantást vetett rá, aztán visszahúzódott a szekér másik végébe, és átkarolta Ropogtató nyakát, mintha a kutya lenne az utolsó barátja ezen a világon.
Talán így is van.

Dajka Jorah Mormonnal tért vissza, új uruk két rabszolgakatonája pedig fellódította a lovagot a szekérre, a törpék közé. Mormont nem küzdött.
Elhagyta az életkedve, amikor megtudta, hogy a királynője férjhez ment,
jött rá Tyrion. Egyetlen elsuttogott szó megtette azt, amire a korbács és a husáng nem volt képes; megtörte a férfit.
Hagynom kellett volna, hogy a vénasszony elvigye. Annyi hasznát veszem, mint mellbimbónak a páncélon.

Dajka felmászott a szekér bakjára, kézbe vette a gyeplőt, és elindult az ostromló sereg táborán át új mesterük, a nemes Yezzan zo Qaggaz szállása felé. Négy rabszolgakatona kísérte őket, kettő-kettő a szekér mindkét oldalán.

Krajcár nem sírt, de a szeme vörös volt és szomorú, és tekintetét egy pillanatra sem vette le Ropogtatóról.
Talán azt hiszi, mindez el fog tűnni, ha nem néz rá?
Ser Jorah Mormont senkit és semmit nem figyelt, magába roskadva kuporgott a láncaiban.

Tyrion mindent és mindenkit megnézett.

A yunkai tábor voltaképpen nem is egyetlen tábor volt, hanem sok tábor szorosan egymás mellett, félhold alakban Meereen falai körül, egy selyem- és vászonváros saját sugárutakkal és sikátorokkal, kocsmákkal és szajhákkal, jó és rossz negyedekkel. Az ostromvonal és az öböl között sárga gombákként domborodtak a sátrak. Némelyik kicsi volt és erős, voltaképpen csak egy kopott vászonlap az eső és a nap elleni védelemként, ám közvetlenül mellettük ott álltak a barakk-sátrak, melyekben akár száz ember is elfért, és a palotányi méretű selyempavilonok, tetörúdjukon a csillogó hárpiával. Némelyik táborban katonás rend uralkodott, a sátrakat a tűzgödör körül állították fel szabályos körökben, a fegyvereket és a páncélokat a belső körnél helyezték el, a lovakat a külsőnél. Máshol tökéletes volt a zűrzavar.

A Meereen körüli száraz, kiégett pusztaság több mérföldes távolságban teljesen lapos és kopár volt, de a yunkai hajók hoztak fát és bőröket délről, elegendőt hat hatalmas ostromgép felépítéséhez. A város három oldalán állították fel őket, csak a folyóparti részre nem jutott belőlük, és rengeteg követ halmoztak melléjük, valamint szurokkal és gyantával teli hordókat, melyek csak a meggyújtásra vártak. Az egyik katona a szekér mellett meglátta, mit néz Tyrion, és büszkén közölte, hogy mindegyik kőhajítónak van neve: Sárkányölő, Satrafa, Hárpia Lánya, Gonosz Nővér, Astapor Szelleme és Mazdhan ökle. A sátrak mellett negyven láb magasra tornyosuló ostromgépek az ostromtábor fő tájékozódási pontjai voltak.

– Már a látványuk is térdre kényszeríti a sárkánykirálynőt – kérkedett a katona. – És úgy is marad, hogy Hizdahr nemes farkát szopogassa, különben leomlasztjuk a falait.

Tyrion látta, hogy egy rabszolgát korbácsolnak, egyik ütést a másik után mérték rá, míg a háta véres, nyers masszává változott. Vasba öltözött katonák jöttek szembe, páncéljuk minden lépésnél hangosan zörgött, dárdát és rövid kardot viseltek, de csuklójuknál és bokájuknál egymáshoz voltak láncolva. A levegőben sült hús szaga terjengett, egy férfi éppen kutyát nyúzott a főzőedénye mellett.

Látta a halottakat is, és hallotta a haldoklókat. A gomolygó fust a lovak és az öböl szúrós, sós szagába vér és ürülék bűze keveredett.
Valamiféle kór,
állapította meg, amikor észrevett két zsoldost, akik egy harmadik holttestét cipelték ki az egyik sátorból. Ettől remegni kezdett a keze. A betegségek bármilyen harcnál gyorsabban végezhetnek egy hadsereggel, mondta egyszer az apja.

