Sárkányok tánca (56 page)

– Hol vagyunk? – kérdezte Davos kapaszkodás közben. Szavai tompa visszhangot vertek a sötétben.

– A lépcső alatti lépcsőn. Ez a járat az Újvárba vezető lépcső alatt fut végig. Titkos folyosó. Senkinek nem szabad meglátnia, nagyuram. Mindenki halottnak hisz.

Zabkása a halott embernek.
Davos folytatta a mászást.

Átmentek még egy falon, de ennek bevakolt lécekből állt a túlsó oldala. Barátságos, meleg és kényelmesen berendezett helyiségbe jutottak, a padlót myri szőnyeg borította, az asztalon méhviasz gyertyák égtek. Valahol a közelben furulyák és dudák szóltak. A falon báránybőr lógott, rajta Észak térképe kifakult színekkel. A térkép alatt pedig ott ült Wyman Manderly, Fehérrév terebélyes ura.

– Foglalj helyet! – Manderly nagyúr pompázatos öltözéket viselt Bársonyzekéje lágy kékeszöld színű volt, szegélyén, ujján és gallérján aranyhímzéssel. Hermelinprém palástját aranyszigonnyal fogta össze a vállánál. – Éhes vagy?

– Nem, nagyuram. A börtönőreid rendesen elláttak.

– Van bor, ha szomjaznál.

– Inkább tárgyalnék. A királyom ezért küldött, nem veled iszogatni

Manderly sóhajtott.

– Tudom, mennyire szégyenletes, ahogy bántam veled. Megvolt rá az okom, mégis... kérlek, ülj le, és igyál egy kortyot. A kedvemért. Igyunk a fiam biztonságos hazatérésére. Wylis, a legidősebb fiam és örökösöm itthon van. Amit hallasz, az az üdvözlő lakoma. A Sellő-csarnokban orsóhalas lepényt és szarvashúst esznek sült gesztenyével. Wynafryd azzal a Freyjel táncol, aki feleségül fogja venni. A többi Frey borral mond köszöntőt a barátságunkra.

Davos a zenén keresztül hangokat hallott, kupák és tálak zörgését. Nem szólt egy szót sem.

– Eddig az asztalfőn ültem – folytatta Wyman nagyúr. – Túlságosan sokat ettem, mint általában, és egész Fehérrév tudja, hogy baj van a beleimmel. Reméljük, Frey barátaim nem fognak gyanakodni, ha hosszabb időt töltök az árnyékszéken. – Előretolta a kupáját. – Tessék! Te iszol, én majd nézem. Ülj le. Rövid az idő, és sok mindent kell mondanom. Robett, légy oly kedves, tölts bort a Segítőnek. Davos nagyúr, talán nem tudod, de halott vagy.

Robett Glover megtöltötte a kupát, és odanyújtotta Davosnak, aki megszaglászta, és kortyolt egyet belőle.

– Ha megkérdezhetem, hogyan haltam meg?

– A bárd végzett veled. A fejedet és a két kezedet a Fókakapu fölé tűztük, és az arcodat úgy fordítottuk, hogy lásd a kikötőt. Mostanra eléggé elrothadtál, bár a fejedet szurokba mártottuk, mielőtt dárdára tűztük. Azt mondják, a varjak és a tengeri madarak összemarakodtak a szemedért.

Davos kényelmetlenül mocorgott. Furcsa érzés volt halottnak lenni.

– Szabad megtudnom, ki halt meg helyettem?

– Számít ez? Elég átlagos arcod van, Davos uram, és remélem, ezzel nem sértettelek meg. Az áldozatnak ugyanolyan színű haja volt, hasonló orra és füle, valamint hosszú szakálla, melyet a tiédhez igazítottunk. Jó vastagon bekentük szurokkal, és a szájába dugott hagyma segített eltorzítani a vonásait. Ser Bartimus gondoskodott róla, hogy a bal keze ujjai megrövidüljenek, a tiédhez hasonlóan. Ha ez megnyugtat, a fickó bűnöző volt, halálával több jót tett, mint egész életében összesen. Én nem viseltetek gonosz szándékkal irántad. A Sellőcsarnokban mutatott viselkedésem csupán színjáték volt, hogy megnyugtassam Frey barátainkat.

– Nagyuram beállhatna egy színtársulatba – felelte Davos. – Te és a családtagjaid, igen meggyőzően játszottátok a szerepeteket. Úgy tűnt, fiad felesége akarja leginkább a halálomat, a kislány pedig...