Eggyel több ok a szökésre, mégpedig mielőbb.

Negyed mérfölddel odébb azonban jó okot talált, hogy átgondolja a tervét. Sokaság állt körül három rabszolgát, akik szökni próbáltak.

– Tudom, hogy az én kis kincseim jók lesznek, és engedelmesek – búgta Dajka. – Nézzétek, mi történik azokkal, akik menekülni próbálnak.

A szökevényeket vastag gerendákhoz kötözték, és a parittyások rajtuk gyakoroltak.

– Tolosiak – mondta az egyik őr. – A világ legjobb parittyásai. Kövek helyett puha ólomgolyókat használnak.

Tyrion soha nem látta sok értelmét a parittyának, hiszen az íjjal jóval messzebbre lehet lőni...de még tolosi parittyásokat sem látott. Az ólomgolyók jóval nagyobb károkat okoztak a sima köveknél, de még a nyílvesszőknél is. Az egyik telibe találta egy rabszolga térdét, amely vérfelhő és csontszilánkok zápora közepette robbant szét és a férfi lábszára a következő pillanatban már csak egy vékony, sötétvörös ínszalaggal kapcsolódott a végtaghoz.
Nos, ő többé már nem fog futni,
állapította meg Tyrion az üvöltő embert nézve. Sikolyai összekeveredtek a táborkövetők nevetésével és a parittyás ellen fogadók átkozódásával a reggeli levegőben. Krajcár elfordította a fejét, de Dajka megfogta az állát, és kényszerítette, hogy nézze.

– Figyeld! – vakkantotta. – És te is, medve!

Jorah Mormont felemelte a fejét, és Dajkára nézett. Tyrion látta, hogy megfeszülnek az izmai.
Meg fogja fojtani, és az mindannyiunk végét jelenti.
Ám a lovag csak elfintorodott, és a véres előadás felé fordult.

Keleten Meereen falai ragyogtak a forróságban. Az volt a menedék, amit szegény ördögök megpróbáltak elérni.
De vajon mennyi ideig marad még menedék
?

Mire Dajka újra kézbe vette a gyeplőt, a három szökevény halott volt. A szekér továbbindult.

Uruk tábora a Satrafától délkeletre volt, majdnem az ostromgép árnyékában, és több holdnyi területet foglalt magába. Yezzan zo Qaggaz szerény sátráról kiderült, hogy valójában egy citromsárga selyempalota. A kilenccsúcsos tető középoszlopain a napfényben csillogó, aranyozott hárpiák őrködtek. Az építményt minden oldalról kisebb sátrak vették körül.

– Ezek itt nemes mesterünk szakácsainak, ágyasainak és harcosainak, valamint jelentéktelenebb rokonainak szálláshelyei – árulta el Dajka –, de nektek, kedveseim, abban a kivételes megtiszteltetésben lesz részetek, hogy Yezzan saját pavilonjában alhattok. Szereti a közelében tartani a kincseit. – Mogorván pillantott Mormontra. – Rád ez nem vonatkozik, medve. Te nagy vagy és csúf, téged odakint láncolunk meg. – A lovag nem felelt. – Először is, mindannyian megkapjátok a nyakörveiteket.

A nyakörvek vasból készültek, de vékony aranybevonattal látták el őket, hogy csillogjanak a napfényben. Valyr rovásírással Yezzan nevét vésték a vasba, és két apró csengettyű is tartozott hozzájuk, melyek vidáman csilingeltek minden mozdulatnál. Jorah Mormont komor csendben tűrte a nyakörv felrakását, Krajcár azonban sírva fakadt, amikor a kovács az övét is felerősítette.

– Annyira nehéz! – panaszkodott

Tyrion megszorította a kezét.

– Tömör arany – hazudta. – Westeroson a nemes hölgyek ilyen nyakékről álmodoznak. –
Még mindig jobb a nyakörv, mint a bélyeg. Ezt legalább el lehet távolítani.
Eszébe jutott Shae és az aranylánc csillogása, ahogy egyre összébb szorította a torkán.

Dajka egy cölöphöz erősítette Ser Jorah láncát a tábortűz mellett, majd bekísérte a két törpét a mester pavilonjába, és megmutatta nekik, hol fognak aludni – egy szőnyeges alkóvban, melyet sárga selyemfalak választottak el a sátor fő helyiségétől. Ezen a helyen Yezzan többi kincsével osztoznak majd: egy görbe, szőrös „kecskelábú” fiúval, egy mantarysi kétfejű lánnyal, egy szakállas asszonnyal és egy Édes névre hallgató, hajlékony lénnyel, aki holdkövekből és myri csipkéből álló ruhát viselt.