– Wylla – mosolyodon el Wyman nagyúr. – Figyelted, milyen bátor volt? Még akkor is a Deres Starkjaival szemben fennálló tartozásunkra emlékeztetett, amikor azzal fenyegettem, hogy kivágatom a nyelvét. Wylla a szívéből beszélt, akárcsak Leona úrnő. Ha kérhetlek, bocsáss meg neki, nagyuram. Ő csak egy butácska, rettegő asszony, akinek Wylis jelenti az életet. Nem minden férfi lehet Aemon herceg, a Sárkánylovag vagy Csillagszemű Symeon, és nem minden nő lehet olyan bátor, mint az én Wyllám és a nővére, Wynafryd... aki
be volt avatva,
mégis félelem nélkül játszotta a szerepét. Ha hazugokkal van dolga, még a legbecsületesebb embernek is hazudnia kell. Nem mertem ellentmondani Királyvárnak, amíg az utolsó, még életben lévő fiam fogságban van. Tywin Lannister személyesen írta meg nekem, hogy nála van Wylis. Azt mondta, ha sértetlenül viszont akarom látni, meg kell bánnom árulásomat, feladnom a városomat, hűségesküt tennem a Vastrónon ülő gyermekkirálynak... és térdet hajtanom Roose Boltonnak, Észak őrzőjének. Ha nem egyezem bele, Wylis árulóként hal meg, Fehérrévet megostromolják, porig rombolják, és az alattvalóimra ugyanaz a sors vár, mint a castamere-i Reyneekre. Kövér vagyok, ezért sokan azt hiszik, hogy gyenge és ostoba is. Talán Tywin Lannister is ezek közé tartozott. Visszaüzentem neki, hogy hajlandó vagyok térdet hajtani és megnyitni a kapuimat,
miután
a fiam visszatért, de előtte semmiképp. Így álltunk, amikor Tywin nagyúr meghalt. Ezután érkeztek meg a Freyek Wendel csontjaival... hogy békét kössenek, és házassággal pecsételjék meg a szerződést. Ám én nem akartam megadni nekik, amit kértek, amig Wylis épen és egészségesen haza nem tér, ők pedig nem akarták átadni nekem Wylist, amig nem bizonyítom a hűségemet. A te érkezésed nagyszerű alkalmat szolgáltatott erre. Ezért viselkedtem veled úgy a Sellőcsarnokban, és ezért rothad most is egy fej és két kéz a Fókakapu fölött.

– Hatalmas kockázatot vállaltál, nagyuram – mondta Davos. – Ha a Freyek átláttak volna a színjátékon...

– Semmiféle kockázatot nem vállaltam. Ha valamelyik Frey felmászott volna a kapura, hogy megnézze magának a fejet a hagymával a szájában, a börtönőreimet hibáztattam volna a baklövésért, és azonnal előkerítettelek volna téged, hogy megnyugodjanak.

Davos hátán végigfutott a hideg.

– Értem.

– Remélem is. Azt mondtad, neked is vannak fiaid.

Három,
gondolta Davos,
bár hetet nemzettem.

– Hamarosan vissza kell térnem, hogy pohárköszöntőt mondjak Frey barátaimra – folytatta Manderly. – Figyelnek engem, ser. Éjjelnappal rajtam van a tekintetük, árulás után szimatolnak. Láttad őket, azt az arrogáns Ser Jaredet és az unokaöccsét, Rhaegart, azt a tekergőző férget, aki egy sárkány nevét viseli. Mögöttük ott áll Symond a pénzérméit csörgetve. Már több szolgálómat és két lovagomat megvásárolta, a felesége egyik szolgálólánya pedig megtalálta az utat az udvari bolondom ágyába. Ha Stannis a leveleim szűkszavúságán töpreng, az azért van, mert a saját mesteremben sem bízom. Theomore csupa fej, és semmi szív. Hallottad beszélni a csarnokomban. A mestereknek elvileg félre kellene tenniük a régi hűséget, amikor felöl – tik a láncukat, de én nem felejtettem el, hogy Theomore lannisrévi

Lannisterként született, és távoli rokonságban áll Casterly-hegy Lannistereivel. Ellenségek és hamis barátok vesznek körül, Davos nagyúr. Elözönlik a városomat, akár a csótányok, és éjszakánként érzem, ahogy a bőrömön mászkálnak. – A kövér nemes keze ökölbe szorult, tokái megremegtek. – Wendel fiam vendégként ment az Ikrekbe. Evett Walder nagyúr kenyeréből és sójából, a kardját pedig a falra akasztotta, hogy a barátaival lakomázzon. És ők meggyilkolták.
Meggyilkolták,
mondom én, és a Freyeknek torkukon fog akadni a saját hazugságuk. Együtt iszom Jareddel, tréfálkozom Symonddal, saját szeretett unokám kezét ígérem Rhaegarnak... de ne gondold, hogy ez azt jelenti, bármit is elfelejtettem. Észak nem felejt, Davos nagyúr. Észak nem felejt, és a színjátéknak majdnem vége. A fiam itthon van.

Valami Wyman nagyúr hangjában a csontja velejéig megdermesztette Davost.

– Ha igazságot akarsz, fordulj Stannis királyhoz. Nála igazságosabb embert nem találsz.

Robett Glover szólt közbe:

– Hűséged a becsületedre válik, nagyuram, de Stannis Baratheon továbbra is csak a te királyod, nem a miénk.

– A ti királyotok halott – emlékeztette Davos –, meggyilkolták a Vörös Nászon, Wyman nagyúr fiával együtt.

– Az Ifjú Farkas valóban halott – ismerte el Manderly –, de nem az a bátor fiú volt Eddard nagyúr egyetlen utódja. Robett, hozd be a kölyköt.

– Azonnal, nagyuram. – Glover távozott a szobából.

Kölyök
? Lehetséges volna, hogy Robb Stark egyik fivére túlélte Deres lerombolását? Manderly egy Starkot rejteget a várában?
Egy megtalált fiút vagy egy hasonmást
? Észak gyaníthatóan bármelyikért felkelne... de Stannis Baratheon sosem vállalna közös ügyet egy imposztorral.

A fiú, aki belépett az ajtón Robett Gloverrel, nem volt Stark, még távolról sem lehetett volna összetéveszteni egy Starkkal. Idősebb volt az Ifjú Farkas meggyilkolt fivéreinél, tizennégy vagy tizenöt éves lehetett, de a szeme még öregebbé tette. Sötétbarna, gubancos haja alatt szinte vadállatias volt az arca, széles szájához keskeny orr és hegyes áll társult.

– Ki vagy? – kérdezte Davos.

A fiú Robett Gloverre nézett.

– Néma, de megtanítottuk neki a neve betűit. Gyorsan tanul. – Glover előhúzta a tőrét, és odaadta a fiúnak. – Írd le a neved Tengerjáró nagyúrnak.

A helyiségben nem volt pergamen, a kölyök az egyik támoszlopba karcolta a nevét.
W
...E...X. Az X-et jó mélyen belevéste a fába. Amikor végzett, megpörgette a levegőben a tőrt, és elismerően nézte keze munkáját.

– Wex a vas szülötte. Ő volt Theon Greyjoy fegyverhordozója. Vele volt Deresben. – Glover leült. – Mennyit tud Stannis nagyúr a Deresben történtekről?

Davos felidézte a másoktól hallott történeteket.

– Theon Greyjoy, Stark nagyúr egykori gyámfia elfoglalta Derest, megölte a két fiatalabb Stark fiút, és a fejüket a várfalra tűzte. Amikor az északiak kifüstölték, mindenkit kardélre hányatott, a legutolsó gyermekig, mielőtt Bolton nagyúr fattya végzett vele.

– Nem végzett – mondta Glover. – Fogságba ejtette, és visszavitte Rémvárba. A Fattyú megnyúzta.

Wyman nagyúr bólintott.

– A történetet, amit előadtál, mindannyian hallottuk, és úgy tele van hazugsággal, mint a puding mazsolával. Valójában Bolton Fattya mészároltatott le mindenkit Deresben... akkor még Havas Ramsay-nek hívták, mielőtt a gyermekkirály Boltonná emelte. Azonban Havas nem ölt meg mindenkit. A nőket egymáshoz kötözte, és Rémvárba terelte őket, hogy hódolhasson szenvedélyének.

– A szenvedélyének?

– Nagyon szeret vadászni – magyarázta Wyman Manderly –, és a nők a kedvenc prédái. Meztelenre vetkőztetve szabadon ereszti őket az erdőben. Fél nap előnyt ad nekik, mielőtt a nyomukba ered kopókkal és kürtökkel. Időnként valamelyiknek sikerül megszöknie, és elmondja a történetét, de a legtöbben nem ilyen szerencsések. Ramsay megerőszakolja és megnyúzza őket, a tetemüket a kutyáinak adja, a bőrüket pedig visszaviszi Rémvárba trófeaként. Ha jó vadászatot biztosítanak neki, előbb elvágja a torkukat, és csak aztán nyúzza meg őket. Egyébként fordított a sorrend.