– Biztosan azon gondolkodtok, férfi vagyok-e, vagy nő – mondta Édes, amikor bevezették a törpéket. Felemelte a szoknyáját, és megmutatta, mi van alatta. – Mindkettő, és a mester engem szeret legjobban.

Kétnemű,
gondolta Tyrion.
Valahol
,
valamelyik isten jókat kacag magában.

– Elbűvölő – morogta a bíbor hajú, ibolyaszín szemű Édesnek –, de abban reménykedtünk, hogy azonnal mi leszünk a kedvencek

Édes kuncogott, de Dajka nem talált benne semmi mókásat.

– Tartogasd a tréfáidat estére, amikor nemes mesterünk megtekinti az előadásotokat. Ha kedvére tesztek, ajándékban részesültök Ha nem... – Azzal pofon vágta Tyriont.

– Legyetek óvatosak Dajkával – mondta Édes a felügyelő távozása után. – ő itt az egyetlen igazi szörnyeteg.

A szakállas asszony valamilyen érthetetlen ghisi keveréknyelven beszélt, a kecskelábú fiú pedig torokhangú tengerésznyelvjárásban, amit kereskedőnyelvnek neveztek. A kétfejű lány együgyű volt; az egyik feje csak narancsnyira nőtt meg, és egyáltalán nem beszélt vele, a másik pedig a fogait villogtatva morgott, amikor valaki a ketrece közelébe ment. Édes azonban négy nyelven beszélt folyékonyan, és az egyik közülük a nemes valyr volt.

– Milyen ember a mester? – kérdezte idegesen Krajcár.

– Sárga a szeme, és bűzlik – felelte Édes. – Tíz évvel ezelőtt elment Sothorosba, és azóta rothad belülről. Ha akár egy kis időre sikerül elfeledtetni vele, hogy haldoklik, akkor nagyon nagylelkű tud lenni. Semmit ne tagadjatok meg tőle.

Csupán egyetlen délutánjuk maradt, hogy beleszokjanak a rabszolgalétbe. Yezzan saját szolgálói megtöltöttek egy dézsát forró vízzel, és a törpék megfürödhettek – először Krajcár, azután Tyrion. Utána egy másik rabszolga csípős olajjal kezelte Tyrion hátát, nehogy elfertőződjenek a sebei, majd hűvös balzsamot kent rájuk. Krajcár haját levágták, és Tyrion szakállán is igazítottak. Puha papucsot és új ruhát kaptak, egyszerűt, de tisztát.

Napszálltakor Dajka visszatért, és közölte, hogy ideje szórakoztatni a mestert.

– Yezzan vendégül látja a yunkai főparancsnokot, a nemes Yurkhaz zo Yunzakot, és előadásra vágynak. Oldozzuk el a medvéteket?

– Ma este ne – felelte Tyrion. – Először csak vívjunk meg, a medvét tartogassuk más alkalomra.

– Legyen. Ha végeztetek az ugrándozással, segíteni fogtok a felszolgálásban és a kupák újratöltésében. Ügyeljetek rá, nehogy leöntsétek a vendégeket, különben nagyon rosszul jártok.

Az esti előadást egy zsonglőr nyitotta meg, majd következett három erőmüvész. Utánuk a kecskelábú fiú járt groteszk táncot Yurkhaz egyik rabszolgájának csontfurulyájára. Tyrion majdnem megkérdezte a furulyást, ismeri-e a „Castamere-i esőket”. Miközben a sorukra vártak, figyelte Yezzant és a vendégeit. A főhelyet elfoglaló élő aszalt szilva minden bizonnyal a yunkai főparancsnok lehetett, aki körülbelül annyira tűnt lenyűgözőnek, mint egy adag híg ürülék. Vagy tucatnyi yunkai főúr vette körül. Megjelent két zsoldoskapitány is, mindegyik vagy egy tucatnyi emberével. Egyikük egy előkelőnek tűnő pentosi volt selyembe öltözve, őszülő hajjal, köpenyét azonban tucatnyi szakadt, véres szövetdarabból varrták össze. A másik kapitány az az ember volt, aki megpróbálta megvásárolni őt reggel, a barna bőrű licitáló az őszülő szakállal.