Davos elsápadt.

– Az istenekre! Hogyan képes egy ember...

– A gonoszság a vérében van – mondta Robett Glover. – Ő is egy erőszakból született fattyú. Egy
Havas,
bármit is mondjon a gyermekkirály.

– Létezik ennél feketébb hó? – tette fel a kérdést Manderly. – Ramsay úgy szerezte meg Hornwood nagyúr földjeit, hogy erőszakkal feleségül vette az özvegyét, aztán bezáratta egy toronyba, és sorsára hagyta. Az asszony állítólag a saját ujjait ette... a Lannisterek királyi igazságszolgáltatása pedig a gyilkosának adta Ned Stark kislányát.

– A Boltonok mindig is kegyetlenek voltak, és ravaszak, de a Fatytyú egy emberbőrbe bújt szörnyeteg – mondta Glover.

Fehérrév ura előrehajolt

– A Freyek sem jobbak. Vargokról és bőrváltókról beszélnek, azt állítják, Robb Stark ölte meg az én Wendelemet. Micsoda arrogancia! Valójában ők maguk sem hiszik, hogy az északiak hitelt adnak a hazugságaiknak, de tudják, hogy úgy kell tennünk, mintha hinnénk nekik, különben meghalunk. Roose Bolton hazudik saját szerepéről a Vörös Nászban, a fattya pedig hazudik Deres elestéről. Mégis, amíg Wylis a kezükben volt, nem maradt más választásom, mint zabálni az ürüléküket, és közben dicsérni az ízét!

– És most, nagyuram? – kérdezte Davos.

Reménykedett benne, hogy Manderly azt mondja,
és most hűség-esküt teszek Stannis királynak,
de a kövér ember különös mosollyal így felelt;

– És most részt kell vennem egy esküvőn. Túl kövér vagyok ahhoz, hogy lóra üljek, ezt bárki láthatja, akinek van szeme. Kölyökként szerettem lovagolni, és fiatalon még elég jól kezeltem a lovat ahhoz, hogy learassak néhány tetszésnyilvánítást a sorompóban, de azok az idők már elmúltak. A testem sokkal szigorúbb börtönné vált, mint a Farkasodú. Ennek ellenére el kell mennem Deresbe. Roose Bolton térdre borulva akar látni, és a bársonyos udvariasság alatt meg akarja villantani a vasöklöt. Hordszéken fogok utazni, száz lovaggal és az Ikrekből érkezett barátaimmal. A Freyek hajóval jöttek. Lovakat nem hoztak, ezért vendéglátó ajándékként mindegyiknek adok egy poroszkát Délen még szokásban van a vendéglátó ajándék?

– Néhol igen, nagyuram. A vendégek távozásának napján szokták adni.

– Akkor talán megérted, mit akarok mondani. – Wyman Manderly nehézkesen talpra kászálódott. – Több mint egy éve építek hadihajókat. Néhányat te is láttál, de a legtöbbet elrejtettem a Fehér Tőrön. Még az elszenvedett veszteségek után is nagyobb nehézlovasságnak parancsolok, mint bármelyik másik nagyúr a Nyaktól északra. A falaim erősek, a kincstáram tele ezüsttel. Óvár és Özvegyfok még mindig nekem engedelmeskedik. A zászlóhordozóim közé tartozik vagy tucatnyi alacsonyabb rangú úr, és száz földdel rendelkező lovag. Felajánlhatom Stannis királynak az összes nagyúr szövetségét a Fehér Tőrtől keletre, az Özvegyfoktól és Koskaputól egészen a juhfej-dombságig és a Törött Ág forrásvidékéig. Mindezt felajánlom neki, ha megfizeted az árat

– Közölhetem a feltételeidet a királlyal, de...

Wyman nagyúr közbevágott.

– Azt mondtam, ha
te
megfizeted az árat. Nem Stannis. Nekem nem királyra van szükségem, hanem csempészre.

Robett Glover vette át a szót.

– Talán soha nem tudjuk meg, mi történt Deresben, amikor Ser Rodrik Cassel megpróbálta visszafoglalni a várat Theon Greyjoy vasembereitől. Bolton Fattya azt állitja, Greyjoy végzett Ser Rodrikkal egy vita során. Wex azt mondja, nem így történt. Amíg meg nem tanul még több betűt, az igazság felét sem deríthetjük ki... de azt tudja jelezni, hogy
igen
és
nem,
és a megfelelő kérdésekkel így is sokra jutottunk.